Szemerei Levente 2:17:16-os maratoni idővel zárja az évet

Annak ellenére, hogy idén először indult ezekben a versenyszámokban, májusban megnyerte a félmaratoni országos bajnokságot, majd októberben a Spar Budapest Maratont is. Habár a váltás hirtelennek tűnhet, főleg úgy, hogy még a pályaversenyzésből sem „öregedett ki”, mégis nagyon tudatos volt nála a döntés, amely elhatározásában a 2023. évi budapesti atlétikai világbajnokság nagymértékben befolyásolta. Idén öt félmaratont, ősszel pedig már két maratont is futott, de most még csak a teljesítés volt a célja, a jövőben szeretne igazán kiemelkedő eredményeket elérni. A váltás miatt év végére maradt legfontosabb versenye, Valenciában állt rajthoz 42 km-en december elején. Szeretett volna egy igazán erős tempót diktálni, amitől most ugyan elmaradt, a verseny mégis megerősítette őt elképzelésében, hogy nem lehetetlen küldetés egyszer a magyar csúcs közelében futni.

Októberben, első próbálkozásod alkalmával a Spar Maratonon még 2:21:44-et mutatott az óra, amikor célba értél, most Spanyolországban pedig már 2:17:16-ot. Nagy egyéni csúcsot futottál, korábban azonban azt nyilatkoztad, hogy még ennél is jobb időt szerettél volna elérni, 2:14:00 körül terveztétek a célba érkezést. Így utólag, elégedett vagy a közel 4 és fél perces javítással, vagy jobban zavar, hogy az eredeti célidőt nem sikerült megvalósítanod?

Valóban jobb időt szerettem volna futni, de sajnos nem volt megfelelő a versenyszituáció. Most így utólag is azt gondolom, képes lettem volna jobb időeredményre, szomorú ennek ellenére mégsem vagyok. Inkább csak egy kis hiányérzet maradt bennem amiatt, hogy nem tudtam megmutatni mire is vagyok igazán képes, ugyanis a versenykörülmények szinte tökéletesek voltak. Tudom, lesz még időm bizonyítani, most inkább csak az bánt egy kicsit, hogy ezt a mostani remek lehetőséget elszalasztottam. Azt gondolom, hogy ennél többet ebbe a versenybe nem is tudtam volna beletenni. Az elmúlt közel fél éves maratoni felkészülésemből most ennyire tellett.

Pontosan hogyan alakult a verseny, miért nem volt megfelelő a versenyszituáció?

Miután elrajtoltunk, 2 csoportra oszlott az a társaság. Volt egy gyorsabb csapat és egy lassabb boly. Én bevállaltam a gyorsabbat, aminek meg is lett a következménye, mert a végére nagyon belassultam. 32 kilométerig együtt futottam egy brit fiúval, majd egyedül maradtam. 35-ig még úgy, ahogy jól esett, de utána már nagyon elfáradtam. Semmi erőm nem maradt a végére, frissíteni sem nagyon tudtam már.

Mennyit futott a brit fiú, akivel a táv háromnegyed részéig együtt haladtál?

Végül ő 2:13 körül ért célba, nekem közel 4 perccel lett rosszabb az időm. Ennek ellenére nem bánom, hogy a gyorsabb futók mögé álltam be. Ebből most sokat tanultam, és levonom a következtetéseket, hogy a jövő évi tavaszi maratonom alkalmával ezeket a hibákat már ne kövessem el.

Ennek ellenére jó emlékként maradt meg benned ez a maraton?

Igen, abszolút. Megfelelő volt az időjárás, szuper volt a szervezés, gyors a pálya, a szurkolók meg egyszerűen fantasztikusak voltak. Szeretnék majd egyszer visszamenni, és kihozni magamból, ami bennem van.

És az első 42 kilométeres távod milyen élményekkel gazdagított?

A Spar maratont már év elején beterveztük, de már akkor is csupán edzésnek szántuk. Pusztán egy erősebb tempófutásként fogtuk fel, ami sikerült is. Nagyon jól esett, és csak kellemesen fáradtam el.

Akkor a két maratonod között jelentős volt a különbség nemcsak időre, de érzésre is?

Igen, a Spar maratonon nem éreztem azt a fajta fáradtságot, amelyet Valenciában már a verseny közben megtapasztaltam. Igaz, frissíteni sem tudtam úgy, ahogyan szerettem volna, de nem az volt az egyedüli probléma.

Korábban már nyilatkoztad nekünk, hogy a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság, illetve a 2024-es olimpia miatt tértél át a pályaversenyzésről az utcai futásra, azaz az 5000 méterről a maratonra. Azért ez jelentősen több edzést és kilométert jelent, hogyan bírtad lelkileg és fizikailag az átállást?

Az elmúlt 5 és fél hónapban valóban jelentősen megnőtt az edzéseim száma és a heti kilométer átlagom. Eddig azonban annyira motivált voltam, hogy nem jelentett különösebb problémát a folyton növekvő edzésadag. Sőt, kifejezetten élveztem, hogy nem kell mindig pályán futnom. 1-2 olyan edzésem volt csak, amit a körülmények miatt nem tudtam teljesíteni, azt hiszem sikerült kihoznom a felkészülésből a maximumot. Egyébként, nemcsak a világversenyek játszottak közre a váltásban, hanem az is, hogy amikor a koronavírus miatt lezárták az intézményeket, rájöttem, hogy a pályán kívül végzett, hosszabb futásokat sokkal jobban kedvelem, mint a rekortánon való körözést. Az volt nehéz, amikor 2021-ben el kellett döntenem, vagy kimegyek tanulni és pályán versenyezni Amerikába, vagy maradok itthon, és megpróbálok felkészülni a maratoni távra.

Végül maradtál, miért határoztál így?

Mert úgy gondolom, csak egyszer adatik meg egy sportoló életében, hogy egy ilyen nagy volumenű versenyen itthon, hazai közönség előtt futhat.

És, ha már a budapesti világbajnokságról szó esett, mennyire áll a jövő évi felkészülésed középpontjában a hazai rendezésű világesemény?

Amióta megtudtam, hogy van lehetőség zöldkártyával is kijutni, úgy érzem, elérhető távolságba került, de ez még most is csak egy vágyálom. Nagyon szuper lenne, ha futhatnék Budapesten, de azért nem szeretnék mindent erre feltenni. Ezért az ideihez hasonlóan, jövőre is versenyekkel teli évet tervezünk.

Valóban elég sok helyen indultál idén. Nemcsak, hogy óriásit ugrottál a versenytávodat illetően, de emellett még sokat is versenyeztél.

Igen, ez teljesen tudatos és előre eltervezett volt. Azonban a versenyek nagy részét csak edzésként futottam, kiváltva a hosszabb tempófutásokat. Nem könnyítettünk ki, nem pihentünk rá a legtöbb versenyre. Annyi tanulságot azért levontunk, hogy a jövőben talán érdemesebb korábban lezárni a tavaszi versenyszezont, és hamarabb elkezdeni készülni az év végi a maratonra, hogy legyen idő minden lényeges edzést elvégezni.

Most gondolom akkor a pihenőidőszakodat töltöd...

Igen, most csak heti háromszor futok, de talán 1-2 héten belül elkezdjük az alapozást.

A sok edzés, és a sok verseny között te mit teszel azért, hogy gyorsabban regenerálódj? Milyen technikák, milyen kezelések segítenek neked abban, hogy bírd a terhelést?

Az elmúlt két hónapban elkezdtem masszőrhöz járni, azt hiszem az sokat segített abban, hogy végig tudjam csinálni a felkészülést. A sérüléseket a gyakori erősítésekkel igyekszem elkerülni, és nemrég az akupunktúrát is kipróbáltam. Ezen kívül nagy hangsúlyt fektetek a pihenésre, mert azt semmi sem helyettesítheti.

Egyedül végzed a felkészülést a maratonra, vagy van esetleg valaki, aki segíti az edzéseidet?

A résztávos futásaimat edzőm, Szőke Gergő kíséri figyelemmel, a pályán pedig előfordul, hogy triatlonistákkal csinálom együtt a gyorsabb futásokat. Engem azonban nem zavar az sem, ha egyedül kell elvégeznem a napi adagot. Gergővel mindig közösen tervezzük meg az edzéseimet, és van, hogy próbáljuk a másikat meggyőzni arról, mi lenne a jobb edzésmódszer. Mivel én az edzéseken maximalista vagyok, jó, hogy van valaki mellettem külső szemlélőként, aki tudja nekem jelezni, ha már szétesik a mozgásom. Egyébként nagyon sokat olvasok maratoni felkészülés témában, igyekszem én magam is elmélyíteni a tudásomat, de szívesen meghallgatom mások véleményét is.

Nagyon céltudatosnak tűnsz a maratoni terveiddel kapcsolatban. Konkrét elképzelésed van arról, hogy milyen időket szeretnél futni. Az országos csúcs megdöntése is már a terveid között szerepel. Pályaversenyzőként is ilyen magabiztos voltál már?

Nem, mostanában lettem magabiztosabb. Pályaversenyzőként gyakran azt éreztem, hogy a rekortánon nyújtott teljesítményemet erőteljesen befolyásolják rajtam kívül álló tényezők. Rövidebb távokon a taktikázás elengedhetetlen része a versenyeknek, hosszabb távok esetében viszont úgy gondolom, hogy a végeredmény jobban függ tőlem és az elvégzett munkától.