Kicsoda François D’Haene, a Hardrock 100 új sztárja?!

A 35 éves François D’Haene gyógytornász végzettségű, a borászatban is elmélyült terepfutó, a hegyek és a természet szerelmese a franciaországi Beaujolais-ban él feleségével és három gyermekével. A lyoni régiótól északra fekvő kellemes hullámzású táj tökéletes hely számára a napi edzésekhez, ugyanakkor másfél órányi távolságra az Alpok magasabban fekvő területeit is eléri.

Az Alpok északi részén, Savoie régióban nőtt fel. Kezdetben atletizált, sífutott, kerékpározott, hegyet mászott, de bármilyen olyan tevékenységben szívesen vett részt, ami szabadtéren zajlott. Az igazi szabadságot és értéket mégis a terepfutásban találta meg, ami kevésbé strukturált edzéseket és versenyeket jelentett számára és jelent a mai napig. Ösztönösen vált terepfutóvá, ebben a sportban egyesül számára a szenvedély, az öröm, a felfedezés, az utazások és a versenyzés izgalma.

Sportolóként különösen vigyáz az egészséges életmód fenntartására, úgy érzi, ezzel is támogatja azt, hogy az álmai valóra váljanak. A terepfutás szerinte olyan időtöltés, amit az öröm és az élvezet táplál, és ez bárki számára elérhető nap mint nap.

A világ egyik legjobb terepultra-futójává vált az évek során. Az élsport stressze és nyomása ellenére arra törekszik, hogy az elvárások ne férkőzzenek be túlságosan élete minden területére. Azzal, hogy hű marad önmagához, olyan intenzív örömöt talál a terepfutásban, ami táplálja és kiegészíti a fizikai örömöt: ez az, ami tükröződik a futásain és a teljesítményén.

Három nappal ezelőtt, azaz július 17-én pedig megnyerte a Hardrock 100 mérföldes futamát, megdöntve az óramutató járásával ellentétes, illetve a valaha futott leggyorsabb időt, amiket eddig Kilian Jornet tartott. Egészen pontosan 21 óra 45 perc 51 másodperc alatt ért körbe a legendás amerikai verseny 160 km hosszú útvonalán.

A Hardrock-on kezdettől fogva François vezetett. Bő 50 km-rel a rajt után csupán 5 perc volt közte és a második, illetve harmadik helyen futó Dylan Bowman és Ryan Smith között, ám ez a különbség folyamatosan nőtt a verseny során. François a versenyen két iramfutó Jim Walmsley és Dakota Jones segítségét élvezhette. Hosszú távú amerikai terepversenyeken szokás az iramfutó igénybevétele. A Hardrock 100-on idén 42,2 mérföldtől (kb. 68 km) kísérhette iramfutó a versenyzőt, 60 évnél idősebb futókat a teljes távon kísérhetik.

François előnye a mögötte futó Dylan Bowman-hez képest az utolsó ponton (82,1 mérföld / 132 km) 28 perc volt, ezt az előnyt a célban 1 órára növelte! Óriásit futott hát, végig magabiztosan, jó erőben haladt. A verseny után elmondta, hogy jobban alakult a verseny sokkal, mint amire számított. Az eseményt magát is pozitívan értékelte. Terepfutóként, sokat tapasztalt versenyzőként fontos volt számára ennek a legendás útvonalnak a teljesítése, amolyan bakancslistás kihívás, ami karrierje egyik legjelentősebb állomása lett köszönhetően az eredménynek.

Első indulása előtt magára a sikeres célba érkezésre fókuszált, nem tervezett közben új pályarekordot futni. Elméletileg el tudja képzelni, hogy még ennél is jobbat fusson, hisz már tapasztaltabban állna rajthoz, ám az számára is kérdés, hogy szervezete is bírna-e egy gyorsabb iramot. Arra a kérdésre, hogy az első egyben az utolsó Hardrockja volt, a válasza természetesen az volt: reméli nem, bár sok összetevős az, hogy ismét indulhasson és itt megjegyezte a Covid helyzetet is, ami nagyban befolyásolja, hogy milyen versenyzési lehetőségei vannak. Egyelőre élvezi a teljesítés, a siker, az új pályacsúcs örömét, hat hét múlva pedig vár rá az UTMB ismét, amit viszont különösebb nyomás nélkül szeretne teljesíteni.

Ha kíváncsi vagy az idei Hardrock 100 eredményeire, ITT megtalálod és böngészheted.