Futóverseny páratlan környezetben, ez volt a 38. Plitvice maraton

Ahol én a félmaratoni távon álltam rajthoz. Kivételes izgatottsággal, hiszen régóta nem indultam már sehol, és jó ideje nem készültem versenyre, az elmúlt hat hétben viszont annyira elszántan edzettem, hogy azzal még önmagamat is sikerült megdöbbenteni. Az eredmény pedig meg is lett, mivel hivatalos versenykörülmények között a második legjobb félmaratoni időmet futottam (2:13:01) és itt a 21,1 km-hez társult még közel 400 méternyi pozitív szintemelkedés is, szóval tudom, hogy valaki a táv dupláját futja le ennyi idő alatt, nekem mégis boldogságot okozott az elért teljesítmény.

A verseny egyébként épp velem egyidős, és idén már a 38. rendezést ünnepelhették a szervezők, akik egy nagyon lelkes, fiatalok sportkedvelőkből álló csapatot alkotnak. Az amúgy is turistáktól hemzsegő Plitvicei-tavak környékének pedig egy igazi felüdülés ilyenkor ez a hétvége, amikor három napon keresztül minden a futókról szól.

A verseny egyik legnagyobb különlegessége a rajthelyszín mellett pedig az, hogy az elindulás után egyből megindul a mezőny, az 1-es sz. főútra természetesen mindkét irányból teljes útzár mellett, amire pedig ezen a környéken egy évben egyszer, a Plitvice maraton idején van csak példa. A 21 és 42 km-es táv versenyzői közel 9 km-en keresztül lefelé futnak a Korana folyót átszelő hídig, ahol visszakanyarodik a pálya a nemzeti park belső részére. Itt volt az első frissítő asztal is, ahol víz, kóla, és friss gyümölcsök várták a futókat, majd innen 3-4 kilométerenként ismét lehetett töltekezni a kínálatból. A pontokra jellemző volt a balkáni fesztiválhangulat is, hiszen több helyen élő zenével is gondoskodtak a szurkolók a versenyzők szórakoztatásáról.

A kijelölt versenypálya végig aszfaltos úton haladt, a főútról leágazva, a 10 kilométertől szinte végig erdőben. Onnan letérve úgy a 12 kilométertől több helyen is érdemes volt a versenytempóból visszavenni, és kilépni a panoráma ösvényre, ahonnan páratlan kilátás tárult Plitvice legszebb vízeséseire. Az első 9 kilométeres lejtést természetesen idővel vissza kellett dolgozni, ám az útvonal innen inkább hullámzott, hol meredekebb emelkedések, hol rövidebb ereszkedések váltották egymást, de az biztos, hogy végig gyönyörű környezetben lehetett haladni, így tényleg gyorsan suhantak a kilométerek és az emelkedős szakaszokon is könnyebb volt tartani a futómozgást, miközben gyönyörködtünk a tájban, így szinte észrevétlenül repült el a verseny, és már újra ott is találtam magam, ahonnan bő két órája elindultam! Nagyon jó érzés volt újra élvezetesen, nehézségek nélkül futni! Megtérült az elmúlt hetek dombos edzése, ami olyan jó érzéssel töltött el, hogy a célba érkezés után persze nem maradhatott ki a kikapcsolódás sem!

A nevezéshez ugyanis egész napos belépő jár a nemzeti park területére, így a verseny utáni délután tökéletes program a tavak és a vízesések felfedezéséhez. Nagyon sok magyar induló volt a rendezvényen, ahol 5 kilométeres távon is lehet indulni, így azoknak a futóknak is szuper úti cél lehet a Plitvice maraton, akik még nem állnak készen a félmaratoni, vagy a maratoni táv leküzdéséhez.