A triatlon különleges világa - beszélgetés Hegedűs Ákos ultrafutóval a Swissman Xtreme-ről

A Swissman Xtreme Triatlon egy nem Ironman licenszes verseny, ezért a beszélgetésünkben hivatalosan nem is használhatjuk az Ironman kifejezést, hanem maradjunk a hosszútávú triatlonnál. Kezdjük az elején, hogy mitől lesz extrém egy ilyen verseny?

A táv megyegyezik a klasszikus hosszú távval, de vannak nehezítő, külső körülmények. Ilyen lehet az úszásnál például a nagyon hideg víz, a bringán és a futáson pedig a terep, vagy a nagy szintkülönbség. Normál esetben ugyanis egy triatlon versenyen általában sík a bringa-, és a futópálya. Valamint rendszerint olyan helyszíneken kerülnek megrendezésre ezek a versenyek, ahol fel kell készülni a zord időjárásra is. A Swissman azért érdemelte ki az extrém címet, mert 3600 méternyi szint volt a kerékpározás alatt, és 2000 méter pozitív emelkedéssel futottuk le a maratont.

A zord időjárás neked nem szoktalan, hiszen teljesítetted már az Ultra Trail du Mont-Blanc leghosszabb távját és a Spartathlont is, tehát mondhatjuk edzett vagy a forrósághoz és a magashegyi körülményekhez. Ami az edzéseket illeti, mennyire igényel más jellegű munkát az extrém triatlonra készülés?

Úszáson érdemes barátkozni a hideg vízzel, illetve a neoprén sapka, kesztyű, zokni használatával a ruha mellett. Ezt én nem tettem, bíztam abban, hogy a Maggiore-tó nem lesz ennyire hideg. Bringán a bekönyöklős, 6 órányi időfutam pozíció helyett a szintet érdemes gyűjteni, ehhez kell a megfelelő áttételt megtalálni a mászáshoz, valamint a lejtőzési technikát gyakorolni. Emellett érdemes készülni esőre, hidegre, szélre, ehhez szükség van speciális ruházatra és kiegészítőkre: esőkabát, esőnadrág, vízálló kesztyű, kamásli, a bukósisakra is esővédő, és még sok apróság. A futásra, a várható nagy szint miatt célszerű terepfutással kombinálva edzeni. Valamint túrázni, mivel a végén nagy valószínűséggel úgyis gyalogolni kell az emelkedőn, tehát a jó gyalogló technika nem árt. Botot a Swissmanen nem lehetett használni. A másik két híres extrém triatlon esetében a Norsemanen sem lehet, de az Iconon, az utolsó mászáson viszont igen.

Hajnalban volt a rajt, így szinte sötétben úsztatok. Erre hogyan lehet felkészülni?

Csak medencében edzettem, bár tervben volt a Lupa, de nem jött össze. A sötét szerencsére nem volt annyira gond, mert reggel 5-kor már világosodott, ezért szerintem erre nem kell külön edzeni. A nyílt vízen a tájékozódás sokkal fontosabb, az irányt kell tudni tartani. Ehhez ki kell jelölni egy távoli pontot, amit érdemes figyelni, de a célban van világító, villogó lámpa, illetve nekem a jobbra lévő hegyvonulat adott támpontot, mert mindig arra vettem a levegőt. Lehetnek amúgy az úszópálya mellett bóják, terelőhajók, de én ilyeneket nem láttam.

Ami a verseny kerékpáros részét illeti, gondolom viszonylag adott a felkészülés, sok szintet kell gyűjteni. Ha valaki síkabb területen lakik, akkor a görgő lehet a megoldás?

A görgő nagyon hatékony. Adja az ellenállást, amit kell, nincs alibi, nincs a városból kivezető közlekedős szakasz, nem befolyásol az időjárás, nagyon jól visszamérhető. Én mégsem szeretem, ahogy futópadon sem futok soha. Max 1 órát, ha nagyon megerőltetem magam, akkor másfelet tudok görgőn eltölteni. Féltem a bringát, nem merek kiállni, nem rángatom magam alatt úgy a bicót, mint élőben. Hiába adja a ventilátor a menetszelet, mégis nagyon izzadok, mindig versenyzek, nem tudok lazán menni. Inkább szétfagyok januárban is kint, még ha kevésbé is hatékony. Az itthoni középhegységi viszonyok között is fel lehet készülni magas hegyekre, mint ahogy futásban is, de aztán kint szembesülsz, hogy a két óra mászás, futás egyben az mégiscsak más stílus. Érdemes talán kimenni mondjuk a Grossglocknerre, az nincs túl messze, és az azért már igazi, alpesi mászós feelinget ad.

Sokan használják a Zwiftet is a felkészüléshez, az mennyire tudja visszaadni a rád váró emelkedők nehézségét?

A Zwift egy virtuális világ, bár mondjuk az Alpe d’Huez benne van, és még pár ismertebb emelkedő, de a Swissman-es hágók nincsenek. Létezik viszont a Rouvy alkalmazás, ebben az útvonal valós, kamerával felvett és a meredekséget, nehézséget is élethűen adja vissza a görgő. Ebben mindhárom Swissmanes hágó szerepel, végig is bringáztam őket.

A bringázás egyik legnagyobb megkeserítője a szél, erre van bármi taktikád, hogy lehet kibekkelni a szembe-, vagy oldalszeles szakaszokat?

A szél szinte mindig szemből fúj és a kormány fordításával együtt változik az iránya. Külső adottság, nem kell vele foglalkozni, másnak is ugyanúgy fúj. Egyébként aero pozícióval lehet ellene tenni. Oldalszélben a telekerék illetve a túl lapos küllő tud kellemetlen meglepetéseket okozni. De a telekerék inkább a gyors, sík szakaszokra való, mászásra nem annyira.

Egy ilyen hosszú távú versenyen még fontosabb elem a frissítés, szintes bringapályán ez mennyire okoz nehézséget?

Felfelé csak inni lehet, folyamatosan keveset, enni viszont nagyon nehéz, mert kell a levegő. Lefelé szintén nehéz enni, de inni is, mert szükség van a kezekre a kapaszkodáshoz, viszont kiválóan lehet emészteni. Tehát érdemes az emelkedők tetején frissíteni.

Beszéljünk a futásról, említetted korábban, hogy a magasságkülönbség mellett a terepre, a kemény időjárásra és a sötétre is fel kell készülni. Milyen volt a Swissman futó része?

Nagyjából úgy számoltam, hogy 50%-kal több a teljesítési idő, mint egy sík verseny esetén, és készültem arra is, hogy fejlámpás lesz a vége, de ez egy jó fejlámpával nem olyan extrém kihívás. Egyértelműen a 42,2 km-hez társuló +2000 méternyi szint jelentette a nehézséget, főleg az utolsó 9 km, ami Grindelwaldból a Kleine Scheidegg-re vezet. Ez egy meredek gyalogút, ahol kötelezően az úgynevezett supporter kíséri a versenyzőt, akinek ugyanazt a felszerelést kellett magával vinnie, mint a nekem. (fejlámpa, 1 liter folyadék, energiaszelet, mentőfólia, hosszú nadrág, hosszú ujjú felső, esőkabát) Ez nem kifejezetten “pacer” feladat, sokkal inkább biztonsági okból van így, hogy egy kimerült, dekoncentrált versenyzőnek, pláne extrém időjárási körülmények között ne essen baja. Egyébként a supporter szerepe már az úszás depóban kezdődik, segít depózni, öltözni, mondjuk ez megugorható lenne egyedül is. A verseny útvonalán nincs hivatalos frissítőállomás, tehát a bringás kísérést, frissítést teljes egészében a supporter látja el. A saját frissítés egyébként szerintem jó, mert így azt fogyasztottam, amit megszoktam és jól bevált. A segítővel pedig ott volt az autó is, ami jól jött, amikor öltözködni kellett, vagy technikai problémát kell volna megoldani, így ez is nagy segítség. A futás során is a supporter feladata a frissítés, mivel csak egyetlen ponton volt hivatalos frissítőállomás, de itt is csak azért, mert nem volt megoldott a parkolás az autóknak.

Összességében megfogott annyira ez a világ, hogy más extrém triatlon versenyeken is elindulj?

Az ICON mozgatja a fantáziám, voltam már Livignoban, tekertem a környéken, kétszer jártam már bringával a Stelvion is, nagyjából sejtem, hogy milyen lehet. Durva! Hasonló limitidők, mint Swissman-en, de hosszabb bringa, több szint, a végén durvább mászás, ráadásul szeptemberben, amikor esélyesebb a rosszabb idő. És ott a Norseman. Az tényleg extrém: fjordban kell úszni, a hideg vízben, szélben, esőben, párában, ködben bringázni, és valószínűleg futni is. Ez nekem extrémebb, mint bármennyi szint. Nem véletlen rendezik itt a világbajnokságot, ez a bölcsője ennek az egésznek, olyan mint Hawaii az Ironmanben, vagy ultrafutásban a Spartathlon. Szóval nem mondanám vissza, ha lenne oda egy slot-om.