Sass Dani abszolút ösztönből fut, és nagyon élvezi!

Sportos gyerek voltál?

Mindig csináltam valamit, de sportos nem voltam. Gyerekként megvolt a kung-fu, úszás, kosarazás, kézilabda, de egyik sem maradt meg komolyan az életemben.

Hogyan jött a futás?

7-8 éve vágtam bele, mert egyszerűen nem tetszett, amit a tükörben láttam. Úgy éreztem, el kell kezdenem intenzíven mozogni, de nagyon elfoglalt voltam, így olyan sport kellett, ahol a készülődés, az odautazás nem vesz el sok időt. A futásnál nagyon optimálisan ki lehet használni az időt. Ahogy egyre többet futottam, elkezdtem fogyni. A másodlagos cél a táv növelése volt, jött a 10k, ez nagyon motivált, majd a félmaraton, végül 2017-ben Athénban lefutottam a klasszik maratont.

Most milyen gyakran edzel?

Futok, de a gyakoriság hullámzó. De tavaly december 27-én eldöntöttem, itt a vége, végig ettem a karácsonyt, ha esik, ha fúj, menni fogok. Onnantól 30 napig minden egyes nap megvolt a 10k, most kicsit szellőssebben, de majdnem minden nap megvan azóta is.

Edzéstervet követsz?

Én a szélsőségek embere vagyok, nem nagyon tudok edzéstervekhez kötődni. Amikor 4 éve a maratonra készültem, volt minden: edzésterv, pulzusmérés, időre futottam meghatározott távokat, de hogy őszinte legyek, ez nekem nem volt jó. Ezer fokon pörgök állandóan, nem szeretem, ha keretek közé vagyok szorítva. A maraton után is demotivált voltam, ezért vannak ilyen saját akcióim, hogy visszataláljak oda, amiért tulajdonképp szeretek futni: hogy szabad vagyok.

Most ez a 30 nap azért volt ilyen kemény, mert bizonyítani akartam magamnak, hogy el tudok indulni esőben, -8 fokban is – ha ilyen akadályokat átugrok, utána sokkal könnyebb lesz.

Nem érezted megterhelőnek azt az egy hónapot?

Néha éreztem, hogy jó lenne nem menni, a lámaimat időnként azért fájlaltam, de nem hagytam ki edzés. Azóta viszont picit szellősebben futok.

Mire készülsz most?

Célom most nincs a futással: a félmaratonokon elindulok, a barátnőmmel futok majd, neki még kevesebb a rutinja. Jó lenne még egy maraton, de most nem készülök rá, és a terhet sem akarom cipelni, hogy készülök és végül elmarad. A félmaraton bármikor megy, ha olyan kedvem van, de ebben a bizonytalan helyzetben nem szeretnék konkrét célt megszabni magamnak.

Milyen terepeken futsz?

Igyekszem variálni, nekem ez működik, hogy ne legyen az egész nagyon monoton. Imádom az új helyeket felfedezni! Futok sík terepen, erdő szélen, városban, a Margitszigeten – mindig ahol épp kedvem van.

Mi a helyzet a keresztedzésekkel?

A pandémia előtt a pihenőnapokon konditerembe jártam, ez most kimarad. Bevallom, azt hazudom magamnak, hogy ez már nem fér bele – pedig tudom, hogy nagyon kellene… Pont ezért leszek én életem végéig félamatőr hobbifutó, mert futni szeretek, de minden, ami azzal jár, már távol áll tőlem.

Mennyire figyelsz az étkezésedre?

Arra most különösképpen, próbálkozom az időszakos böjtöléssel. 13-14 órát nem eszem, a ritmusomba a 16 óta étel nélkül nem fér bele. Viszont ami nagy előnye ennek, hogy most újra tanulom a vízivást. Most jövök rá, mennyire nem ittam korábban, még a nagyobb futás után sem – most igyekszem pótolni mindezt. Illetve kicsit lecsökkentettem a szénhidrátbevitelt, másfél hónap alatt 5 kiló lement, de azért figyelek a visszatöltésekre.