Edzés az életért, nem pedig maratonokért

Az egyik dologból következik a másik függetlenül attól, hogy voltak-e inspirációul szolgáló teljesítménycélok, az élet más irányokba kalauzolhat. Sokkoló felismerés, hogy mennyivel több idő és energia marad szó szerint minden másra, mert nem kell a heti hosszú edzésekkel időt tölteni minden szombaton, kora reggel. Egy idő után talán még küzdesz azért, hogy visszatérj a korábbi futórutinhoz, végül arra a nyomasztó felismerésre jutsz, hogy nem fogsz olyan szinten teljesíteni, mint korábban. Azaz igazság, hogy várhatóan ezt minden futó meg fogja idővel élni.

Meg kell próbálni békébe kerülni azzal a gondolattal, hogy a futást már nem kell edzéshez, felkészüléshez kötni. Nem kell meghatározott mennyiségű edzést elvégezni, nem kell pulzust, tempót figyelni, naplózni, nem kell versenyre nevezni. Bármilyen kényelmes távolságot és tempót választhatsz, mindegy hányszor futsz egy héten, élvezheted a kilátásokat és…a hanyatló erőnlétet.

Egy ilyen helyzetben fokozatosan alakul át a futás szerepe az életünkben. Megszűnik az identitás része lenni, inkább az általános egészség és a jólét részévé válik. Hogy továbbra is jó futni, az nem kérdés. Jó izzadni, az endorfint növelni, a futóközösséggel találkozni és kint lenni a friss levegőn. Ezen keresztül meg lehet szeretni az óra, a versenyek és a (saját kreált) elvárások nélküli futásokat.

De vajon hobbifutóként hogyan lehet megváltoztatni a gondolkodásmódot több éves kemény edzésmunka után?!

Majdnem olyan, mint egy új hobbi felfedezése! Az igazi cél az, hogy találj valamit, ami élvezetes és hosszú távon kiteljesít. A jó erőnlét, a jó egészségi állapot megadhatják azt a minőséget, amiért motivált maradhatsz futóként, és ez lehetővé teszi, hogy kitarts mellette. A jó erőnlét az, amikor jól érzed magad, és meg tudod csinálni az életben azokat a dolgokat, amiket szeretsz – például, ha akarnál, futhatnál többet, de jól vagy úgy is, hogy nem futsz sokat.

Hogyan építsd fel új futóéned?

Némi kísérletezést igényel az új, amolyan középső térben való létezés, ahol aktív vagy, de nincsennek komoly kompromisszumot igénylő edzések. Általában az életközepi időszakra esik egy ilyen váltás. A semmittevés és a közepes aktivitási szint között óriási a különbség és persze a haszon is, mert fizikailag ebből a tevékenységi szintből jóval többet lehet profitálni, mint gondolnánk. Például, ha ezt megelőzőleg kellően aktív voltál, akkor nem kell sok ahhoz, hogy megőrizd a jó erőnlétet.

Kezdd ezt az időszakot azzal, hogy minden nap legalább 30 percen át valahogyan mozgasd meg a tested. Ez lehet könnyű futás, gyors séta, közepes túra a közeli hegyre vagy egy erősítő edzés. Igény és lehetőségek szerint a heti 7x30 percből lehet heti két nap 60-90 perc közti tevékenységre növelni az edzésidőt. Ebben szintén lehet könnyű futás, lendületes túrázás, egy-egy közepesen nehéz edzés, mondjuk 2x10 perc egyenletes iramú közepes tempójú futás, 10 másodperces dombos sprintek. Mindezt ki lehet egészíteni napi rendszeres sétákkal, heti 2-3 erősítéssel.

Soknak tűnik mindez egy éppen tudatos felkészülést elengedő futó számára?

Nos mindez annak kombinációja, amit a kutatás és a tudomány fontosnak tartana, egyfajta minimum edzésadag, ami mégis megtartja az erőnlétet olyan színvonalon, ami egészségessé tesz. És még egy különös, de fontos előnyt tartogat, nem válsz elszigeteltté a felkészülés, a PB-ket kergető fókusz miatt, a család, a barátok számíthatnak rád, jelen lehetsz az élet megannyi fontos színterén.

S ha megkérdezik tőled olykor-olykor régi futócimborák: mire edzel? Válaszold azt büszkén, hogy „az életre edzek.”

A futás – bár egy teljes életúton keresztül jelen lehet – szerepe folyamatosan változik. Egyetlen olyan célja van, ami jó, ha állandóan a szemünk előtt lebeg: az egészség megőrzése. Ám ha egy napon úgy döntesz, hogy 50-60 éves korodban ismét felkészülnél egy komoly versenyre, ebből az állapotból viszonylag gyorsan vissza fogsz tudni rázódni egy másfajta tudatosságot igénylő rutinba. Csak rajtad múlik!