berces edit

Bérces Edit nem írja be az edzésnaplójába a rákbetegségét

Nem tudom, mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki megismerje Bérces Editet. Lassanként tárul fel az egyénisége, de mindig nyújt valami meglepetést, minden egyes döntésében és tettében ott a mélység és a tartalom. Azt mondja, nem igaz, hogy jól osztja be az idejét, de azt nem tudja tagadni, hogy az ő életébe elképesztő, mennyi igazán nagy teljesítmény fért bele. Most már kifelé tart a rákbetegségből, de azt mondja, az egész procedúra alatt nem beszélt az egészről annyit, mint velem. Ez Edit. Hihetetlen zsenialitás, korát megelőző tudás, öt beszélt nyelv, titkok, nyitottság és magánynak semmiképpen sem nevezhető egyedül bejárt út.

Már sokszor hallottam róla, tudtam, hogy milyen zseniális futó volt, de személyesen sosem találkoztunk. Amikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az írásaimhoz kommentel, szerényen, visszafogottan, aki nem ismeri, nem is sejthette, hogy hazánk valaha élt legjobb ultrafutója osztja meg a közösséggel a gondolatait. Szóhoz sem jutottam, annyira megtisztelve éreztem magam.

És ahogy írt, kedvesen, másokat támogatva, egyre kíváncsibb lettem rá.

Egy magánbeszélgetésünkből derült ki számomra a betegsége, amiről nem azért nem beszél, mert titkolnivalónak tartja, hanem mert úgy érzi, nincs ideje rá, nem tulajdonít neki jelentőséget.

„Körülbelül egy évvel ezelőtt derült ki, gyorsan átestem mindenféle vizsgálaton, hogy kiderüljön, mennyire előrehaladott a betegség. A műtét elengedhetetlen volt, aztán harminchat alkalommal vonatoztam át Zalaegerszegről Szombathelyre sugárkezelésre, minden alkalommal dupla adagot kaptam. Az utolsóra biciklivel kerekeztem át. Érdekes, hogy az én bőröm jól bírta a sugarat és ugyan azt javasolták, hogy ne ússzak, mégis lementem és jólesett, nem volt vele gondom. A futás ebben az időszakban háttérbe szorult, plusz arra kellett figyelnem, hogy a műtét után hat hétig ne emeljek. Mivel a 82 éves tartósan fekvőbeteg édesanyámat gondozom, erre az időszakra fogadtam 24 órás segítőt, szóval ezen is túlvagyunk. Édesanyám pont a műtétem előtt esett le a lábáról, ezért is mondom, hogy nekem nincs időm daganatos betegnek lenni.”
mesélte Edit

Amíg a tempóra figyelt, nem látott maga körül semmit

Edit a nyáron kapta az utolsó sugárkezelést, nem sokkal után átúszta és átevezte a Balatont. A jövőben gyógyszert kell szednie, ami már könnyebbség lesz a korábbi rendszeres, utazást igénylő kezelésekhez képest, azok nagyon felborították az életét. Az odajutás, a várakozás, a kezelés, majd a hazajutás majdnem egy egésznapos program volt.

„Inkább az időfaktor miatt okozott gondot, amúgy úgy fogom fel, mint egy náthát, amit bele sem ír az ember az edzésnaplójába. Valószínűleg azért is állok így a dologhoz, mert a tanítás mellett nagyon emberpróbáló ez a 24 órás készenlét édesanyám mellett, lelkileg és fizikailag is igénybe vesz. Ezért tűnt nekem hawaiiozásnak a műtétemmel járó néhány “csendes nap” betegkiszolgálás nélkül. A tanítás miatt egyébként amúgy is van segítségem, napi kétszer két óra, de ha belegondolsz, akkor is marad még napi húsz óra, vagyis azért feszes az életem. Szerencsére a sportban már nem az. Manapság is futok, de főleg kajakozom, még novemberben is vízre tudtam szállni a jó időnek köszönhetően. Futni jóval lassabban futok és persze kevesebbet is, de ez a lassúság kifejezetten jót tesz. Amíg a tempóra és az eredményességre mentem, nemigen láttam magam körül semmit, most pedig észreveszem, ha kinyílik az aranyeső.”
folytatta Edit.

A darálóban nem irányult máshova a figyelme, csak a teljesítményre, most más az indíttatás, más a cél. Két jótékonysági verseny szervezésében rendszeresen részt vesz, a Zalaegerszeg-Keszthely közötti futás a koraszülöttek ügyét karolja fel, mint a Zeg-Boncodfölde futás a boncodföldei autista otthont támogatja. Boncodföldén Jakab Mariannál én is jártam már korábban, ez egy fontos közös pont az életünkben.

Öt nyelven beszél és egyetemen tanít

„A jótékonysági futások új szempontokat dobtak elém. Szép tájakon futunk, nemes ügyekért. A futástól nem lehet elszakadni, annyi kilométer van a lábunkban, a szívünkben és a fejünkben, hogy az örökre beég. Az orosz regényekben gyaloglóidőben van megadva egy-egy távolság, nekem a városon belüli távolságok futószempontból voltak belőve. A futó az mindig futó marad, minden sejtünkben benne van ez a szemlélet, ez az életmód és nyelv.”

Edit 57 éves. Egyrészt mindene a futás. Másrészt annyi minden más van még, ami fontos neki. A magyaron kívül négy nyelven beszél magas szinten, a Pannon Egyetem Zalaegerszegi Egyetemi Központjában üzleti angolt tanít – PhD-jét a sportnyelvből írta, vagyis azóta már doktor Bérces Editről beszélhetünk -, amúgy orosz-angol szakon végzett, az általános és középiskolában németül tanult, de franciául is kiválóan beszél, az 1996-os olimpián, amelyen önkénteskedett, mert éppen Amerikában volt ösztöndíjjal, főleg oroszul és franciául tolmácsolt. Mindezek mellett imádja a klasszikus zenét, kedvence Beethoven és szeret fotózni, a futóversenyeken ebbéli minőségében is gyakran felbukkan.

„Minden látszat ellenére nem osztom be jól az időmet. Ma is akartam futni, de annyi feladatom volt, egész nap halogattam, így csak este tudtam elmenni csoszogni egy kicsit. Talán, amikor Amerikában voltam Washingtonban, a második ösztöndíjjal, akkor tudtam jól sáfárkodni az időmmel, hiszen akkor csak a saját életemmel kellett foglalkoznom."

Ökumenikus közösségben járta a bizalom zarándokútját

Amikor azt mondta Edit, hogy milyen sokat adott hozzá az életéhez Taizé, alig hittem a fülemnek. A kis, franciaországi ökumenikus közösség számomra is meghatározó volt, a nyári táborok, az év végi világtalálkozók, a nyitottság, a kiengesztelődés, a megbocsátás, a szeretet nyelve sok fiatal számára mutatott utat és segít manapság is.

„Roger testvér szelídsége és az, amit ott felépített, fantasztikus. A bizalom zarándokútja a Földön, ez a mottója a közösségnek és valóban ez jellemzi. Sok barátot kaptam ott, sok lelki pluszt és a nyelvek tekintetében is óriási segítség volt, a Bibliaórákon több nyelven ment a felolvasás és utána az értelmezés.

Edit másban is ilyen kitartó volt. Hiába tanácsolták el az úszástól hétévesen, mondván, ilyen „öregen” már kár elkezdeni, később, egy másik edző befogadta a csoportjába és egészen az érettségiig a ZTE szakosztályában úszott. Valójában az úszásnak köszönheti a futást is, hiszen először triatlonozni kezdett. A nagyatádi Ironmanről több dobogós helyezése is van. Csakhogy hamar világossá vált számára, hogy inkább a futásban kiemelkedő. A felkészülés és az edzéskiegészítés szándékával egy ideig még megtartotta a triatlont, de a fókusz egyre inkább a futás felé fordult.

Az ultrafutás szellemi és lelki sport

„Amikor először elnyertem az ösztöndíjat Amerikába, azért választottam Kaliforniát, mert ott népszerű a triatlon. Ám az egyik versenyen megismerkedtem egy házaspárral, amelynek a hölgy tagja válogatott ultrafutó volt. Onnantól kezdve vittek magukkal a versenyekre és szép lassan átnyergeltem a futásra, de mondhatnám azt is, hogy futót varázsoltak belőlem. Ez olyan 1992-1993 körül történt. A második ösztöndíjat 1996-ban kaptam, az ultrafutó-életem ezt követően, már idehaza indult be, annak köszönhetően, hogy az atlantai olimpián megismerkedtem Tóth Sándor futóedzővel, aki elkezdett foglalkozni velem. 1997-ben elindultam a maratoni ob-n, majd még ebben az évben a Bécs-Budapest Szupermaratonon, amit kapásból meg is nyertem. 1998-ban a Békéscsaba-Nagyvárad Szupermaratonon lettem első, aztán egyedül készültem tovább, olykor Kis-Király Ernő, Eleanor Robinson és a görögök legendás futója, Janisz Kúrosz segített szakmai beszélgetésekkel, de én magam is éreztem, hogy mit és hogyan kell edzenem. Teljesen más idők voltak, akkor még nem volt ilyen divatos a futás, nálunk Zalaegerszegen nem volt kivel edzenem hosszabb távokat, vagyis, ha 75 km-t akartam futni, akkor arra három embert kellett beszerveznem, akik váltották egymást. Gyakran kérdezik, hogy mi a tehetség. Nem tudom pontosan, de azt tudom, hogy az ultrafutás szellemi sport, és ugyan most más világ van, de az ember akkor magának csinálta, mindannyian közönség és közösség nélkül futottunk. Az tudta ezt jól csinálni, aki szívós és kitartó volt és aki elbírta a társadalmi mellőzöttséget. Nagy lökést adott, amit Balczó Andrásról hallottam egy vízilabdaedzőtől. Nevezetesen azt, hogy az ő futása lelki volt. Egyébként sokakra jellemző, hogy az életük egy bizonyos részében nélkülözniük kellett, és azt az ultrafutás sikereivel próbálták ellensúlyozni, ilyen volt például Janisz Kúrosz is, aki gyerekként nem kapott elég szeretetet.”

Olyan nehéz embernek tartja magát, mint amilyen Beethoven volt

„Mondjuk, ha már itt tartunk, Bogár Jani például kivétel. Nála jólelkűbb és egészségesebb szellemiségű embert még nem láttam. Sokszor nyertünk egyszerre versenyeket, de engem mégsem a sikerei vettek le a lábamról, hanem az, amikor egyszer a szemtanúja lehettem annak, hogy milyen szépen beszél a macskájával. Ez a mértékű szelídség, jóság és szerénység nagyon elgondolkoztatott. Tudod, gyakran emlegetnek minket együtt, de én másmilyen vagyok. Olykor pokróc. Nehéz ember. Ne értsd félre, nem akarom magam Beethoven nagyságához hasonlítani, de a nehéz természetünkben igenis hasonlóak vagyunk”
gondolkozott el Edit.

Úgy éreztem, hogy naphosszat tudnám hallgatni. Bármiről. Olyan gazdagok és találóak a szóösszetételei. Ugyan nem alapított családot, de az a benyomásom alakult ki, hogy Edit így teljes. Nem mondanám, hogy fanatikus, bár elképesztő eredményeihez kellett emberfeletti odaadás és elköteleződés, de a fanatikusok tudata beszűkül, Edité pedig épp ellenkezőleg, szárnyal. Számára az, hogy nyelveket beszél, hogy imádja a művészetet, hogy viszi a futás hírét saját rendezvényeivel és kezdeményezéseivel, hogy fotózik mind-mind a nyitottságot jelenti, azt az örök és kiapadhatatlan kíváncsiságot, ami csak azokban van meg, akik szeretik az életet.

Hogy Isten megnyilvánulása-e ez ebben a varázslatos nőben? Nem tudom, lehet.

„Nem nevezném magam vallásosnak, bigottnak meg pláne nem. Istenhívőnek sem biztos, hogy jó vagyok, de istenkeresőnek mindenképp. Bár, ha arra gondolok, hogy a futásra való képességet, az edzésekre való kiapadhatatlan hajlandóságot Isten ajándékának tartom, akkor lehet, hogy több vagyok, mint istenkereső. Ezt az egészet úgy kaptam, a futást, az életet, mindent - ajándékba. Igen, akkor ez lehet, hogy több, mint istenkeresés…”

Bérces Edit 1964. május 16-án született Zalaegerszegen

Eredményei:

  • 100 kilométeres Európa-bajnokság 1. (2000)
  • 100 kilométeres világbajnokság 1. (2000) (7:25:21)
  • 24 órás világbajnokság 1. (2001)
  • 24 órás Európa-bajnokság 1. (2002)
  • Surgeres-i 48 órás pályaverseny 3x1. (2002, 2003, 2004)
  • Bécs-Budapest Szupermaraton 2x1. (1997, 2000)
  • Békéscsaba-Nagyvárad Szupermaraton 1. (1998)
  • Békéscsaba-Arad futóverseny 1. (2000)
  • Balaton Kör 4x1. (2000, 2004, 2005, 2006)
  • Boston 100 kilométer 2x1. (1999, 2000)
  • Fertő-tó Kör 4x1. (1997, 1998, 2000, 2003)
  • Moráviai Ultramaraton 2x1. (2000, 2001)
  • 100 mérföldes világcsúcs: 14:25:45 (2002)
  • 24 órás pálya világcsúcs: 250,106 km (2002)
  • 100 mérföld futópad világcsúcs: 14:15:08 (2004, ez az eredmény jobb volt, mint a férfi világcsúcs)
  • 24 órás futópad világcsúcs: 247,2 km (2004, ez az eredmény jobb volt, mint a férfi világcsúcs)

Számos magyar rekordja a mai napig él.

A nemzetközi szövetségnél a világ legjobb női ultramaraton futója 2x1. (2000, 2002)

Az Ultramarathon World szaklapnál a világ legjobb női ultramaraton futója 1. (2002)

Az IAAF (Nemzetközi Atlétikai Szövetség) kitüntetése (1998)