4 tipp, hogyan szerezd vissza a motivációdat futóként

Nos fontos leszögeznünk, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával! A motivációvesztés általában valamilyen kudarccal indul, ami torkollhat letargiába és akár depresszióba is. Hiába tudod ilyenkor, hogy a futás jót tesz, sőt a búskomorságra is gyógyír, tudjuk, hogy piszok nehéz erőt venni és elindulni ismét.

Volt idő, amikor pillanatok alatt jött egy-egy következő futócél, repkedtek az egyéni csúcsok, az edzések jól mentek, a futás jól esett, gyors voltál és erős. Úgy érezted, mintha a világ tetején állnál. Aztán hirtelen történik valami, egy hosszú betegség, sérülés, megváltozott élethelyzet, ami miatt le kell, hogy állj az edzésekkel. Nemcsak a kemény munka által elért összes eredményt veszíted el, hanem azokat a pozitív érzéseket is, amiket a siker és fejlődés automatikusan generáltak.

Szóval akkor innen kellene újra talpra állni, igaz?! Nem lehetetlen, hidd el!

Első lépésként fontos, hogy nézz szembe a helyzeteddel és értékeld, pontosan, mi okozza azt, hogy nem bírod magad rávenni az edzésekre. A válasz nem mindig egyszerű, pláne, amikor már elvileg túl vagy azon az állapoton, ami miatt nem tudtál edzeni. A motiváció elvesztésének lehet többféle személyes oka, felgyülemlett stressz, rendszeressé vált alvásproblémák, helytelen táplálkozási szokások és emiatt kialakult súlytöbblet, vagy akár ezek együttese. Bármi legyen is az, nevezd meg, legyen ez a kiindulópontja annak, hogy ismét ráállsz a helyes pályára.

Ha egyetlen ilyen okot sem találsz, csupán elveszítettél minden élvezetet, amit a futás okozott, akkor valószínű új stratégiát (sportot) kell kitalálnod arra, hogy kijuss az ajtón. Sőt, lehet, hogy ki sem kell jutnod, ott bent is megtalálhatod az új szenvedélyed, például jóga, pilates, erősítés formájában.

Viszont, ha már képes vagy futni, akkor van 4 tippünk, hogyan vészeld át a legnehezebb időket!

1. Hagyd otthon az órád!

Ha valaki régóta fut, pontosan tudja, mit takarnak az órán megjelenő adatok egy-egy edzésen. A probléma ezzel az, hogy amikor újra kezded a futást, frusztráló lesz látni a számokat. Valójában teljesen mindegy, hogy mennyit futsz, milyen tempóban és milyen pulzuson. Csak csináld! Sajnos az sem jó stratégia, hogy csak elindítod, de nem nézed, mert DE, meg fogod nézni! Fuss szabadon, bármilyen iramban, felszabadító érzés lesz!

2. Fuss egy (újra)kezdő társsal!

Ez a tanács szinte minden motivációvesztéssel kapcsolatos cikkben megjelenik. De nagyon fontos tanács, sőt itt most az is, hogy ne azt a cimborádat hívd, aki régi jó formáját hozza most is, mert zavaró lehet. Ugyan az egyedül futás sok futó számára terápiás, de amikor elveszted a motivációdat, jó, ha ott van veled valaki, aki 1. biztosan ott van, 2. hozzád hasonló helyzetben van. Lehet ez a személy egy számodra kezdetben idegen ember, akire egy futócsoportban, vagy egy kerületi, helyi közösségben leltél rá. A futás révén nagy barátságok születtek már eddig is: gyorsabban múlik az idő, tudtok dumálni erről-arról, szórakoztatóbbá válhat az, ami egyedül kínlódás.

3. Felejtsd el az edzéstervet és a versenyzést!

Lehet, hogy pont ez ellen tiltakozol, csak még nem tudatosult, ha ugyanis olyan futó vagy, aki általában ott van a legtöbb versenyen, és elkötelezi magát egy edzésterv mellett, akkor lehetséges, hogy kiégtél és hosszabb szünetre szorulsz. A kemény edzésmunka mentálisan is nagyon kimerítő, aki évek óta így edz, nem csoda, ha idővel belefárad, netán lesérül. Egy sérülés mindig jele annak, hogy valamit nem jól csináltál, tehát ha már meg is gyógyultál, nem érdemes ismét ugyanarra az útra lépni. Az edzéseiddel kapcsolatban valami minimumot érdemes meghatározni, az is jó, ha a futás mellett, úszol, bringázol, túrázól jóval többet, mint akkor, amikor a futás hangsúlyosabb volt.

4. Gondolj a futásra hálával!

Amikor elveszíted a futás iránti motivációt, jusson eszedbe, hogy a futás kiváltság. Te megkaptad, megkaphatod, de nem mindenki képes futni. Például betegségek, fizikai akadályoztatás, időszűke miatt. Ha teljes mértékben képes vagy futni, akkor sem kell úgy gondolnod a futásra, mint amit „meg kell tenni”, közelítsd meg úgy, hogy hálát adsz azért, mert erősek a lábaid, egészséges a tüdőd és a szíved, a tested képes támogatni abban, hogy futva tégy meg hosszabb-rövidebb távokat!

DE amíg küzdesz és keresed a biztos fogódzókat, ne kínozd magad ártó gondolatokkal, ne legyen bűntudatod. A motiváció elveszítése nem gyengeség! Tekints rá úgy, mint a futóéleted egy szakaszára, ami ugyan nem a legkellemesebb, de idővel minden rossz elmúlik, így ezen is túlleszel, és ami jó, hogy ebben is tapasztalatot szerzel a jövőre nézve!