Eladott nevezés helyett győzelem - interjú Puskás Mátéval, a Szentendre Trail győztesével

Könnyedén értél célba, ott pedig említetted, hogy a rajt előtt nem volt időd aludni, így még gondolkoztál az induláson. Végül nem bántad meg, ugye?

Természetesen nem bántam meg és nem amiatt, mert megnyertem a versenyt. Tény, mikor kiderült, hogy a verseny előtti estén koncertem lesz, megpróbáltam eladni nevezésemet, mivel tudtam, hogy nem ideális körülmények között állnék rajthoz. Ez nem sikerült, így elfogadtam a tényt, hogy kevés alvással, fáradtan fogok futni, emiatt semmilyen elvárásom nem volt magam felé, csak szerettem volna egy jót futni és élményeket szerezni. Ez úgy érzem sikerült is, mellette hab a tortán, hogy a győzelem is összejött! A versenyre nem igazán pihentem rá és most nem a kialvatlanságra gondolok, hanem, hogy nem előzte meg formába hozási időszak. A verseny másnapján már futottam egy könnyű órácskát, két napra rá pedig úgy érzem értékelhető edzésmunkát végeztem. Ennek nagyon örülök, hogy nem igazán terhelte meg a szervezetemet a verseny.

Az életmódod mellett hogy fér bele amúgy a rendszeres edzés?

Jelenleg biciklis futárként dolgozom, így velem nem csak versenyeken, koncerteken lehet összefutni, könnyen előfordulhat, hogy épp az egyik éhes olvasó ebédjét szállítom ki. Szerencsére ez egy elég rugalmas munkakör, magam határozom meg, hogy mikor és mennyit dolgozok. Van, hogy futás után bringázom vagy fordítva. Olyan is előfordul, hogy két futóedzés között pár órát tekerek. Mostanság törekszem arra, hogy az edzések köré építsem fel napjaimat. Egész nap mozgásban vagyok. A koncertnapok bonyolítják kicsit még az edzéstervet, de igyekszem ezt is megoldani. Előfordult, hogy a résztávos edzésem 6 óra utazás után, a beállás és a koncert között végeztem el Ausztriában.

Mi az, ami nap, mint nap motivál téged a futásban?

Maga a futás, mert tudom, hogy jól érzem magam tőle. Szeretek futni. Hosszabb távon pedig a fejlődés. Nem fogok hazudni, nem mindig sikerül mindig minden edzést elvégezni vagy nem pont a megfelelő minőségben! Továbbá akadnak olyan pillanatok, amikor nagyon nehéz elindulni, de még mindig jobb futni, mint nem futni. Lenyűgöző, amikor alig bírok elindulni a fáradtságtól, majd pár perc után minden egyes megtett futólépés óriási örömmel tölt el. Ilyenkor minden egyes lépés erőt ad a következőhöz, hiszen ha sikerült az előzőt megtenni, akkor miért ne menne a következő is? Sokan mondják, hogy van bennem valami tehetség és az eredmények is egyre inkább ezt mutatják. Úgy érzem felelősséggel tartozom magamnak, hogy kiderítsem mi rejlik még bennem.

Az eddigi versenyeid közül mi az, ami a legmaradandóbb élményt adta, és miért?

Minden verseny emlékezetes marad számomra, csupa jó élményeket szereztem a futás és a versenyek által. Talán a Black Hole Ultra Running Race a legmaradandóbb számomra, mivel a verseny koncepciójával azonosulni tudtam. Nagyon szerettem volna megnyerni, ez sikerült, mindez úgy, hogy végig nagyon élveztem a futást, pedig a leghosszabb táv volt, amit lefutottam.

Az idei évre milyen terveid vannak még?

Legközelebb az UTT 65 kilométerén állok rajthoz, illetve nagyon várom a Korinthosz 80-at is, ahol szeretnék jobb eredményt elérni, mint múlt évben, de ez biztos nem lesz egyszerű. Szeptemberben elképzelhető a Szőlőskör 50. Maratont igazi mezőnyben nem futottam, ez most majd a Spar Maratonon összejöhet, biztos vagyok benne, hogy nagy élmény lesz!

Beszéljünk kicsit a kezdetekről is. Mikor kezdtél versenyszerűen futni?

Közel 3 éve futottam az első versenyemet Nógrádon a Futapest szervezésében. Idén áprilisban visszatértem ide és úgy alakult, hogy az első helyet hoztam el. Azóta futottam több félmaratont, maratont és idén nyitok a hosszabb távok felé. Jövőre szeretnék 100 km körüli versenyeken indulni.

Edződ Szabó Gábor, mióta készülsz az irányítása alatt?

A tavalyi Korinthosz előtt kezdünk el konzultálni, utána kezdtük el a közös munkát, ami eddig láthatóan gyümölcsöző. Gábor szerintem nagyon érdekes és jó edzéseket talál ki, illetve jól ért az egyes futók nyelvén, jó emberismerő, nagyon nagy tapasztalattal rendelkezik. Tudja és érti kit mivel lehet motiválni. Nem minden futó egyforma, fontos a közös hang megtalálása, szerintem ez a kulcsa a hosszútávú fejlődésnek. Ha úgy edzünk és futunk nap mint nap, hogy közben elveszik az élvezet, akkor sajnos elkerülhetetlen a kiégés, kipukkadás. Úgy érzem, most nekem sikerült megtalálni az egyensúlyt.

Mi a kedvenc versenyszámod?

Nincs kimondottan kedvenc versenyszámom, de a félmaratonnál, maratonnál hosszabb távok vonzanak.

És mi a létező legnagyobb álom versenyed?

Egyértelműen a Spartathlon. Érzelmek fűznek a versenyhez. Egyelőre nincs tervben, hogy esetleg mikor juthatok el oda. Csak szeretnék edzeni, fejlődni, jó versenyeken részt venni, élvezni a futást.

Mi volt a mostani UTH legnagyobb tapasztalása, tanulsága önmagad számára?

Lehetek bármilyen fáradt, lehetnek a körülmények nem éppen a legideálisabbak a testem úgyis tudja, hogy mit kell csinálni és tudok futni. Ebből tudok meríteni a jövőben is. A verseny közben sokszor bevillant a párom idei egyéni UltraBalaton teljesítése, ahol iszonyatos küzdést láttam tőle. Ha ő tudott futni 24 óra futás és ébrenlét után, akkor nekem miért ne sikerülne, hisz' aludtam is valamelyest? Ez sok erőt adott!

A győzelem együtt jár azzal, hogy jövőre automatikusan indulhatok az Ultra Trail Hungary eseményén. Már csak a kérdés, hogy melyik távon. Elképzelhető az is, hogy kipróbálom magam a királykategóriában, 112 km-en. Persze ez nagyban függ attól, hogy milyen versenyeken tervezek még indulni jövőre.

Mi a bevált rutinod egy verseny után?

Igyekszem ilyenkor a kiürült szervezetem minőségi táplálékkal feltölteni. Örülök neki, hogy Csanya versenyein is van lehetőség vegán és gluténmentes étkezést választani a verseny után. Ez most is isteni volt! A célbeérés és az eredményhirdetés között Szentendre utcáin sétálgatva, nagyon jól esett fagyizni a barátainkkal. Az első futás a versenyek után mindig nagyon különleges. Tele az ember élményekkel, ezért egyszerre nagyon könnyű és nagyon nehéz.

Zenészként neked a futás mit jelent a hétköznapokban?

Sajnos, a vírushelyzet következtében sokáig nem tudtunk színpadra állni. Ekkor tapasztaltam meg igazán, hogy a futás közben egészen hasonlóan érzem magam mint színpadon. Ekkor kezdtem el igazán rendszeresen és sokat futni. Most már lehet koncertezni, de a futás megmaradt. Sőt, fontosabbá vált számomra!

Tudsz kiemelni bármilyen párhuzamot a zene és a futás között?

Mind a két tevékenység szerintem olyan, hogy az ember könnyen át tudja magát adni teljes mértékben a cselekvésnek. Imádom, amikor átkapcsolok ebbe az üzemmódba. Ilyenkor semmi se számít, csak a maga a cselekvés. Ilyenkor élvezem igazán. Amikor magáért a futásért futok és nem azért, hogy első legyek, meglegyen a kívánt idő vagy egy nehéz edzés. Ha eljön ez az állapot, akkor az eredmények és a fejlődés jönnek maguktól. Fontos, hogy mindenkinek legyen valami olyan tevékenysége, amiben ezt megtalálja. Nekem a futás és a zenélés is ilyen, sőt gyakran amikor futárkodom is.