Benned mi változott a hazai koronavírus-járvány kitörése óta?

Szép napunk volt! Annak ellenére, hogy a megelőző időszakban sok csapadék esett, nem volt vállalhatatlanul szétázva a pálya. Persze egy rendesebb cipő jól jött a futáshoz, én egy Salomon Speedtrak mellett döntöttem. Sokféle nyűgöm volt az elmúlt hónapokban futás terén, nem voltam extra motivált, mégis sikerült a női mezőnyben a harmadik helyet elcsípni. Örültem és vártam a folytatást. Mátrabérc Trail, Salomon Szentlászló Trail…nekem ezek – voltak – az év első felének tervezett versenyei. A Mátrabércet már biztosan nem rendezik meg április 25-én, a Szentlászló Trail még kérdéses…ám én elengedem, mint ahogyan azt is, hogy ebben a nevelési évben még lesz suli és ovi a gyerekeim számára.

Itthon vagyunk a közoktatási intézmények bezárásának második napján. Kicsit még szokjuk ezt a működési rendszert. Az, hogy itthon dolgozom megszokott, ám, hogy folyamatosan 2-3 ember van körülöttem, kissé bonyolítja a helyzetet. A következő napok legfőbb feladata, hogy mindannyiunk szükségleteit és teendőit úgy össze tudjuk hangolni, hogy relatíve minimális zökkenőkkel megvalósuljon mindaz, aminek meg kell egy-egy napban. A 7 és 4 éves fiaim számára a játék, aminek egy jó része a szabadban zajlik, az iskolai feladatok ellátása (ez még nem indult be náluk), számomra a napi munkavégzés, amíg lehet, a futásaim Vandával és a háztartással kapcsolatos tennivalók. Minimalizáltuk a társas érintkezéseinket. Egyelőre a bevásárlásokat még kénytelenek vagyunk boltokban lebonyolítani, mert az online élelmiszerellátók szállítási időpontjai dugig vannak jelenleg.

Talán okozo(ott) bennem némi feszültséget ez az átállás, de be kell látnom, hogy a helyzetünk több mint kedvező akár teljes karanténhoz is. Van egy pici kertünk, ami ideális a gyerekek és persze Vanda számára. Az idő szuper, éppen a tavasz melegebb napjai felé tartunk…gondoljatok bele, ha ugyanez a helyzet mondjuk novemberben ér bennünket! Engem kicsinált volna a bezártság egy hosszú sötét, hideg, netán esős időszakban.

A futást, pláne az erdőben, ami tőlünk 200 méterre kezdődik, nem gondolnám veszélyesnek a vírusfertőzés szempontjából. Érzékelem és magam is törekszem arra, hogy ha valaki érkezik szemből, akkor jóval nagyobb ívben kerüljük egymást és persze keresem azokat a napszakokat, amikor elvétve találkozunk emberrel.

Még a szigorú vesztegzár alatt lévő olasz kollégák is el tudnak menni futni az erdei útvonalaikra, oda, ahol senki és semmi nem veszélyezteti őket ebből a szempontból. Mennyire érdekes, hogy felértékelődik ismét a futáshoz kapcsolódó egyedüllét! Ami nekem megint csak nem újdonság, hiszen elvétve járok társaságba futni. Egyetlen állandó társam, Vanda kutyánk lett.

S hogyan érintenek az elmaradt versenyeim? Valójában a magam szempontjából semelyiket nem sajnálom. Nem fogok nevezési díjakat visszakérni, de talán elindulni sem, ha például ősszel lesznek. Másként terveztem az idei őszt, nem akarok már hosszú terepversenyekre készülni. Egyelőre kifejezetten élvezem, hogy van okom visszakapcsolni futóként. Néha sok volt mostanában a kötelességből elvégzendő edzések sora. Mert futni csak úgy a futásért, őrületesen van kedvem, nagyon élvezem minden méterét. Napról napra változik az erdő, szeretem ezt az időszakot futóként! De nem bírok most kemény résztávokat tolni, vagy sok órás menetekre eltűnni itthonról. Mélyen egyetértek azokkal, akik a koronavírus-járványt egyfajta felhívásnak tekintik ránk nézve.

Felhívás a befelé figyelésre, a szeretteinkről való gondoskodásra, a fogyasztásaink csökkentésére, a csendesebb, visszafogottabb életvitelre, a természetes környezetünk nagyobb tiszteletére…