Az "amerikai álom”, avagy a magyar női terepfutás történelmi napja: Csillag Eszter beszámolója a Western Statesről

Bemelegítés

Kezdődhetne ott is a történet, hogy június 24-én hajnali 5 órakor a 2023-as Western States mezőnye elindult az 1890 méteres magasságban elterülő Olimpiai-völgyből a kaliforniai aranyláz okán ismertté vált Auburn városa felé vezető 161 kilométernyi ösvényen. Eszter számára azonban már tavaly november végén kezdetét vette ez az út: „Miután megtudtam, hogy lehetőségem van ‘golden ticket’-tel elrajtolni a versenyen, két hetet adtam magamnak, nem szerettem volna első felindulásból meghozni a döntést az indulást illetően. Az elhatározást követően viszont a States-en volt a fókusz.” Felkészülésének részeként a hongkongi Oxfam Trailwalker terepversenyen indult vegyes csapatban még februárban, ahol egy gyorsnak mondott pályán futottak négyen 100 kilométeren és 4500 méter szintemelkedésen keresztül együtt. 12 óra 1 perces idejük új rekord a kategóriájukban. Csapatának tagja volt az a kínai futólány – Xiang Fuzhao – is, aki aztán a States-en Eszter egyik ’pacer’-e (nyula) lett.

A következő fontos állomás a rotterdami maraton volt áprilisban, ahol 2:45:29-ces idejével elképesztő egyéni csúcsot repesztett, kategóriájában pedig a 3. helyet szerezte meg. „A Western States egy gyors százmérföldes verseny, ellentétben mondjuk az UTMB-vel. A gyorsaság fejlesztésén volt a fő hangsúly az edzéseken, de emellett megmaradtak a szintes hegyi futásaim is. Volt, hogy a lejtőket futottam meg erősebben kifejezetten a States miatt, hiszen összességében a szintcsökkenés több a pályán, mint az emelkedés.” A kaliforniai versenyre történő felkészülés másik központi eleme, hogy a sportolók hogyan tolerálják a hőséget, hiszen a kanyonokban akár 45 fok is lehet a hőmérséklet. „Bár Hong Kongban a páratartalom nagyon magas és a meleg idő is megérkezik tavasszal, a verseny alatti száraz hőségre szaunázással is készültem. Csak a verseny előtt 3 nappal álltam le, hogy a szervezetnek még legyen kellő ideje hidratálni."

Eszter először utazott és versenyzett az Egyesült Államokban. Már hetekkel a verseny előtt megérkezett és részt vett azon a háromnapos pályabejáráson is, amit minden évben megszerveznek május utolsó hétvégéjén. „A pálya utolsó kétharmadát, kb. 110 kilométert tettünk meg három nap alatt. Rengeteg hó volt ekkor még a pályán, köszönhetően a rekordmennyiségű havazásoknak a téli szezonban. A verseny szervezői biztosították a napi szakaszokra az eljutást, a frissítőpontokat, valamint a végén masszázs és meleg étel is várt bennünket. Rengeteg versenytársammal megismerkedtem ezekben a napokban, és sokat beszélgettem a pályát jól ismerő emberekkel, olyan futókkal, akik már megtették a távot és visszajáró önkéntesekkel is. A szervezés elsőrangú volt, már előrevetítette a versenyt körülvevő professzionális, de egyben családias atmoszférát. Még néhányszor visszamentem a pályára edzeni ezután, a futásaim nagy részét viszont magaslaton – 2000 méter felett - tettem meg a Tahoe-tó körüli lenyűgöző ösvényeken.”

A verseny

5 fok körül volt a rajtban, mindenki az utolsó pillanatra tartogatta a pulóver vagy a kabát levételét. Mivel a magashegyi szakasz egy része fokozottan védett természetvédelmi területen halad, az 1984-es év indulóinak számában maximalizálták a létszámot egy törvényszéki döntés értelmében. Az idei futamnak 379 indulója volt, ám pár perccel az indulás előtt alig voltak a közvetlen rajtzónában. Eszter előre állt, a rajt feszült pillanatai közben mosolyt is látni lehetett az arcán. Nincs semmilyen ceremónia, egy kijelzőn peregtek csupán a másodpercek, a rajtlövés pedig pontban hajnali 5 órakor dördült el. A nap már ébredőben volt, így a futóknak fejlámpára nem volt szükségük ahhoz, hogy megkezdjék a mászást az útvonal legmagasabb (Emigrant Pass - 2670 méter) pontja felé. Jeges havon tettek meg kb. 7 kilométeren 780 méternyi szintemelkedést. Az első képek mindig innen érkeznek: sok barát, szurkoló, családtag, fotós indul neki már hajnalok hajnalán ennek az emelkedőnek, hogy aztán a felkelő nappal és a Tahoe-tóval a háttérben bíztassa a futókat. „Csodálatos volt. Eszembe is jutott, hogy hamar vége lesz. Az UTMB-hez képest időben ez egy rövidebb verseny, minden kevesebb, mint egy napra koncentrálódik.”

A pálya bizonyos szakaszain tomboló, 2022-es Mosquito tűzvész helyreállítási munkálatai következtében idén két frissítőpont is megközelíthetetlen a segítő csapatok (crew) számára, így Eszter először 50 km után találkozott a csapatával. Csabi a futótáskát vette le és tette fel az újat, naptejet kent fel, Chris által felkerült a jéggel teli csősál, illetve jég került a karszárba is. Helen az étel és ital felelőse volt a ponton, Kata zoknit és cipőt cserélt, a hó és a folyóátkelések miatt ez elengedhetetlen a lábfej védelmében. Versenyzett a crew is a másodpercekkel. Miután Eszter felállt a kempingszékből és futni kezdett, azonnal pakoltak, hogy a következő pontra időben érjenek. “Jól mozgott” – állapították meg egyöntetűen. „A segítő csapatom főnökével, Katával, készítettünk egy térképet, ahol egy-egy szakaszt egy kelet-közép európai emigráns képviselt, aki sikeres lett Amerikában, pl. a magyar Neumann János, aki a számítástechnika fejlődésében vállalt szerepet vagy a szerb származású fizikus, feltaláló és villamosmérnök Nicolas Tesla. Tőlük választottunk idézeteket és ezeken gondolkoztam, mentálisan ez is segített.”

Eszter 11. nőként haladt át a táv egyharmadánál. “Három nagyobb szakaszként éltem meg a távot, mindegyiknek megvolt a maga szépsége és nehézsége. Az első 50 km volt a havas, magashegyi szakasz. A következő 50 km-en először egy hosszú lejtő jött, majd két meredek mászás is. Ezen a szakaszon többször is futottam edzésképpen. Eszembe is jutott, hogy milyen jól tettem, tudtam, hogy mire számíthatok, mentálisan könnyebb volt. A cipőcsere után nagyon jól éreztem magam, innentől kezdtem el előzni, ez azonban nem volt tudatos, hanem a gyorsabb sebességem miatt alakult így.“ Michigan Bluff (90 km) pontra 7., majd Foresthill (100 km) településre már 4. nőként érkezett meg Eszter, óriási csata alakult ki a harmadik helyért, perceken belül volt 6 női versenyző is. „A harmadik nagyobb szakasz a fejemben az utolsó 60 km volt, amikor csatlakozhattak hozzám a pacer-eim (nyulak).”

Érdekesség, hogy hosszabb amerikai ultrákon előfordul, hogy a táv második felében lehet nyulazni a versenyzőknek. Míg a lassabban haladóknál ennek biztonsági oka is van, a gyorsabb futóknak hatalmas segítség lehet egy friss lábú futótárs. Eszter első nyula a kínai Xiang Fuzhao volt, aki legutóbb pl. a neves Ultra-Trail Mt. Fuji-n diadalmaskodott, de számtalan dobogós helyezést tudhat magáénak Ázsia és Európa nagy terepultráin. „100 és 125 km között az edzőmmel - a svéd Ida Nilsson - versenyeztem, együtt haladtunk sokáig, próbált elszakadni, de mi Fuzhao-val kb. 50 méterről követtük, nem tudott elmenni. Ez kivett azért belőlem, kellett egy kis idő, miután megelőztem, hogy visszarázódjak a saját ritmusomba.” Eszter a Rucky Chucky (126km) folyóátkelés előtt váltott pacer-t, a célig már az amerikai Helen Mino Faukner kísérte. A gyorslábú futónő legutóbb az Argentina by UTMB 80 km-es távján győzött. „Az utolsó szakaszon a Katie Asmuth-tal folytatott párharc emelkedik ki. Támogattuk egymást, de tudtuk, előbb-utóbb el kell döntenünk, hogy ki fér fel a dobogóra. A 146. km után jött egy emelkedő, ott léptem el tőle.” 5 km-rel később, a Pointed Rocks nevű frissítőponton, Eszter előnye már 5 percre nőtt. Innentől pedig a magyar női terepfutó történelem lapjai íródtak: Csillag Eszter 17:07:55-ös elképesztő idővel ért be a harmadik helyre a Placer High School futópályáján férjével és két kislányukkal, a verseny 50 éves története során leggyorsabban befutó női hármas közé.

Levezetés

Eszter a thaiföldi Terepfutó Világbajnokság ultra futamában szerzett 4. helyével és az UTMB 171 km-es távján magyar nő által valaha futott legjobb idővel már igazán magasra emelte a lécet. A Western States-en elért 17:07:55-ös eredménye az idei és a 2012-es évet leszámítva győztes idő lett volna 1974 óta minden évben. A negyedik leggyorsabb idő, amit valaha női versenyző futott. Az idei pedig nem csak a leggyorsabb női pódium, hanem a leggyorsabb top 10-es női befutó is. Az elmúlt 10 évben a női top 10 ideje átlagosan 2 óra 45 perccel lett gyorsabb. „Az, hogy a harmadik helyen fogok végezni, csak a céltól nem messze tudatosult bennem, addig a feladatra összpontosítottam: futni, enni, inni. Az időről pedig egészen a legvégéig nem is tudtam, nem fogtam fel, csak amikor a kijelzőn megpillantottam. Hihetetlen és egyre hihetetlenebbé válik minden nap. De maradt bennem kíváncsiság a jövő terveit illetően: vajon mire lehetek még képes? Július közepéig nem tervezek futni, a regenerálódáson lesz a hangsúly. Testileg és lelkileg is szeretnék feltöltődni az év további részére.”

A cikk szövegét Kertész Kata, Eszter segítőcsapatának főnöke készítette.