Toldi Péter

Ultrafutó esték - Zalaegerszegen (is) járt Toldi Péter, a futómérnök

Forrás: PIkó Evelin
Bérces Edit készített nagyszerű interjút Toldi Péter ultrafutóval, lentebb görgetve olvashatod!

Ha a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központ és annak jogelődje mesélni tudna, nem csak azt mondaná el, hogy milyen volt a 100km-es bajnokság helyszínéül szolgálni kánikulában (2003 augusztusában), szakadó esőben (2004 augusztusában), éjszakai rendezésben (2010 júniusában), de azt is, hogy milyen érzés volt a brazil Valmir Nunes vagy az egykori Év Ultrafutója, Kis Zita számára edzőpályájául szolgálni. Futóversenyek mellett olyan futótalálkozásoknak is helyet ad az egyetem, mint a Hári Gyula Futófórum vagy az Aid Station/ Frissítőasztal névre hallgató, ultrafutó esték.

Amíg 2021 novemberében a Ferenczi István, Blaskó Mihály, Drabik Krisztina voltak a meghívott ultrafutók, addig a tavaszi összejövetel jelenléti vendégei nem mások voltak, mint Toldi Péter és párja, dr. Pikó Evelin. A tengerentúlról Camille Herron (USA) és Viki (Szilasi) Brown (Kanada) csatlakozott virtuálisan. Az esemény első felvonása az angol nyelvtudásukat és így nemzetközi magabiztosságukat erősíteni vágyók számára meghirdetett angol sportnyelvi műhellyel kezdődött. A résztvevők angol nyelvű bemutatkozása után a hallás utáni megértést és a spontán párbeszédet gyakorolhatták a résztvevők Camille Herron és férje, Conor Holt virtuális (internetes) belépésével. Az amerikai 100 mérföldes bajnok-csúcstartó csak mondta, mondta az élményeit a legutóbbi Las Vegas-i versenyről.

Toldi Péter Zalaegerszegen

A díszvendég, Toldi Péter - végzettségéhez méltóan - mérnöki pontossággal tervezte meg dunántúli programját, akárcsak az eredeti phidippidészi útvonalon tett, ezüstérmes futása alkalmával. (Toldi Péter és Maráz Zsuzsi görögországi sikerről korábban beszámoltunk, ITT olvashatod - a szerk.)

A Zalaegerszegi Egyetemi Központ Infocentrumába másodperc pontosan négy órakor toppant be menyasszonyával, Evelinnel, ahogy azt ígérte. Péter előadásait, mind az angol mind a magyar nyelven a minimalista stílus jellemezte, akárcsak öltözetét, hajviseletét, testzsírszázalékát, beszédét. Továbbá, minimalistának mondható eszközigénye, cipőválasztása, alvásigénye is. Zsúfolt könyvespolcának tartalma kevésbé minimalista. Az egyébként olvasószemüvegre támaszkodó olvasónak is szembetűnik néhány könyvcím, illetve szerző: Agassi, Armstrong, Bolt, Bolyai, Erőss Zsolt, Virágot Algernonnak. Zsivágó doktor vagy a Zuhanás a csendbe.

Péter Szegeden, a magyar ultrafutás bölcsőjében született, abban a városban, melynek színeiben Sipos István első magyarként jutott ki a Spartathlonra. Abban a városban nőtt föl, amely eddig egyetlen magyar színhelyként adott otthont az IAU 24 órás Európa-bajnokágnak és amely nevéhez negyed évszázadon át kötődött a 24 órás futás magyar csúcsa Bogár Jani jóvoltából. Ugyancsak itt készült Győri Ferenc a 24 órás Európa-bajnoki győzelmére 1996-ban. Szegedről származik Simon László, az egykori 24 órás csúcstartó vagy a néhai Csamangó Ferenc is.

Forrás: Pikó Evelin

Hét éve fut maratonon túli távokat. A Balatont eleinte csak szakaszokban kerülte meg a Balaton Szupermaraton keretében, majd 2017-ben már a megállás nélküli Balaton-kerülésen, az Ultrabalaton 218 km-es távján is sikeresen célba ért. Következő évben a Görögországban rendezett Olympian Race 180 kilométerén másodikként ért célba. Kellő tapasztalattal és kilométerrel a lábában 2019-ben már a Milano és Sanremo közötti történelmi kerékpárverseny 285km-es útvonalán rendezett versenyen lett dobogós, tavaly, 2021-ben pedig már 21 óra 4 percre csökkentette a Balaton megkerüléséhez szükséges futóidejét az UB keretében. Eddigi futópályafutása csúcspontját azonban kétségkívül az az Athén-Spárta- Athén útvonalon rendezett Authentic Phidippides Run 490 km-es távján, Maráz Zsuzsi társaságában elért második helyezése jelenti.

Péter Gölödöllőn, a Szent István Egyetemen szerezte mindkét diplomáját. Az állattenyésztési szakirányról származó agrármérnökit és a takarmányozástani szakmérnöki végzettségét is. Egyébként egész életében Szegeden élt.

A Ságvári Gyakorlóiskola tanulójaként nap mint nap elment a városközpontban székelő Adidas sportbolt előtt, melynek kirakatában lehetett látni egy nagy Észak-Amerika-térképet, rajta a Trans America Footrace útvonalán színes gombostűkkel és fényképekkel jelölve azokat a szakaszokat, melyeket Sipos István érintett nagy győzelmet hozó futása alatt. Ezerkilencszáz-kilencvennégyet írtak. Pétert akkoriban a lovaglás kötötte le. Nem gondolta volna, hogy egyszer ő is irdatlan távolságok megtételében fogja lelni örömét.

Bizonyára az a véletlennek tűnő találkozás sem volt véletlen, amikor az egyik szegedi edzőteremben az Európa-bajnok dr. Győri Ferenc elegyedett vele szóba anélkül, hogy ismerték volna egymást. Ilyen a vonzás törvénye, és ilyen ultrafutófészek Szeged.

Mi ösztönöz emberi ésszel alig fölfogható távok futására?

Munkámnál és hivatásomnál fogva alapvetően termőhelyi viszonyoktól függ a személyes sikerem. A futásban azonban nem csak a felelősség, de a siker is az enyém. Ezen túl a szakmámmal járó életmód sem kedvez a célorientált sportnak. Ezt fiatalabban még tudta tolerálni a szervezetem, de tavaly éreztem először magamon, hogy fáradtság/elcsigázottság terén elértem a határaimat. Amit érzek, hogy az eddigi életmódom és a futás egyre kevésbé fér meg az életemben.

Hogyan tudod az edzéseidet beleilleszteni a napirendedbe?

Mivel négyre járok dolgozni Szegedről, hajnali három óra húszkor kelek. Eleinte futva tettem meg ezt a 20 kilométeres távolságot, de naponta kétszer már soknak tűnt az a megoldás. Most inkább autóval járok és ha tudok, munka közben is edzéssel hasznosítom a hulladékidőt, majd az igazi edzés munka után kezdődik. Szerencsés helyen lakunk, a Tisza és a Maros közelében, ahol a gáton mindig találni forgalommentes útvonalat. Múlt vasárnap is a gáton futottam 60km-t egy barátom kerékpáros kíséretében. Ahhoz, hogy meglegyen a napi öt és fél óra alvásom, már fél tízkor föllövik a pizsamát nálunk.

Milyen tényezőket veszel figyelembe a versenyek kiválasztásánál?

A versenyek kiválasztása nálam egy sajátos metodikát követ. Kiválasztom a következő évi célversenyeket, maximum évi kettőt. Ezekbe a versenyekbe egyszerűen szerelmes leszek, itt a választásom inkább emocionális, mint racionális alapú. Ezután viszont ehhez a két versenyhez igazítva kialakítom az adott évi periodizációt (az egyes periódusok jellege és hossza nagyban függ a célverseny jellegétől). Mindezek után választom ki az évközi, felkészülési 4-5 versenyt, de ezeket már kizárólag az adott periódus jellegéhez igazítva. Figyelembe veszem a stílust, távot, a szintemelkedést, időjárást. Mivel ezekkel a versenyekkel a legfőbb célom az adott periódus igényeit kiszolgálni/hatásait erősíteni. Ha esetleg egy esemény szimpatikus, de nem illik bele az adott időszakba, akkor nem indulok rajta. Úgy gondolom, hogy többet érek egy céltudatos edzéssel, mint egy kényszer szülte versennyel, ami funkcionálisan nem a céljaimat szolgálja.

Toldi Péter
Forrás: Pikó Evelin

A felszerelésed dekorációját elnézve feltételezhetjük, hogy nem sok időt szánsz szponzorkeresésre. Jól látom?

Jelenleg a sporttevékenységem számunkra teljes egészében önköltséges. A szűk családi támogatásokon kívül, mint például az ünnepekre szánt összegek, semmilyen külső segítséget nem kapunk. Ez természetesen Evelin személyén kívül értendő! (Mosolyog.) Mindent munkabérből fedezünk. Azért a többesszám, mert nem tudom és nem is lehet ezt Evelintől függetlenül kezelni. A magánéleti részétől az anyagi oldaláig, mindenben partnerem!

A szponzorációval kapcsolatban vannak ellenérzéseim. Először is, szerintem sem az eredményeim, sem a közösségi médiában keletkező felhajtóerőm nem elég jelentékeny ahhoz, hogy felkeltsem egy mostanában jellemző befektető érdeklődését. Másodízben, szerintem a szó klasszikus értelmében idehaza, az amatőr sportban nincs is szponzoráció. Amit látok és amit hallok más futóktól az nekem nem szimpatikus. Leginkább azért, mert az általuk felvázolt kapcsolatok termékmenedzsmentről szólnak és nem szponzorációról. De legfőképpen: a témában tökéletesen kezdő és ügyetlen vagyok, tehát az említett fenntartásaimmal megspékelve, egyelőre még nem foglalkoztam komolyan a szponzorációval.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy kinek való az ultrafutás. A legendás Jánisz Kúrosz szerint 100 mérföld tisztességes időn belüli teljesítés nélkül nem is beszélhetünk ultrafutásról. Te hogyan látod ezt a kérdést?

Szerintem ez egyéniségfüggő. Nem választás, hanem elhivatás kérdése. Épelméjű ember nem ébred úgy egyik napról a másikra, hogy többszáz kilométert akar futni.

Futni kell. Sokat! Rendszeresen! És idővel, ha az egyén személyisége megfelelő irányultságú, idővel fellobban benne a kíváncsiság, hogy vajon milyen érzés lehet sokat futni, képes-e rá?

Úgyhogy én még senki emberfiának nem ajánlottam, hogy ultrázzon. Ha közénk való, majd rátalál az útra, vagy fordítva: az ő saját útja fog rátalálni.

Visszatekintve hogyan értékeled a zalaegerszegi vendégszereplésedet?

A Pannon Egyetem meghívásnak nagyon örültem, mindmáig nagyon megtisztelőnek tartom és nagyon jól éreztem magamat!

Jó ötletnek tartom a sportnyelvi műhelyt is, ami az én szereplésemet megelőzte. Azon túl, hogy nagy élmény volt Camille Herron és Viktória Brown személyében két elit futóval megismerkedni, én közben időt és lehetőséget is nyertem arra, hogy feloldódjak és ráhangolódjak a velem történő beszélgetésre.

A reggeli futás nagyon szép volt. Habár ahogy öregszem, egyre nehézkesebben indulok el hajnalban futni a merev izmok, lelassult anyagcsere, tompa idegrendszer miatt, amikor bemelegszek, felismerem az egyes tájak szépségét, mindig rájövök, hogy micsoda élményt ad a korai futás! A gyönyörű napfelkeltén és a hajnali Kápolna-hegyen kívül, Ebergény határában volt szerencsém összefutni egy közel 15 fős gím bikarudlival is! Ezek az élmények mind mélyen megérintenek, beégnek!

A februári zalakarosi ultratáborba milyen úton jött a meghívás?

A zalakarosi ultratáborba Maráz Zsuzsin keresztül kaptam meghívást Lubics Szilvitől. Az élménybeszámoló napján a Vadlán 50 útvonalán volt edzésük. Mivel nekem azon a héten 50 km hosszú futás volt kiírva, gyűjtenem kell a szintet, valamint imádom a környéket, így örömmel fogadtam el a meghívást már a délelőtti futásra is. Mindenki nagyon közvetlen és kedves volt velem, az esti beszélgetés során pedig Márkus Öcsi volt a beszélgetőpartnerem, akit különösen kedvelek, így egy nagyon kellemes beszélgetést folytattunk, ami aztán interaktív kérdezz-felelekbe csapott át a közönség bevonásával.

Mennyiben volt más a szombathelyi futóklubban zajlott beszélgetés?

Szombathelyre a helyi futóklub hívott meg Borbás Tibin keresztül. Tibivel a 2019-ben ismerkedtünk meg. Klubjában inkább sportszakmai előadást tartottam, majd az este további részében előszőr Tibi kérdéseire válaszoltam, majd a megjelentek kíváncsiságát elégítettem ki.

Rám jellemző módon ezeket az eseményeket, mint mindent az életemben, a futáshoz, a periodicitáshoz időzítettem. Általában pihenő héten mozdulok ki bármilyen családi, közösségi eseményre, mert akkor tudok elég minőségi időt együtt tölteni másokkal. Máskor sajnos mindig az edzések járnak a fejemben…

Mi határozza meg a futáshoz és a versenyekhez való hozzáállásodat?

Elsősorban a munkában hiszek! Mindegy, hogy ez fizikai-, szellemi-, képzőművészeti-, vagy edzésmunka, ha valaki munkára adja a fejét akkor csinálja a tudása legjavával! Magamban is a munka és a hozzáállás alapján értékelem az embereket és magamat is.

Elég határozott elvek mentén élem az életemet. Hiszek ezekben az elvekben és hiszek egyes emberekben is, akik kevesen vannak, de meghatározzák az életemet. Mindemellett a sport és a futás megtanított arra, hogy higgyek magamban is.

A Dél-Magyarországban olvashattuk, hogy sportkarrieredet úszással kezdted, majd belekóstoltál az íjászatba, a lovaglásba, a lovasíjászatba és az utcai kerékpározásba is. Ezek a sportok milyen módon járulnak hozzá a mostani futó Toldi Péter teljesítményéhez? Más szóval, melyik sportág mire tanított? Melyikben mit szerettél vagy mit nem?

Minden az úszással kezdődött. Azon túl, hogy imádom azt a 3 dimenziós szabadságot, amit az úszás ad, az első olyan jellegű élményemet az úszástól kaptam, hogy ha becsületesen dolgozok, akkor fejlődni fogok és az büszkeséggel tölt el.

A lovaglás során együtt kell működni egy féltonnás állattal. Van egy ókori, római mondás: „Leviheted a lovadat a patakpartra, de arra nem kényszerítheted, hogy igyon belőle.” Ahhoz, hogy ebben a sportban előrelépjek, meg kellett tanulnom visszafogni a saját egómat és esetenként egy másik individuum érdekeit a sajátjaim elé helyezni, a közös cél érdekében. És persze rengeteg empátiára tanított!

Az íjászaton belül a lovasíjászatot a harcművészet szintjén közelítettem meg. Alázat, fegyelem, kitartás és rengeteg összpontosítás, befelé fordulás kellett hozzá. Meg kell említenem, hogy középiskolás voltam ekkor. Minden áldott nap, iskola előtt is, hajnal 4-re jártam lőni. Télen, a sötétben, a hóban meggyújtottam egy gyertyát és arra lőttem. Abban a helyzetben meg kellett birkózni a hideggel, a fáradtsággal és mindennel. A sötétben, a csöndben, csak a lángom, a célom létezett... Rá kellett jönnöm, hogy sok esetben mi magunk vagyunk a gátjai önmagunk megismerésének.

Az országúti kerékpározás a szó szerint határtalan szabadságérzet jelentette. A futáséhoz hasonló állóképességi feladatok és érzések megtapasztalása és megoldása jut róla az eszembe. Általában nem szeretem a rideg gépeket, nem is érdekelnek. A gépek közül egyedül a kerékpárokban látom meg a szépséget.

A túrázás, hegymászás számomra a természet és a hegyek szépségének szeretetét és annak feltétlen tiszteletét jelenti A magashegyi környezet nagyon gyorsan belém véste, hogy legyek elővigyázatos, tervezzek, tartalékoljak, legyek érzékeny a külső jelekre és mindenekelőtt legyek óvatos! Különben meghalok…

Mikor ébredtél rá arra, hogy edzővel szeretnél dolgozni? Azt pedig, hogy magad edzője leszel, mikor döntötted el? Említetted az online szerzett edzői képesítésedet. Elmondanád, hogy milyen iskoláról van szó és mennyivel különböztek az ott tanultak a magyarországi edzőképzésétől?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bennem a futással kapcsolatos vágyak és álmok párhuzamosan fejlődtek a képességeimmel. Kezdetben elég volt a lelkesedés, majd vásároltam könyveket, kerestem pár információt az interneten. Közben nyitott szemmel jártam. Ha láttam, hallottam valamit akár sporteseményeken, akár a TV-ben, akár sporttársakkal beszélgetve, abból mindig megpróbáltam leszűrni a használható tudást. Néhány éve, 2018-19-ben kezdtem egyre határozottabban érezni, hogy minőségileg előrébb kellene lépnem a továbbfejlődés érdekében. Ekkor végeztem el először egy hazai, majd egy amerikai egyesült államokbéli (UESCA) képzést.

Mivel az első lépésemtől fogva magamra vagyok utalva, számomra hozzátartozik a futáshoz a tanulás, a tervezés, a felkészülés és a kivitelezés szellemi, pszichikai és fizikai téren is. Manapság bármelyik nagyon hiányozna, ha meg kellene válnom tőle.

toldi péter
Forrás: Pikó Evelin

Az általad elvégzett iskola azt ígéri honlapján, hogy jólképzett ultrafutóedzőket garantál, akik az edzésprogram felépítésén kívül a futók hőséghez és magaslathoz való alkalmazkodásában is tudnak segíteni. Olyan ultrafutóedzői bizonyítványt nyújt, amely feltételezi szükséges edzéselméleteket és az ultrafutásban szükséges alkalmazások módját. A képzés tartalma biztosítja az edzési elvek megértését. Így az elsajátított tudás bármely ultrafutó esetében alkalmazható. A teljeskörű tananyag minden részletre kiterjed. Mi volt a a magyar és az amerikai edzőképzési élményeid között?

Bizony, az oktatási rendszer közötti különbség klasszisokban mérhető! Csak egy példa: Békéscsabán, az ország egyik atlétikai fellegvárában, 1976-os dátumozású edzésterveken tanítottak bennünket, míg az amerikai tananyagban nem volt 2010-nél régebbi hivatkozás. Mindez komoly, egyesült államokbéli sporttudományi egyetemek kutatóinak műveit jelentette.

A magyar képzéstől elkeseredtem, az amerikait pedig fájó szívvel zártam le a záróvizsgámmal, mert annyira élveztem a tanulást!

A nemzetközi ultrafutó adattár szerint 50 km-en 3 óra 40 perc a legjobbad, 100km-en viszont 9:14:22. Ugyanakkor 24 órán belül már futottál 215 km-t is. Sőt, még egy közel 21 órás Balaton-kerülést is jegyeznek a neveden. Nem aránytalan a hivatalos 100km-eseredményed?

Dehogynem! Igaz, saját rendezésben, de pontosan lemért pályán futottam sokkal erősebb 100 km-t is a COVID első hullámában. Így 2020. szeptember 19-én a Kübekházán tartott felmérő edzésen olyan jól jött ki a lépés, hogy kilométerenként mindössze egy másodperccel tértem el a tervtől, ráadásul azt is negatív irányban. Így lett a végeredmény 8:05:50. Fél ével később, 2021. március 20-án szintén futottam egy százas felmérőt, de ott sajnos 51 km-után megrogytam. de az állóképességem sajnos csak 50-ig tartott ki. 51-nél megrogytam. Nem tudom, hogy a fizikai fáradtság, vagy a pszichés megingás jött-e előbb, mindenesetre a második 50 egy kész tortúra volt (szétesett légzéssel, mozgással, „ahogy kell”….

Így lett a végeredmény 8 óra 18 perc. A részletekről színes táblázatot is készítettem a további elemzésekhez.

Mérnöki vénád abban is megnyilvánul, hogy kis hibaszázalékkal tudod prognosztizálni a várható teljesítményedet olyan távokon is, melyeket még nem futottál. Így volt ez a Phidipippidiszi futáson is, ugye? Milyen adatokat vettél alapul az előrejelzéshez? Zsuzsi várható eredményét milyen pontossággal tudtad előrevetíteni?

Egy táblázatban az eddig megrendezett versenyeken célbaérő futók Spartathlonon elért legjobbját hasonlítottam össze a fellelhető Phidippides futáson mért félidőikkel és a befutóidőikkel. Ezekből átlagoltam arányszámokat, amik felhasználásával kalkuláltam magamnak egy körülbelüli féltáv- és befutó időt. Ez az eredmény esetemben 10 óra pontatlanságot mutat a valós célidőmhöz képest. Zsuzsa Spartathlon-idejével számolva 71:20’ jön ki. Ez bő 3 órás eltérés, ami 500 km-en nem is rossz. A számok tükrében, én viszont bőven javulhatnék még a 250 km-es távon.

Készítettem a 490km-es útra egy idővonalat is mely egy egyszerű skála, ahol egyre nagyobb pontatlansággal terveztem meg az egyes városok elérésének időpontjait, a napfelkelték és naplementék eljövetelét, a napok közti éjfélt, meg ilyesmit. Ez az idővonal fontos volt abból a szempontból, hogy lássam, melyik szakaszt kell sötétben futnom, mikor érek majd a hegyi környezetbe, mikor lesz szükségem fejlámpára, meleg ruhára vagy egyebekre. A kísérőknek, Evelinnek és a nővéremnek is segített, hogy tervezni tudjanak, mikor és melyik városba kell érniük, ha találkozni akarnak velem. Hozzátenném, az optimálisnak számított időrend szerint itt is eltaláltam a befutóidőmet!

Kívánjuk, hogy minél többször sikerüljön a választott versenyeidet a kiszámított tervek szerint végigfutni!

A szerző

Bérces Edit a 100 km-es és a 24 órás futás világ-és Európa-bajnoka, az első nő, aki egy nap alatt körbefutotta a Balatont. Legjobb eredménye 100km-en 7 óra 25 perc, 24 órán 250 km, 48 órán pedig 369 km. Jelenleg a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központjának oktatója.