Borítókép: Bogár János: "A mi házunkban nincs vezetékes víz, de van szeretet"

Bogár János: "A mi házunkban nincs vezetékes víz, de van szeretet"

Forrás: Spartathlon Magyar Csapat
Nem tudom, van-e olyan futó, akinek megítélése ennyire egyértelmű. Akinek nevét meghallva mindenki hatalmas elismeréssel adózik és érzelmileg is kötődnek hozzá. Bogár Jani a tiszteletet és szeretetet nem csak hihetetlen eredményeivel vívta ki, hanem már-már gyermeki szerénységével is. November 19-én megint nagy útnak vág neki: Athén-Spárta oda-vissza, 490 kilométer.

Jani, hogy találtad ki ezt az újabb emberfeletti kihívást?

Idén, ugye, harminc év szünet után indultam a Spartathlonon. Már ez is óriási élmény volt, nagyon élveztem, hogy ennek a futóközösségnek a tagja lehetetek, elvarázsolt a hangulat, amikor egyszer csak, még ott kint, valaki megemlítette ezt a másik versenyt. Szöget ütött a fejembe. És onnantól fogva nem hagyott nyugodni. Amikor aztán megkaptam a meghívót, hatalmas boldogság lett rajtam úrrá. Már csak az volt a kérdés, hogy az anyagi keretbe belefér-e. Végül megint több sporttárs mellém állt, ezért a párommal, Ildikóval kettesbe ki tudunk menni, ezúttal más segítőm nem lesz.

Tudom, hogy sok nagy kihíváson túl vagy már, az eredménysorodat végig nézve elhűl az ember. Ez a 490 kilométer azonban még az eddigiekhez képest is nagy vállalás. Nincs benned félsz?

Úgy vagyok vele, hogy az edzés bennem van. A lefutott kilométereim megvannak hozzá. Hiába vagyok már 57, és hiába lassabb a regenerációm, mint fiatalon volt, azért még mindig megfelelő. Meg tudod, én szeretek szenvedni. Ha egy verseny túl könnyű, várom a kihívást. Persze minden versenyt szeretek, a rövideket is, de vágyom a nagy feladatokra, az valahogy olyan dolgokat hoz ki az emberből, amit más nem. A futás része leginkább erről szól. Megugrani olyan nehézségeket, amik kihozzák az emberből a legtöbbet, a legjobbat.

És miről szól még?

A közösségről. Ezért van az, hogy a kis versenyeket is szeretem. Legyen bármennyi induló és bármilyen táv. Mert a futóközösség nagyon összetartó. Szeretem megosztani a szenvedéseimet másokkal és szeretem, amikor mások is megosztják velem. Kisegítjük egymást, közösen élünk meg mélypontokat és örömöket, olyan, mintha egy nyelvet beszélnénk és ezt a nyelvet, azt hiszem, csak a futók értik igazán.

Jani a csatorna felett ♥️ #nandi42k

Posted by Spartathlon Magyar Csapat on Friday, September 24, 2021

"Majdnem minden voltam, csak bányász nem"

Nálad hogyan kezdődött?

Fiatalon, 16-17 évesen. Asztalosnak tanultam, és mire végeztem, én már futottam. A katonaság alatt mélyült el, Békéscsabán. Edzőm, Tóth Sándor sokat tett hozzá. Ő szerette volna, ha a maratonnál megállok, úgy gondolta, hogy ha arra ráfekszünk, akkor a 2:19-nél is jobb eredményt értünk volna el, de beszippantott az ultra. Annak a varázsa semmihez sem fogható.

Nem bántad, hogy így alakult? Azokban az időkben, a 90-es években még ennyire sem lehetett a futásból megélni.

Érdekes, mert gyakran mondják nekem, hogy milyen szerencsém van, megengedhetem magamnak, hogy csak futok. De az az igazság, hogy én mindvégig dolgoztam a futás mellett. Hol asztalosként, máskor hegesztőként, aztán Miskolcon a baromfifeldolgozónál. Viszont egy valami nem voltam, amit sokan hisznek rólam. Néhány cikkben az szerepelt, hogy bányászként is dolgoztam, de az nem én voltam, hanem egy régi riválisom, Kis-Király Ernő. Jelenleg is dolgozom, a faluban, ahol élek, Fancsalon, az önkormányzatnál.

A családodról sem tudni sokat.

Két gyermekem van, egy lányom és egy fiam. Ők nem sportolnak, nem erőltettem náluk soha, ezt nem lehet erőltetni. A párommal, Ildikóval pedig hét-nyolc éve vagyunk együtt. Ő a Velencei-tó mellől költözött ide hozzám, a Zemplén lábához. Egyszerű kis házban élünk, ahol nincs vezetékes víz, de van szeretet. Egy futóversenyen ismerkedtünk meg és a futás azóta is közös szenvedély az életünkben. Ildikó is fut, és gyakran kísér engem a hosszabb versenyeken. Fancsal minden szempontból az otthonunk, nagyon szeretjük egymást és nagyon szeretünk itt élni.

Névjegy
  • Név: Bogár János
  • Életkor: 57
  • Főbb eredményei:
    Spartathlon-1. (1991)
    Bécs–Budapest szupermaraton 6x-1. (1992, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998)
    Madridi 100 km-es verseny 7x1. (1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2009)
    100 km országos bajnokság 4x1.
    24 órás futás Európa-bajnokság-1. (1994)
    24 órás futás országos rekorder (263,7 km/1994)
    100 km futás országos rekorder (6:31:35/1999)

"Ildikó jelenléte elsöpörte a fásultságot"

Sokan nehezen tudják elfogadni az idő múlását. De úgy tűnik, mintha téged nem bántana, hogy a nagy versenyeken már nem feltétlenül az érmekért harcolsz. Ezt meg kellett szokni vagy természetesnek fogtad fel?

Egyrészt annyira szeretem a futást, és ahogy mondtam, a közösséget, hogy az eredmények sosem írták felül bennem ezeket az érzéseket. Vagyis a nagy eredmények elmaradása sem okozott nálam csalódást vagy bánatot. Sokkal nagyobb baj lenne, ha már nem futhatnék. Viszont volt bennem egy kis mélypont, mielőtt Ildikó belépett az életembe. Egy picit belefásultam mindenbe. De Ildikó jelenléte elsöpörte ezt az érzést. És azóta az élet minden területén motiváljuk, segítjük, bátorítjuk egymást.

Nem csak a közelgő, 490 km-es verseny kapcsán vetődik fel a kérdés, de annak ismeretében is, hogy szinte egy héten belül futottad meg idén a Spartathlont és az Ultrabalatont: neked soha semmid nem fáj?

Dehogynem! Ám ahogy mondtam, gyorsan regenerálódom, amiben talán van szerepe a vegetáriánus étrendemnek is. És az életkoromhoz, meg a lefutott kilométerekhez képest nem fáj sok mindenem. Persze mindig van valami, ilyen-olyan apróbb gond, de a futás iránti szeretetem ezeken túlmutat. Ész nélkül persze nem futok, tudok mérlegelni. Talán emiatt az egyensúly miatt bírom még mindig. Meg talán azért, mert nem kezdtem el túl fiatalon, 20 éves korom körül ultrázni.

"Az ultrához testileg, szellemileg és lelkileg is meg kell érni"

A fiataloknak nem ajánlanád?

Ez így nem pontos. Inkább csak azt gondolom, hogy meg kell hozzá érni. Szellemileg, testileg, lelkileg is. Sajnos ismerek olyanokat, akik 20 évesen széthajtották magukat és 30 évesen már nem is futnak. Szükség van arra az egyensúlyra, ami lehetővé teszi, hogy az ember élete végéig futhasson. Nekem például nagy példaképem Bozó Pali bácsi, aki még 82 évesen is fut. Olyan szeretnék lenni én is, mint ő.

Jani, a te szádból furcsán hangzik, hogy ellenzed a széthajtást. Mert, ugye, elképesztő távokat futsz 57 évesen is. Nem kíméled magad, bár értem, hogy az egyensúlyra mindig figyelsz. Mennyi volt a heti adagod régen és mennyi most?

Valóban, szenvedélyem a futás, sokat futok, de ahogy mondtam neked, ésszel futok, ismertem és a mai napig is ismerem a korlátaimat. Éppen ezért csökkentettem a heti adagomat. Régen 200-300 kilométert futottam hetente, most inkább csak 150-200-at.

Abból mennyit érzékelsz, hogy sok ember számára vagy példakép? Ez a tény mit ad neked? Nem véletlenül mindig a tiéd az egyes rajtszám az Ultrabalatonon és a Spartathlonon is rekorder vagy azzal, hogy 30 év telt el két teljesítés között, ezért a célban külön tisztelettel fogadtak téged.

Erre a kérdésre ugyanolyan nehéz válaszolni, mint arra, hogy melyik eredményemet tartom a legtöbbre. Mert ugyan én futok, nekem öröm a futás, de valahogy nem úgy szól rólam ez az egész, mint ahogy mások hihetnék. Nem tudok egy eredményt kiemelni, mert nekem egy kis, kassai versenyről megmaradt emlék ugyanolyan fontos és erős élmény, mint mondjuk egy Spartathlon-győzelem. Az, hogy esetleg példakép vagyok, szintén olyan megfoghatatlan, mert az irányomba érzett szeretet kölcsönös. Én is szeretem és tisztelem a futótársakat. Meghat, hogy a szeretetük gyakran anyagi segítségben is megmutatkozik, hogy egy-egy távoli versenyre el tudjak jutni. De a közös szenvedések éppen azért jók, mert olyankor én is tudok segíteni, vissza tudok adni abból a sok jóból, amit én is kapok a futótársaimtól. Remélem, ők is érzik, hogy szeretem őket.

Mérföldkövek
  • 1988: első ultrafutóversenye a Hungaroringen, 100 km-en 2. lett
  • 1989: első Spartathlonján a 13. helyen végzett
  • 1990: hat órát javítva előző évi idején a 3. lett a Spartathlonon
  • 1991: 24 óra 15 perces idővel megnyerte a Spartathlont
  • 2007: a 212 kilométeres Ultrabalatonon legyőzte a görög világcsúcstartó, négyszeres Spartathlon-győztes Jánisz Kúroszt, a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratonon pedig – 9 évvel legutolsó győzelme után – a 3. helyen végzett
  • 2021: 30 évvel legutóbbi Spartathlon-szereplése után újra elindult a legendás görögországi versenyen és 57 évesen 31 óra 22 perc alatt ért célba, kevesebb, mint egy hét elteltével pedig lefutotta az Ultrabalaton 216 km-es távját is, 29 óra 35 perc alatt