1 hónap edzésmentesen, és máris kitisztult a kép - 3 fontos dolog, amit azóta betartok

Pontosan egy évet úsztam meg a koronavírus nélkül - de valahogy várható volt, hogy ez nem tartható sokáig, hiszen a gyerek minden nap óvodába járt, én pedig nem vagyok kifejezetten otthonülő típus - persze csak annyira mozgok, amennyire a jelenlegi szabályozások engedik. Rettegés azonban sosem volt bennem, mert biztos voltam az immunrendszeremben. Lekopogom, egyelőre úgy tűnik, hamar átvészeltem a dolgot, a poszt-covid kivizsgálásokat letudtam, így 4 héttel a betegség után ismét belevágtam az edzésbe.

Félreértés ne essék, néhány napig igen rémesen voltam, olyannyira, hogy elképzelni sem tudtam, hogy valaha megmozduljak, súlyt emeljek, vagy 100 métert is fussak. De szerencsére mindez már a múlté, viszont a 4 edzés nélküli hét több dologra is rávilágított. Ez egyébként a legtöbb idő volt 30 éve, amit sportmentesen töltöttem, a terhességeim alatt sportoltam, a szülések után 3 héttel mindkét alkalommal nyújtottam, tornáztam, csináltam, amit kellett. Nem azért, mert elmebeteg vagyok, hanem mert a sport a lételemem és pont.

De úgy érzem, valami mégis félrement, amikor beteg lettem. Túlzásba vittem - mindent. Bekattantam a nyári formára, elkezdtem elégedetlenkedni magammal, a nagy otthonlétben rengeteget agyaltam azon, mit és hogyan csináljak, egyek, sportoljak, hogy itt kerekebb legyen, ott vékonyabb, amott meg szálkásabb. Ám ez a sok agyalás bizony nem kicsit időrabló tevékenység, ráadásul energia is megy rá, nem is kevés.

Ez után jött a betegség, amikor volt időm átgondolni, mit akarok, mit nem, mennyire fontos, hogy vért izzadva kipréseljem magamból a heti 5 edzést, akkor is, ha nyomaszt, hogy közben millió dolgom lenne. A négy hét után, amikor ismét minden a helyére került, és szépen, fokozatosan elkezdtem futni és súlyzózni, a következőkre jutottam:

Kevesebb edzés, több szabadidő

Engem nem kell félteni, sportolok, amikor lehet, de a két kicsi gyerek otthon, az ovimentes hetek, a home office és az építkezés levezénylése még egy acélidegekkel bíró embert is taccsra vágnának. Eldöntöttem, amíg nem áll helyre a világ rendje, vagy legalábbis amíg nem szakad rám temérdek szabadidő, a heti 3 edzés lesz az irányelvem. Ezeket igyekszem hétköznap letudni, hogy a hétvége teljesen a pihenésé, a szabad mozgásé, a nagy családi sétáké, túrázásé legyen. Ám az a 3 edzés olyan, ami tényleg megmozgat, erősít, felpörget, feltölt - mindezt úgy, hogy azt csinálom, amihez kedvem van. Ha úgy kelek fel, akkor kettlebellezek egy órát, megyek, és futok egyet sprintekkel, emelkedőkkel. Ha tiszta ideg vagyok, akkor astanga jógázom, vagy a neten keresek egy jó kis Tabata edzést - a lényeg, hogy próbálok "örömedzeni", változatosan. A célom csak az, hogy tartsam a formámat, és élvezzem, amit csinálok.

Nagyon próbálom kizárni a felesleges kalóriákat

Az étkezéseim 80%-ban nagyon "okosan" vannak összerakva: húst nem eszem, de rengeteg zöldséget, hüvelyeset, magokat igen. A maradék 20% azonban a hétvégi elcsúszás, a húsvéti nyuszi beburkolása, vagy karanténszokásunk, az este 10-es nassolás. Ez utóbbi azonban szigorúan tilos. Persze a többi sem jó, de ez igazán nagy "bűn", pláne, ha valaki fogyni szeretne. Ezt én magam is kismillió cikkben leírtam már, de most tényleg eldöntöttem, véget vetek annak, hogy minden másnap érzelmi evő legyek este 10-re. Nem éri meg...

Kevesebb sorozat, több alvás

Úgy sejtem, ezzel nem vagyok egyedül, ám hajnalban kelő kisgyerekekkel nem kifizetődő éjszakáig a Netflix előtt bambulni - hosszú távon legalábbis. Egyszerűen nem lehet kizsigerelni a szervezetet, kell a több alvás, a regenerálódás, pláne, ha az ember nap közben meg sem áll.

Jelentem, eddig minden apró változás sínen van, és bár egy betegség kellett, hogy rávilágítson arra, valami nincs a helyén, a lényeg, hogy jó úton jársz, ha az egészségedért hagysz el káros szokásokat. És sportolsz kevesebbet. És alszol többet. És eszel okosabban...