3 tanács, ha pacerként futsz egy versenyen

1. Ne vállald túl magad!

Mindig csak olyan távot vállalj, ami neked tényleg nem okoz túlzott megerőltetést. A legcélszerűbb, ha olyan futót kísérsz, akinek a versenytempója, a te alapállóképesség-fejlesztő edzésed felső határán mozog. Egyszóval, neked kell az erősebb futónak lenni az adott szakaszon, vagy ha a teljes távot együtt futjátok, akkor számodra nem szabad túlzottan megerőltetőnek lennie az iramnak. A futás befejeztével azt kell érezned, mint egy erősebb edzés, vagy egy tempósabb edzőverseny után.

2. Légy képben!

Az útvonallal, a frissítőpontokkal, a versenyszabályzattal, kötelező felszereléssel pacerként is épp ugyanúgy tisztában kell lenned, mintha a saját versenyeden futnál. Arra is készülj fel, hogy oda kell figyelni a futódra, lehet, hogy ő elfelejt például frissíteni menet közben, ezért figyelmeztesd mindig a folyadékra, sóra, szénhidrátra. Hosszabb, ultratávú versenyek esetében az is benne van a pakliban, hogy sötétben futtok, ilyenkor mindig figyelj a saját felszerelésedre is, és gondoskodj a futódról. A navigálásban is megeshet, hogy neked kell átvenni az irányítást, főleg ha a futó már dekoncentráltabb, és több kilométer van a lábában, mint neked. Legyél jó társ, légy mindig figyelmes.

3. Felejtsd el, hogy neked mi a jó!

Ez a verseny most nem rólad szól, akkor, abban az adott helyzetben nem te vagy a főszereplő, hanem az a futó, akiért te is futsz. Ha neki túl gyors a tempó, túl magas pulzuson fut, vagy nem érzi jól magát, akkor figyelj rá. Valószínű, nem vagytok egy felkészültségi szinten, és lehet, hogy ami neked könnyű bemelegítő futás, az másnak már laktát-küszöb, vagyis a legmagasabb terhelhetőségi küszöb. Legyen köztetek állandó kommunikáció, kérj visszacsatolást az állapotáról, a diktált iramról. Te legyél a kezdeményező, aki kérdez, figyelj oda a másikra mindig! Ilyenkor ez a legfontosabb feladatod.