uth terepfutas szentendretrail verseny palyacsucs

"Csak a célban tudtam meg, hogy mekkora pályacsúccsal nyertem" - interjú Juhász Nórával, a Szentedre Trail női győztesével

Forrás: Ultra-Trail Hungary
A 2023-as Salomon Ultra-Trail Hungary 54 km-es távján közel 30 perccel dőlt meg a korábbi női pályacsúcs. Az új rekord Juhász Nóra nevéhez fűződik, aki tavaly a Visegrád Trailen állhatott a dobogó legfelső fokára, most azonban a győzelem mellett egy fantasztikus időeredményt is felmutathat.

Egy pályacsúcs többféleképpen is megdőlhet, éppen pár másodperccel, vagy több perccel is, de a Jakus Team futója, Juhász Nóra most aztán ajtóstul rontott a házba, hiszen brutális idővel, 5:16:14-el szakította át a célszalagot a Salomon Ultra-Trail Hungary Szentendre Trail távján. A siker pikantériája, hogy épp az edzője, Jakus Béla felesége Jakus-Marx Kinga nevéhez fűződött (5:41:00) az a rekord, amit Nóci átadott a múltnak. A verseny után így volt miről beszélgetni, az UTH-ig vezető útról, nehézségekről, sikerekről, de már a jövő is szóba került.

Tavaly kezdtél el még tudatosabban edzeni, és együtt dolgozni Jakus Bélával. Akkor emlékszem, azt mondtad, idén szeretnél egy jó Mátrabércet, ahol 5. lettél a női mezőnyben. Tehát a jó formára és titkon a dobogóra is számíthattál, de az időt illetően is ilyen szuper eredményt vártál önmagadtól?

Mivel tavaly tavasszal kezdtem el egyáltalán terepen versenyezni, ezért még mindig tudok úgy válogatni a versenyek és a távok közül, hogy szinte ismeretlen kihívással nézzek szembe. A pályát ugyan valamennyire ismertem a tavalyi Visegrád Trailről, és voltam egyszer megnézni az első felét is, de időeredmény terveim így sem voltak. Nem szeretem magam ennyire beszabályozni, illetve annyira sok körülménytől függhet az aznapi teljesítmény, hogy külön nyomást sem szeretek magamra helyezni azzal, hogy már közben azt kelljen nézegetni, hasonlítgani, hogy a tervezett időhöz képest hol vagyok. Versenyen én két dolgot figyelek, a pulzusomat és a pályát. Így fordulhatott elő, hogy tulajdonképpen csak a célban tudtam meg, hogy 5 óra 16 percet futottam.

A Bérc után milyen gyorsan tudtál regenerálódni? Mennyire volt még idő célzottan az UTH-ra készülni?

A Mátrabérc utáni regenerációm nagyon lassú és nyögvenyelős volt. A verseny után annyira kimerült voltam, hogy napokig voltak gyomorproblémáim, ezért enni sem tudtam, a visszatöltés nem sikerült, még több mint egy héttel a verseny után sem ment a futás normálisan. Ahhoz a 6 óra 32 perces Bérchez, nekem akkor nagyon-nagyon mélyre kellett nyúlni, és annak bizony ára volt. A két verseny között két olyan hét lett volna, ahol lehet érdemben edzeni, de nem ment jól a futás. Béla is látta a kínlódást, ezért döntöttünk úgy a verseny előtti héten, hogy jobban járunk, ha inkább arra fókuszálunk, hogy legalább pihenten álljak majd a rajtba. A taktika bejött, vasárnap reggel mind fizikailag, mind pedig mentálisan nagyon egyben voltam.

Tavaly ismerted a pálya egy részét a Visegrád trailről, ahol szintén győztél. Az ismeretlen szakasz hogy tetszett?

Mint ahogy említettem az előbb, a pálya tavalyról ismeretlen elejét is megnéztem a versenyt megelőzően. Bármennyire is szeretem a meglepetéseket, ezeken az 50 km feletti távokon nagyon hasznosnak találom, ha legalább nagyságrendileg tudom mi után mi jön, melyek a könnyebb, melyek a nehezebb, nagyobb figyelmet igénylő szakaszok a pályán. Egyébként a pálya ismert része tetszett a legjobban, azért mégiscsak a két „tüske”, a Vöröskő és a Nyerges-hegy adja ennek a versenynek az esszenciáját szerintem.

Nagyon szoros meccs volt közted és a 2. helyezett Szőcs Anna között, belülről is izgalmas verseny volt?

Anna nagyon erős futó, és ezt eddig is tudtam róla. Amikor elrajtoltunk, láttam, hogy ő az egyetlen lány előttem, és abban a pillanatban én ezt végeredménynek is aláírtam volna, és ugyanilyen elégedetten ülnék itt ma akkor is. Meglepetés volt számomra, hogy Visegrád előtt beértem, és kicsit meg is ijedtem, hogy esetleg valami nincsen nála rendben, de szerencsére erről szó sem volt. Innentől majdnem Pap-rétig együtt mentünk, amit én nem is igazán versenyzésnek éltem meg annak ellenére, hogy elég kompetitív vagyok. Jó volt végre nem egyedül futni, jó volt húzni egymást. Valahogy Pap-rétre én 2 perccel már hamarabb érkeztem, de megmondom őszintén, nem emlékszem hol volt az a pont, ahol sikerült ellépni, nem volt nagyon tudatos, engedte a pulzus és a lábaim, hogy menjek, és mentem. Végül egyébként Anna is nagyon erős idővel érkezett célba, egy ilyen versenytárs mindig felértékeli a többiek sikerét is szerintem.

Végig koncentrált voltál, vagy volt azért küzdelmesebb szakasz?

Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire kiegyensúlyozott futás volt. Fizikálisan és mentálisan is végig minden rendben volt, talán ilyenkor az a fontosabb, hogy fejben maradjak egyben, de ezzel nekem nem szokott gond lenni, 5-6 órát simán tudok koncentrálni. Sokat jelentett az is, hogy volt segítségem a frissítőpontokon, így nekem tényleg csak a futásra kellett koncentrálnom. Pap-rét után kicsivel a dózeren volt egy kis émelygés, meg önsajnálat, de aztán gyorsan meggyőztem magam, hogy örüljek neki, hogy tudom tartani a kiírt pulzust, ráadásul társul hozzá tempó is, szóval egyáltalán nem rossz a helyzetem, sőt! A Nyerges-hegy tetején volt a következő kis megrogyás, de az meg már szinte elvárható, hisz nehéz ez a szakasz a táv vége felé. A lejtő elején aztán összekaptam magam ismét, mivel innen már csak egy kis erdei lejtőzés volt az utolsó frissítőpontig, ahonnan meg már „csak” be kellett futni Szentendrére.

Forrás: Ultra-Trail Hungary
A célbaérkezés boldog pillanatai és a háttérben Nóci edzője, Jakus Béla

A rajt előtti interjúnkban Kiemelted, hogy végre megtanultál frissíteni. Mi az, ami bevált?

Az már megvan jó ideje, hogy mit tolerál a gyomrom és mi az, ami használ is, viszont abban voltak nagyobb hiányosságok, hogy eltaláljam a megfelelő mennyiséget, ezt sikerült az utóbbi időben finomra hangolni. Beválik, hogy már a rajtban eszem egy gélt, így biztosan időben elkezdem a frissítést. Óránként kb. 50 g szénhidrátot tudok bevinni, és az még a „trükköm”, hogy eszem a verseny közben egy-egy falat főtt krumplit, hogy ne boruljon meg a gyomrom a sok géltől és izótól. Tulajdonképpen az utolsó krumpli mindig lent tartja az utolsó gélt.

Hogy regenerálódsz most, mennyi pihenőt tartasz?

A verseny másnapján én egyáltalán nem futok, nem is kívánom. Béla az egész hetet lazára szabta, ilyenkor az a fontos, hogy kipihenjem magam. Szükségét is érzem most a pihenőnek mind fizikálisan, mind mentálisan, hiszen az a cél, hogy mindig örömöt leljek a futásban, és ehhez megfelelően kell váltaniuk az erősebb és a lazább időszakoknak egymást. Most kicsit még fürdőzöm ebben a nem várt sikerben mielőtt újra komolyabban vesszük Bélával az edzéstervemet.

Azt mondtad a célban, hogy jövőre még nem gondolkodsz hosszabb távban. Akkor mi lehet a cél, egy újabb pályacsúcs?

Kicsit korainak érzem még a jövő évi célokat megfogalmazni, nem tudhatom, hogy az akkori állapotom, körülményeim mit tesznek majd lehetővé a futásban, de ha valamit mondani kell, akkor az általános célom mindig az, hogy kihozzam magamból a verseny napján a legjobbat. Hogy ez jövőre az UTH-n mit fog érni, azt nem tudhatjuk, de ott leszek valamelyik távon az biztos.

Milyen versenyekre készülsz még ebben az évben?

Jövő héten a barátaimmal a Dolomitokba megyünk a Dolomiti Extreme Trail versenyre, ott én a 22 km-es távot választottam, mivel nekem nem ez lesz a célversenyem. Szeretném csak kiélvezni a helyszínt és a versenyt. Aztán a Triton Trailen indulunk csapatban Cholnoky Annával és Gyömbér Vikivel, ami szintén a lelki feltöltődést szolgálja, mert szuper hangulatú verseny. A Börzsöny Trail a következő olyan verseny, ahol megpróbálom majd jól kifutni magam, és igyekezni jól teljesíteni. Az év második fele pedig egyelőre lóg a levegőben, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy hogy fog menni a Mátrabérc és a Szentendre Trail, így nem akartam túlságosan előre tervezni.