verseny gyozelem vinczezsofi terepfutas uth

"2-3 nap után egy 100 km-es verseny is megszépül" - interjú Vincze Zsófival a 2023-as Salomon Ultra-Trail Hungary női győztesével

Forrás: Ultra-Trail Hungary
Másodszor indult, és másodszor győzött a Salomon Ultra-Trail Hungary leghosszabb távján Vincze Zsófi, aki ezúttal már nem csak önmagáért, hanem a sportolóiért is izgult, így volt miről beszélgetni a verseny után.

2017-ben indultál legutóbb a Salomon Ultra-Trail Hungary hosszú távján, amikor szintén nyertél. Most is győzelmi reményekkel álltál be a rajtba?

Soha nem a helyezésért megyek, mert a mezőnyre nincs ráhatásom. Nagyon örültem, hogy végül összejött az első hely, nem is szeretném a teljesítményemet lebecsülni, mert a 14:30-as idővel elégedett vagyok, de azért a teljesség kedvéért azt el kell mondani, hogy végül 1-2 nagyon erős női futó nem indult a versenyen, és most gondolom, biztosan kikaptam volna tőlük.

Mennyire érezted magadban a magabiztosságot a formát illetően? Arra gondolok elsősorban, hogy véleményed szerint jól sikerült-e a felkészülésed? Az eredmény alapján nyilván, de mégis hogy élted meg az idáig vezető utat?

Azt gondolom, hogy bár a felkészülésemmel elégedett vagyok, mindig lehet jobban csinálni és szerencsére már le is vontam a tanulságokat, hogy hogyan tudnék fejlődni, ha esetleg legközelebb rajthoz állnék egy hasonló távon. Szeretek magam edzője lenni, de van egy-két helyzet, amikor hiányzik egy nálam szakmailag magasabb szinten lévő edző megerősítése, szerencsére a férjemmel, aki kerékpáros edző, rengeteg szakmai dolgot át tudunk beszélni.

Nehézségek is mindig akadnak, így volt ez most is, a testem néha jelezte, hogy ideje visszavenni, de mivel rögtön hallgattam rá és korrigáltam, sikerült sérülésmentesen felkészülni a szezonra.

Elárulod nekünk, hogy mi volt a versenytaktikád? Tudtad tartani magad ahhoz, amit elterveztél?

Egyrészt az első pár órában nagyon figyeltem a pulzusomat, hogy ne fussam el a versenyt, másrészt pedig az általam eltervezett frissítést kellett tartanom. Szerencsére mindkettő könnyen teljesíthető volt. Az más kérdés, hogy egyébként maga a verseny sokszor küzdelmes volt.

Tizen-sok órát feltételezem nem lehet végig flow-ban futni - bár ebben nincs tapasztalatom. Hogy lehet megélni, és főleg túlélni a felmerülő mélypontokat?

A legnagyobb mélypontom a verseny kb. harmadik és ötödik órája között volt, ugyanis egy napja tartó gyomorfájdalmam előjött, aminek nem tudtam az okát, és féltem, hogy emiatt idővel ki kell szállnom a versenyből. Ennek ellenére nem esett nehezemre a terv szerint frissíteni, és a futás is jól ment. Mentálisan viszont belekerültem egy negatív spirálba a gondolataim által. Valahogy pirkadat után elmúlt a fájdalom és az azt követő szakaszokban már megvolt az a flow érzés, amire vágytam.

A versenyt amúgy így utólag lejátszod fejben? Mikor, min mentél keresztül, milyen élményeket kaptál, mi volt a legjobb benne és mit élveztél leginkább?

Nagyon nehéz visszaemlékezni pontosan a történtekre, így próbáltam minden lejegyezni a beszámolómba, mielőtt elfelejtem. A legjobban talán a Dömös- Prédikálószék - Lepence szakaszt élveztem, jó volt a hangulat, erősnek éreztem magam.

Az ultrázásban nagyon sok múlik a frissítésen. Neked mi vált be legjobban, és most hogyan frissítettél?

Mivel nem csak edzéstervezéssel, hanem állóképességi sporttáplálkozással is foglalkozom, saját frissítéssel megyek, és nagy hangsúlyt fektettem a tervezésére, ami azért is jó, mert nem kell a ponton vakarnom a fejemet, hogy na most akkor mit vegyek magamhoz. A lényeg a megfelelő energiaellátottság, elektrolit egyensúly és hidratáció, valamint a test hűtése. Szerencsére minden flottul működött, csak egy jó fogmosásra vágytam a végére.

Mi a saját, jól bevált tapasztalatod, hogyan regenerálódsz egy hosszú verseny után?

Ilyenkor nehezen és rosszul alszom, pedig az lenne a legfontosabb. Reggelente futás helyett sokat sétálok a kutyámmal, ami ilyenkor nagyon jót tesz, és ha van rá lehetőségem rövidebbeket kerékpározom is.

Edzőként is dolgozol, és ahogy említetted, jól működik, hogy a saját magad edzője is vagy. Nem hiányzik azért néha egy külső szem? Vagy szoktál esetleg szakmázni, konzultálni kollégákkal?

A verseny előtti hetekben, amikor izgulok, mindig van bennem egy kis bizonytalanság és ilyenkor jól jön egy edzői megerősítés, vagy eszmecsere. Aztán a versenyek általában igazolják, hogy igen is jó úton haladok. A férjemmel is rengeteget beszélgetünk edzéselméletről és gyakorlatról, mivel neki profi sportolói is vannak, sokat tanulok a forradalmi újdonságokról is. És persze nagyon sok külföldi edzői felületet követek, szerencsére van honnan informálódnom, visszaigazolást gyűjtenem.

Itthon valahogy mindenki hallgat, amikor edzésmódszerekről, konkrétumokról van szó, mintha mindenki titkos receptek alapján tervezne edzést. Pedig ez „csak” tudomány, lehetne nyíltabb a kommunikáció."
Forrás: Ultra-Trail Hungary

Futottál UB-t, aztán UTH-át, majd egy időben visszavettél a hosszabb versenyekből, és inkább rövidebbeken indultál. 2018-ban, ha jól emlékszem a Visegrád trailen, de nyilván azóta sok más versenyen is. Most akkor újra kedvet kaptál a 100 pluszos versenyekhez? Tulajdonképpen mi a kedvenc versenytávod?

Nehéz erre a kérdésre egyértelműen válaszolni, mert már így 2-3 nappal a verseny után is annyira megszépültek az emlékek, pedig ott és akkor megfogadtam, hogy nem indulok több 100 kilométeres versenyen. Talán nem is távban, hanem időben tudok erre válaszolni. Olyan 10 óráig tudok egy korrekt tempóban haladni és efölött már átmegy az egész egy kínlódásba. Így szívesen kipróbálnám magam egy 80 kilométeres versenyen is, csak a hajnali 2-es rajt picit visszatart.

A tavaszi versenyszezonod fő állomása volt az UTH, de az ősszel is szép próbatételek várnak, pl az OCC. Ez lesz az első "Ultra-Trail du Mont-Blanc" versenyed, izgatott vagy? Itt terveznél majd hosszabb távon is indulni?

Annyit olvastam, hallottam már a legendás UTMB-ről hogy meg akartam nézni közelről. Az OCC ezen belül egy rövid, 56 kilométeres táv, ugyanakkor 3476 méter pozitív szintet tartalmaz, ezért úgy gondolom, bőven elég lesz ez nekem, hogy kapjak egy kis ízelítőt. A tervem, hogy élvezzem a versenyt, és tudjak egy jót futni, de ennél komolyabba nem veszem magam, mert abban a mezőnyben hogy 140-edig vagy 170-edik leszek, oly minegy, ezért kár izgulni. Egyelőre nem tervezek ott hosszabb távon sem indulni.