Mi a motiváció valódi titka?

Honnan fakad a motiváció, ami arra készteti a futót, hogy akár extrém körülmények közt is elvégezzen igen nehéz edzéseket újra és újra? A válasz: a saját egyéni belső késztetésedből fakad az állapot, ami elhivatottá tesz. S hogy ez milyen módon érhető el?

Külső vs. belső motiváció

A futók gyakran tűznek ki olyan célokat, mint egy új egyéni csúcs, egy hosszabb táv, heti X kilométer megtétele, vagy valamilyen értékes kvalifikáció megszerzése egy neves versenyre. Persze lehetnek kevésbé sportos célok is: belefogyni egy régi kedvenc ruhadarabba, elérni egy vágyott súlyt, elfogyasztani egy szelet tortát a hétvégi hosszú futás után. Kinek mi! Ezek olyan példák voltak, amelyek külső motivációból erednek és nagyon hatékonyak lehetnek akut helyzetekben. Például egy-egy nehéz verseny utolsó kilométerein azért is tudod tartani az iramot, mert képes vagy felfogni, hogy már nagyon rövid az előtted álló szakasz, hiába jelzi számtalan módon a tested, hogy finoman szólva is a végét járod.

A napi edzések során azonban a külső motivációs célok nem működnek jól, mert ott abban a pillanatban, nem ritkán távolinak tűnik a majdani célba érkezés reménye, a most még feszülő ruha kényelmessé válása és a vonzó szám, ahol a mérleg nyelve megáll. A belső késztetés viszont azt a lassan égő, hosszan tartó motivációt adja, amire nap mint nap, hónapról hónapra, sőt évről évre támaszkodni lehet.

A belső motiváció mögött az a gondolat áll, hogy nem csak úgy célba akarsz érni, hanem bele akarod tenni a munkát, küzdeni akarsz a célhoz vezető úton. Az élsportolók motivációs bázisa az, hogy nemcsak élvezik a felkészülés folyamatát, hanem egyenesen rabjaivá válnak. A siker nem pusztán az, ha elérik a céljaikat, hanem ehhez hozzátartozik az is, hogy minden nap megjelennek az edzésen, beletesznek elképesztő mennyiségű órát a felkészülésbe, amit nem ritkán élveznek is, s ha ráadásul észlelhető a fejlődés, abból extra motivációt merítenek. Az a helyzet, hogy ez a folyamat a hobbi sportolóknál is hasonlóan leírható.

Hogyan mozgósítsd a belső hajtóerőd?

Mindenkinek vannak napjai, amikor nincs kedve futni, erősíteni, vagy bármi mást csinálni, ami az edzéseihez tartozik, de ha állandóan úgy érzed, hogy a futás valami olyan, amit tenned kell, nem pedig valami, amit tenni szeretnél, az annak a jele, hogy hiányzik a belső késztetés. Jó hír azonban, hogy ezt elő lehet idézni!

Fedezd fel önmagad! Belső motiváció gyakran akkor keletkezik, amikor a készségek találkoznak azzal, ami érdekel. Ahhoz, hogy kiderüljön, miben vagy jó, fel kell fedezni az érdeklődési kört, ezt követően vélhetően megleled a motivációt arra, hogy fejlődj benne. A futás nyelvére fordítva ezt, ha távot szeretnél növelni, olyat válassz, amit valóban élvezet elérni, vagyis van benne például realitás. Olyan futócélt kitűzni, ami erőn felüli egy futó számára bármilyen okból, teljesen értelmetlen. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egykor ne futhatnál neki, de mindig meg kell vizsgálni, hogy aktuálisan mi az, ami elérhető – és ez nagyon fontos – belátható időn belül. Van, aki szívesen fut hosszan viszonylag lassabb iramban, mást lehet, hogy az izgat, milyen gyorsan tud megtenni például 5 kilométert. Érthető módon teljesen más felkészülés kell a két futócélhoz.

Teremts egészséges környezetet! Nem ritkán fordul elő futókörökben az önmagunkra tett nyomás, a szigorú elvárások, az elérendő cél minden más fölé helyezése. Hosszú távon ez a hozzáállás frusztrációhoz, végső soron kiégéshez vezethet. Nem beszélve arról, hogy milyen változást idézhet elő a családtagokkal, a barátokkal és egyéb ismerősökkel való viszonyban. Ezeket elkerülendő hallgass a testedre, és szükség esetén változtass az edzéseken, vagy a célon, esetleg a céldátumon, tehát adj magadnak több időt. Azért válasz egy célt, mert megfelelőnek érzed és ne azért, mert például egy futótársad sugallja, hogy már illene elérned.

Ne hajszold az eredményeket! A fejlődés akkor is bekövetkezik, ha minden nap kisebb lépéseket teszel érte, ha viszont túl nagyokat lépnél, mert lerövidítenéd az utat, szinte biztos, hogy belefutsz valamilyen kellemetlenségbe teljesítményesés, sérülés, kiégés formájában. A fejlődés olykor gyorsabb, máskor lassabb ütemű, a siker pedig nem mindig úgy néz ki, mint ahogyan arról gondolkodunk!