A futás az egyetlen rendszer a rendszertelen életemben - interjú Bátyai Éva színésznővel

A közösségi médiában tűnt fel számomra, hogy már te is erősíted a lelkes futórajongók táborát. Nálad mikor és hogyan kezdődött a futás iránti elköteleződés?

Igazság szerint nem vagyok régi futó, sőt, bevallom hajlamos vagyok a lustaságra is. A futást pedig kifejezetten a karanténos időknek köszönhetem. Két évvel ezelőtt ugyanis, amikor bevezették a korlátozásokat, hirtelen otthon találtuk magunkat összezárva a nap 24 órájában, és elég hamar elkezdtem azt érezni, hogy nekem ez így hosszú távon nem fog menni. Szükségem volt valamire, ami kikapcsol, feltölt, és így találtam ki egyik nap, hogy elmegyek futni. Ebből aztán tényleg egyik napról a másikra rendszer lett, azt éreztem, hogy futás közben sikerül magam összerakni, rendezgettem a gondolataim, úgy éreztem ez az az idő, ami tényleg csak az enyém. A férjemmel és a gyerekekkel való egész napos összezártság mellett a futás által lett énidőm. Nagyon jól esett, hogy minden nap tettem valamit saját magamért.

Ezek szerint nagyon rövid idő alatt váltál futóvá. Hirtelen jöttek az első sikerélmények?

Ami azt illeti nagyon lassan kezdtem, szó szerint 2-3 kilométerekkel indultam, és az elején még több volt a séta, mint a futás. De mentem, minden nap, kitartóan. Így viszonylag hamar el is kezdtem érezni a fejlődést, pedig az elején még nagyon el voltam ám keseredve. Egyszerűen nem értettem, hogy én, aki képes több órát a színpadon lenni, végigjátszani vagy épp végig táncolni egy többórás előadást, hogy lehet, hogy nem tudok megállás nélkül futni. Nagyon hamar elfáradtam. Tudtam, hogy a szakmám miatt van egy erős alap-állóképességem, így bíztam abban, hogy előbb-utóbb a futás is menni fog. Végül vettem egy sportórát, és elkezdtem figyelni a pulzusomra. Már nem futottam el egyből az edzések elejét, így sokkal tovább bírtam. Az első nagyobb mérföldkő az 5 km teljesítése volt, majd innen emeltem a tétet 7-re.

Akkor nincs megállás. Most mi az a táv, amiben még komfortosan érzed magad?

Két év alatt eljutottam odáig, hogy már 10 km-t tudok egyhuzamban futni, megállás nélkül, és ez számomra most nagyon nagy eredmény. Persze, szeretnék majd fejlődni, jó lenne ezt a távot például egy órán belül lefutni, de most még nem tartok ott. A lényeg a rendszeresség.

Pedig színészként elég rendszertelen lehet az életed, ami az időbeosztást illeti. Hogy tudsz mégis időt szakítani az edzésekre?

Nagyon szerencsés vagyok abból a szempontból, ahol élünk. Gyakorlatilag csak kilépek az ajtón és egyből el is tudok indulni futni. Nem kell kocsiba ülni, hogy elautózzak mondjuk a város egyik végéből a másikba. Így rengeteg időt is meg tudok spórolni. De igyekszem összehangolni a mindennapos teendőimet a saját edzésemmel is, így például elviszem a nagyobbik fiamat tenisz edzésre, és amíg ő teniszezik, addig én futok, vagy a kisebbiket úszni, és közben futok. Az egész életem egy komplett logisztika. Januárban például úgy indultam neki az évnek, hogy tavaszig viszonylag nem lesz sok szerepem, így rengeteg időm lesz majd edzeni, erre felkérést kaptam egy főszerepre a színházban, de jött mellé egy sorozat is, és még egy színházi darab. Ilyen ez a szakma, a Covid alatt pedig megtanultunk teljes bizonytalanságban lenni, hiszen totálisan kiszámíthatatlan volt számunkra minden. És épp ez a jó a futásban is, hogy még ebben a rendkívül rendszertelen életmódban is valahogy rendszeressé lehet tenni. Csak akarni kell. Most az a taktikám, hogy amikor csak tudok elmegyek. Ez van, hogy egymás után 3-4 nap, amikor tudom, hogy utána viszont 2-3 napig biztosan nem lesz rá lehetőségem.

Így előfordul, hogy pihenőnapok nélkül, egymás után futsz több napon keresztül?

Igen, muszáj kihasználnom minden lehetőséget, mert nem szeretném, hogy kimaradjon egy edzés. Hajnalban, vagy kora reggel képtelen vagyok elmenni, mivel a férjem nagyon korán elmegy otthonról dolgozni, esténként pedig a legtöbbször fellépek, vagy forgatok, így marad a logisztika és a gyerekekhez igazított futás.

Nagyon tudatos vagy a sportban, a táplálkozásra is ilyen gondosan figyelsz?

Bárcsak azt mondhatnám, hogy igen, de sajnos nem. Épp a rendszertelen életvitelemből eredően nagyon rendszertelen az étkezésem is, akkor eszem, ha épp van rá időm. De nagyon szeretnék ezen is változtatni. Az alkatom sajnos olyan, hogy ha nem figyelek eléggé, akkor nagyon gyorsan elkezdek fogyni, aminek én azért nem szoktam örülni. Szeretnék fejlődni a sportban, ehhez pedig energiára van szükség.

Mik a főbb futó céljaid?

A futásban mindenképp a gyorsulás, és szeretnék felbátorodni, hogy csoportos futóedzésekre is el merjek majd idővel menni. Idővel majd lehet, hogy kérek profi edzői segítséget is. Még sosem versenyeztem, vagyis ez azért nem igaz, mert van a színházban egy színészváltónk, és csapatban már álltunk rajthoz váltóban, de egyéniben még nem indultam sehol. Jó lenne egyszer így is próbára tenni magam, de ami nagyon vonz, az az akadályfutás. Nem csak a gyorsaságot, hanem az erőt, az állóképességet és az ügyességet is próbára lehet tenni egyszerre, így nagy álmom egy ilyen versenyen megmérettetni magam.

A futás ehhez ez nagyon jó alapot ad. Van még időd keresztedzésekre is?

Nem, nincs, örülök, hogy a futásra van időm, de nyáron aktívan evezek sup-on, ez egy jó edzés. A futás teljesen elég most számomra, és azt szeretem benne a legjobban, amit a színészetben is, hogy mindig van hova fejlődni, napról napra felül tudom múlni önmagam, és ez nekem nagyon hiányzott abban az időszakban, amikor a koronavírus miatt nem játszhattunk hosszú hónapokon keresztül. Így találtam rá végül a futásra, ami már mindig az életem része marad, ebben biztos vagyok.