Amióta sportol, a születésnapjára biztosan jótékony célú eseményt szervez Tamás Rita

Újságíróként a rendkívüli történeteket és embereket szereti. Ha csak a B betűnél maradunk, írt már Bogár Janiról, Boronkay Péterről, Bozó Pali bácsiról, Viki Brownról és e sorok B betűs szerzőjéről is.

Ritát nem érdeklik különösebben a kiemelkedő számszerű eredmények, dobogós sikerek, ha nincs mögöttük egy-egy esendő, a saját gyengeségeivel megküzdő ember. Simonyi Balázs Ultra című filmje is ezért áll hozzá közel, hiszen a remek ultrafutó-filmrendező nem a verseny élmezőnyére koncentrál (amely egyébként szintén megérdemelne egy dokumentumfilmet). Hősei jellemzően azok a kisemberek, akinek minden nap az életükért kell megküzdeniük vagy nehéz helyzetekben helyt kell állniuk.

Az idén kezdődik utoljára a korát kifejező számjegy négyessel, tehát negyvenkilenc gyertyát kellett volna elfújnia a 2022. február 13-ára vasárnapra eső születésnapján, ha lett volna tortája. Csakhogy Rita mások segítésével ünnepli a jeles évfordulót.

Rita számára minden évben mást jelent a születésnap. Gyerekként azt, hogy gondoltak rá. Amikor anya lett, azóta sokkal fontosabbá vált a saját édesanyja iránti hála. Amióta sportol, mindig jótékony célú sporteseményhez köti e napot.

Sokszor volt nehéz élethelyzetben, így érzékennyé vált a rászorulók kétségbeesése iránt. Úgy érzi, kötelessége mindent megtenni másokért, amit csak tud. A szegénységet akkor tapasztalta meg, amikor a férje szenvedélybetegsége súlyosbodott. Nehéz éveik voltak. A mélyszegénységet azonban saját bőrén nem tapasztalta meg. Viszont Szendrőn, ahova kötődik az általa alapított Tanulj Tesó Alapítvány, igen. Az idén életében először, harmincöt kilométert fog futni barátai társaságában születésnapján a hátrányos helyzetű, főleg roma fiatalok taníttatásáért.

Tavaly hatan érettségiztek az alapítvány támogatottjai közül, de hosszútávon az a célunk, hogy szakképesítést tudjanak szerezni, hiszen azzal lesz esélyük munkát találni - avatott be a részletekbe Rita.

A születésnap arra is alkalmat ad, hogy Rita megfogalmazza magának és kérdezőjének, hogy kinek hálás mindazért, amit elért életében. Nevezetesen a szüleinek. De ugyancsak hálás
azoknak is, akik rosszat tettek vele, mert valójában ők kényszerítették sok jelentős változtatásra. A lányának is hálás, akinek léte erőt és ösztönzést adott a válsághelyzetek kezeléséhez.

Ne pánikolj, sportolj! című könyvében háromszázötven-ezer leütéssel mondja el olvasóinak, hogy mi mindent jelent számára a sport a pánikbetegség legyőzésén kívül is. Élete összes válsághelyzetében kapaszkodót jelentett. Nem csak testileg, de lelkileg annyira megerősítette a rendszeres mozgás, hogy alkalmassá tette szinte minden nehézség legyőzésére. Futással, erősítő edzéssel és úszással készül minden erőpróbára, így a most előtte álló (35 km-es) feladatra is. Fut aszfalton, sík terepen és erdőben, emelkedőkkel tarkított terepen is, szereti a változatosságot. Úgy érzi, jót is tesz a különböző jellegű kihívások váltakozása.

Kutyáját, Grészit kölyökkorában Bicskén találták az utcán. Lassan egy éve, hogy Rita befogadta. „Korábban soha nem volt kutyám. Fura, hogy valaki 48 évesen kezdi a kutyázást, de az új hivatásaimat is negyven fölött tanultam, úgyhogy beleillik a képbe ez a történet is. Grészi egy keverék kutyus, hihetetlenül eleven, gyakran viszem magammal futni. Nem csak hosszútávon jó, hanem gyors is. A kutya összességében azt mondhatom, hogy olyan, mint egy tükör. Az összes hibámat felfedezem a vele való együttélés közben, ebből a szempontból is olyan, mint a gyerek, és sajnos ugyanazokat a hiányosságokat mutatom itt is, mint a gyereknevelés során. Vagyis elmondható, hogy az új életünkben legalább annyi tanulni- és fejlődnivalóm van nekem is, mint neki, ha nem több.”

Annak ellenére, hogy Isten nevét kisbetűvel írja, úgy alakult az élete, mintha fentről kapta volna a segítséget - vallja. Hitéről így nyilatkozik: „Vannak pillanataim, amikor olyan erős bennem a bizonyosság, hogy úgy érzem, kitart a végtelenségig. Legutóbb a Zala megyei Gombosszegen sétálva lett úrrá rajtam ez az érzés, annyira erősen szorított magához a jóisten, hogy elsírtam magam. Olyan teljességet talán még sosem éltem meg. Máskor teljesen elveszettnek érzem magam, de nem csak magam, hanem az egész emberiséget. Nem csak az idő és a tér végtelensége, az örök sötétség réme ijeszt meg, hanem az emberi ostobaság és gonoszság mindent átszövő ereje is."

Mit kíván magának az önsorsfordító edző, édesanya, alapítványteremtő, újságíró, sikerkönyvszerző a születésnapján? Nem mást, mint minél több pillanatot a teljességből, mert úgy isteni áldásként tudja megélni a leghétköznapibb dolgokat is – és ilyenkor sokkal hasznosabbnak tarja magát a környezete számára is.

Úgy legyen!