Nyári Dia: a futás büszkeséggel tölt el, és önbizalmat ad!

Sportoltál kiskorodban?

Igen, mindig, de a művészi sportok vonzottak. Balettoztam, 3-4évig versenyszerűen szinkronúsztam, a középiskolában táncoltam. Az viszont egyértelmű volt, hogy a tanulás mellett a színészet és a versenysport nem fognak megférni egymás mellett, az én szerelmem pedig a színház volt, így a sport megmaradt hobbinak.

Régóta futsz?

Sosem szerettem futni, de amikor épp fogyni akartam, néhányszor elmentem. Maximum 5K-t tudtam teljesíteni, csak a kisebb távok mentek. Persze ennek is megvan az oka, hiszen sosem csináltam addig, hogy megfelelő kondim lett volna hozzá. 5K után kiköptem a tüdőm, nagyon megterhelő volt számomra. Az állóképességem nem volt megfelelő, nem tudtam megszeretni.

Hogyan jött mégis az életedbe?

Épp 1 éve inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak nálam, a gyógyuláshoz pedig nagyon kell a kardiózás is. Viszont a pici gyerek mellett semmi másra nem lett volna időm és kapacitásom, csak a futásra. Ide akkor indulok el, amikor akarok, nem kell senkihez alkalmazkodnom. Nyáron volt, hogy este fél 11-kor mentem, de a kora délutáni futásokat is szeretem – reggel, ébredés után viszont nem szívesen futok.

Mennyit futsz most?

Általában a Városligetben futok, ha unom, akkor picit variálok az útvonalon. Illetve legtöbbször pályán futom az edzés negyedét, felét, utána megyek aszfaltra. A térdem miatt a rekortán az, ami a legjobb nekem.

Február óta készültem a Vivicittára, a félmaratonra, megvolt egy 6 hetes futótervem. Ezt végigcsinálom úgy is, hogy elmarad a verseny. Eddig heti 40K-t futottam, most új edzéstervet kaptam, ami heti 30K-t ír elő, mellé viszont kell az erősítés, növelni kellene az izomtömeget. Saját testsúlyos edzés, funkcionális tréning, Pilates – ezek kellenek most, hogy támogassák a futásomat. Ősszel remélem lesz félmaraton, nagyon szeretnék rajta indulni!

Most könnyen megy a futás?

Nagyon! 4K után érzem azt, hogy jó, bemelegítettem, jöhet az edzés. Könnyen benne tudok maradni a megfelelő pulzustartományban, 17-18K az, amikor érzem, hogy fáradok, hogy felszabadulnak a boldogsághormonok – ennyire szükségem van! Büszkeséggel tölt el, hogy tudok ennyit futni, magabiztosságot ad, és imádok elfáradni!

Az étkezésre mennyire figyelsz?

Maximálisan próbálok: általában több félét főzök, és nem azt eszem, amit a többiek. Aszerint csalok, hogy aznap futok –e. Ha tudom, hogy délután futok mondjuk 18K-t, akkor eszek reggelire péksütit, napközben akár csokit is, de igyekszem figyelni, hogy cukor és finomított liszt ne nagyon szerepeljen az étrendben. Mindennek a felszívódását és glikémiás indexét nézem.

Hogy viseled ezt a mostani helyzetet?

Könnyebben, mint gondoltam. Az eleje volt nehéz, most pedig nem szenvedünk, hanem megszoktuk ezt a lelassultabb életvitelt. Még egyelőre jól bírjuk!