Irány a Párizs Maraton - Nyári Diával

Az utóbbi pár évben elképesztő átalakuláson mentél keresztül, a futás iránti elköteleződésedről korábban már mi is írtunk, most azonban hatalmas dologra készülsz, az első maratonodra. Mikor kezdett el benned először motoszkálni a táv gondolata?

Igazából már a legelső félmaraton után egyből úgy éreztem, hogy mennyire vagány dolog lenne ezt a távot megduplázni. Nagyon elégedett voltam magammal az első félmaratonom után, amire közel fél évet készültem, igaz akkor egyáltalán nem volt tudatos az edzéstervem, ennek ellenére nagyon jól ment a futás, úgyhogy egyből a következő célt kerestem. Közben lett egy profi futóedzőm Debreczeni Dóri személyében, aki már a félmaraton előtti utolsó pár hétben ellátott tanácsokkal, de azt követően megkezdtük a közös munkát.

Ez lett a maraton, amit, ha jól tudom már tavaly ősszel szerettél volna lefutni, de mégsem tudtál rajthoz állni…

Nagyon közel álltam hozzá, alig pár nap választott el, de valószínű, hogy a kisfiam hazahozott valami betegséget az oviból, és már csütörtök estére fájt a torkom. Még pénteken elmentem egy vitaminos infúzióra, de szombatra sem lett jobb, így az edzőm tanácsára elengedtem a versenyt. Borzasztóan el voltam keseredve, még a rajtszámomat sem vettem át, és az egész hétvégét végig sírtam.

Hogy tetted magad túl a csalódottságon?

A férjem még vasárnap, az elmaradt versenyem napján, látva a szomorúságomat, felcsapta a laptopját, és elkezdett nekem versenyt keresni. Közben beszéltem Dórival, az edzőmmel is, és azt tanácsolta, hogy keressek valami szuper külföldi helyszínt, és kössük össze az egész futást egy klassz utazással. Közben a férjem böngészte az európai helyszíneket és rábökött a Párizs maratonra, és Karácsonyra meg is kaptam ajándékba a nevezést. Áprilisi dátum, van még bőven idő felkészülni, ráadásul ott volt az eljegyzésünk is, így ennél tökéletesebb helyszínt nem is találhattam volna.

Az októberi maraton a budapesti verseny lett volna, ahol rengetegen szurkolhattak volna neked személyesen is, hiszen nagyon sokan ismernek. Nem fog ez a lelkesítő hangulat hiányozni majd Párizsban?

Képzeld, annyira fantasztikus a családom és a baráti köröm, hogy komplett stábbal, tizenegyen megyünk ki áprilisban a versenyre. Velem tart anyukám, a férjem, a legjobb barátnőim és még Dóri is, szóval mindenki, aki Budapesten is várt volna a célban végül elkísér. Persze azért az itthoni szurkolók hiányozni fognak, mivel rengetegen követnek, és amióta futok számtalan üzenetet kapok például az Instagramon is, hogy miattam kezdett el valaki futni. Ez oltári nagy büszkeséggel tölt el, de egyben brutálisan nagy felelősség is, hiszen ha már futóként felnéznek rám, akkor illik bizony jól teljesíteni. De ez engem csak még jobban motivál, mert csodálatos érzés, hogy példaként tekintenek rám.

Négy hét van még hátra a rajtig, hogy néz ki most az edzésterved, milyen futások várnak még rád?

Még van egy utolsó versenyszimulációs edzésem, ami 2 óra 50 perces lesz, ezen szeretnék legalább 28 km-t futni, a jövő hét még húzós, de a versenyt megelőző utolsó két hét már inkább a rápihenésről és a mentális hangolódásról fog szólni.

A jövő héten folytatjuk Diával, és akkor azt is megtudhatjuk, hogy milyen módon készül mentálisan a versenyre és a táplálkozási szokásaiba is ad egy kis betekintést.