Ismerd meg az ASICS FrontRunnereket – 4. rész: István és Peti, akiknek futás jóval több, mint hobbi

Az ASICS FrontRunner projekt 2010-ben indult el azzal a céllal, hogy világszerte támogassák az ambiciózus futókat és egy különleges közösséget építsenek.

Nálunk, Magyarországon idén alakult meg a csapat és 8 szenvedélyes futót tart össze. Ők nem olimpikonok, hanem dolgozó emberek, akik a sűrű mindennapokban is képesek kihozni magukból a maximumot és lenyűgöző eredményeket érnek el. A céljuk, hogy minél több emberhez eljuttassák a futás szeretetét, legyél akár teljesen kezdő. Most induló porté sorozatunkban megismerheted őket: mindannyian mások, máshogyan kezdtek el futni, más a motivációjuk és a céljaik.

Most Őry István és Tímár Péter mutatkoznak be, akiknek nem csak a hobbijuk és a szendvedélyük a futás, hanem komolyabban foglalkoznak vele...

ŐRY ISTVÁN

Miért pont a futás az a sport, aminél kikötöttél?

​Mint a legtöbb kis srác Magyarországon, én is labdarúgással kezdtem, 6-tól 13 éves koromig​ csak a foci érdekelt. Játszottam NB1-es és NB3-as csapatokban is ez idő alatt. Középpályás poszton kaptam szerepet, ezért úgy gondoltam, muszáj fejlesztenem az állóképességem, mert egy meccsen elég sokat kell futni, ha jó játékos szeretnék lenni. Ezért 12 évesen elkezdtem magamtól futni, hogy jobb focista legyek. Ez volt a kezdeti időszakban a fő motiváció. 13 éves voltam, amikor egy általános iskolás mezei futóversenyen felfigyelt rám egy székesfehérvári futóedző, akivel később 6 éven át dolgoztunk együtt. Így alakult, hogy végül gimnázium alatt, amikor elkezdtem versenyszerűen futni, döntenem kellett. Futás vagy foci. A futást választottam.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Ez egy elég nehéz kérdés. Most úgy gondolom, arra vagyok a legbüszkébb, amikor egyéni csúcsot futnak azok a futók, akikkel együtt dolgozom hétről hétre. Ez nagyon sokat jelent nekem, mert az ő eredményeik igazolják, hogy valami jó történik az edzéseken. Ha konkrét versenyeredményt kellene mondanom, akkor a 20 évesen futott első, és eddig egyetlen maratonom lenne, melyet 2 óra 26 perc alatt teljesítettem.

A saját weboldaladon folyamatosan osztasz meg tanácsokat más futókkal, mi az a legjobb tipp, amit egy kezdőnek adnál, aki még csak most kezdett el futni?

Nagyon összetett sportág a futás, így hiába adnék egy nagyon jó tippet, legalább 8 másik tényező simán elveheti a kedvét, futósérülést okozhat, stb.​ Kezdőként semmit nem tudtam a futásról, és nincs könnyű helyzetben, aki szeretné elkezdeni, és biztonságosan végezni az edzéseket. Viszont a​ legjobb tippem az lenne, hogy mindenképp beszéljen egy tapasztalt futóval, esetleg szakemberrel, hogyan kell elkezdeni edzeni. Az orvosi vizsgálat, türelem, fokozatos és rendszeres terhelés szintén az első tippjeim között lenne.​ Huh, ​ez kicsit több tipp lett elsőre.:)

Mik a a terveid, céljaid a jövőre nézve a futással kapcsolatban?

​Versenyzőként nem gondolom, hogy visszatérnék​ a futópályára ismét. Viszont hetente 4-5 alkalommal szeretném rendszeresíteni a futást a jövőben is. Futóedzőként szeretnék inkább a sport közelében maradni, és természetesen a blogomon keresztül edukálni, segíteni a futókat a sérülésmentes, tudatos futás ismérveinek, módszertanának elsajátításában. Tavasztól komolyabban elkezdek foglalkozni az edzésterv készítéssel, hetente 8-10 futó keres meg hasonló kéréssel, amit nem tudok elvállalni jelenleg. Ezen változtatni szeretnék.​

Volt valaha olyan, hogy abbahagytad a futást egy időre?

Többször is volt ilyen, amikor versenyszerűen futottam. Főként sérülések miatt
maradtak ki hosszabb időszakok (3-6 hónapok). A sok sérülés depresszió közeli állapotba sodort, ​levert voltam, csalódott. Ez sokszor elvette a kedvem az egésztől, de valahogy mindig sikerült visszakapaszkodnom. Ez az élsporttal jár. Ha megszokta valaki, hogy heti 7-12 edzést végez, majd hirtelen ez lecsökken nullára, az elég nagy zuhanás. Akkoriban töredéke volt meg annak a tudásnak, amivel most rendelkezem a sérülésmentes, egészséges futással kapcsolatban. 12 éven át versenyeztem úgy, hogy őszintén szólva szinte alig tudtam valamit a futásról.​

Számodra mi a legnagyobb motiváció, ami miatt nap, mint nap felveszed a futócipődet és kitartóan nyomod az edzéseket?

Mostanában főként az, hogy bírjam az edzéseket a hozzám járó futókkal. Viccet félretéve, minden futás egy elég bensőséges kapcsolat saját magammal. Nagyon sok jó ötletem támad, mikor futok. A blogom gondolata is futás közben jött. Ez lassan egy éve volt, mostanra közel 4500 Facebook követője van a blogomnak. A következő blogbejegyzés témáját is mindig futás közben találom ki. Szóval a fő motiváció az elme frissen tartása most.

Miért jelentkeztél Frontrunnernek?

Nagyon szimpatikus volt a program, hogy népszerűsítsük a futást Magyarországon. Ráadásul az ASICS cipőivel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim voltak a jelentkezésem előtt is. Fontos volt, hogy egy olyan brand üzenetét közvetítsem, mely számomra is hiteles és megbízható. Online marketing területen dolgozom, így tudom, hogy a mikro influencer-eknek sokszor nagyobb szerepük van egy ​üzenet hiteles közvetítésében, mint a 'celebeknek'. Ez a hozzáállás is nagyon tetszett, mert tudtam azonosulni vele. Innentől már csak futnom kell, amit imádok csinálni.

Szerinted mi az oka, hogy ennyire népszerű lett ez a sport az utóbbi években?

​A futás sokáig kondicionált averzióként élt az emberekben. Már általános suliban a tízórai szünet után futtatott Cooper-tesztek megutáltatták a gyerekekkel a futást. Kakaóval és kiflivel teli pocakkal elég kellemetlen 12 percet rohanni. Kvázi büntetésként élték meg, ha futni kellett.​ Itt nagy felelőssége van az általános sulis testnevelő tanároknak. Rajtuk múlik, milyen lesz a gyerek viszonya a futással. Ha a futással büntet, vagy nem megfelelő módszertant alkalmaz, hogy a futás szerethető legyen, akkor már gyerekkorban megpecsételi a gyerek futáshoz való viszonyát.

​Az egyik ok szerintem, ami miatt egyre népszerűbb a futás, hogy egyre több futással foglalkozó blog, fórum jelent meg az elmúlt években​, továbbá a közösségi oldalakon is előszeretettel osztják meg élményeiket a futók. ​Ez segített sokaknak felébredni a gyerekkori traumából, hogy nem szükséges szuperképesség a futáshoz. Bárki képes futni, akár maratonokat is, amennyiben nincs komolyabb egészségügyi ​problémája.​ ​Ráadásul élvezni is lehet a futást, mosolyogni közben. A futásban mindenki megtalálja, ami számára fontos. Úgy gondolom, eszkalálódni fog ez a mozgalom, és egyre többen fognak futócipőt húzni azok közül, akiknek valami oknál fogva rossz élményei voltak a futással kapcsolatban. Én szorítok nekik nagyon!

TÍMÁR PÉTER

Mikor kezdtél el futni?

Gyerekkorom óta sportolok, sportos családból származom. Édesapám élsportoló volt, úgyhogy számomra természetes volt a sport szeretete. Több próbálkozás után (például úszás, vízilabda, téli sportok) a futás lett az első számú kedvenc! Ennek pedig már több, mint 10 éve…

Mik a legjobb eredményeid, amire leginkább büszke vagy?

Ide sokmindent irhatnék, de talán ha csak a közelmúltat említeném, akkor a maratonon elért 3:22:26-os időm amatőrként, a 2017 -ben első ízben megrendezett Ultra-Tisza tó (111km) páros győzelme nagyon meghatározó számomra. De nem hagyhatom ki a korinthosz.hu (81km) ultrafutóversenyt sem, amit egyéniben teljesítettem 8:22 perc alatt! De minden egyes kilométerre, amit beletettem a lábaimba, büszke vagyok. És arra, ha bárkit is tudok motiválni és segiteni, hogy az inaktivitás helyett a mozgást válassza.

Egy futóboltban is dolgozol, igazi szakértő vagy a felszerelés kiválasztásában. Mi a legjobb hiba, amit cipő vásárlásakor elkövetnek a futók?

Nagyon sok dolgot ki lehetne emelni, de sok esetben a futóbarátok és a neten talált "félinformációk" nehezítik meg a cipőválasztást. Véleményem szerint a legnagyobb probléma, hogy nem a szakembert kérdezik meg a választás előtt. Minden láb egyedi, és mindenkinek egyénre szabottan kell márkát és típust választani, ezt kellene jobban tudatosítani. Ebben próbálok én és kollegáim is a legjobb tudásunk szerint segíteni.

Mi a legjobb abban, hogy Frontrunner lehetsz?

Amióta futok, a kedvenc márkám az Asics, és megtiszteltetés, hogy képiselhetem hazai és nemzetközi szinten. Büszkeséggel tölt el része lenni egy olyan nemzetközi csapatnak ahol profik és amatőrök együtt futva motiválják és segítik a futókat az Asics égisze alatt.

Terepen vagy aszfalton futsz szívesebben?

Hosszú évekig az aszfalt volt a favorit. Most már inkább terepfutó szeretnék lenni. Nagyjából 1 évvel ezelőtt megcsapott a terepfutás és a természt közelisége, és a hangulat, amely minden évszakban más és új impulzusokkal tölt fel. Sok csodálatos hely van kishazánkban és azon kívül is, amit szeretnék futva felfedezni.

Melyik a kedvenc távod és miért?

Kifejezett kedvencem nincs, de a koromnál fogva a nagyon gyors, rövidebb távok nem az én világom. Ha számszerűsítenem kellene, a félmaratonnál hosszabb távokra szavazok. Ott tudom igazán jól érezni magam.

Mivel motiválod magad, amikor kicsit alábbhagy a lelkesedésed?

Előfordul minden futó életében, hogy kicsit kiég és elveszti a motivációt. Ennek áthidalására nincs fix recept. Én ilyenkor mindig a kitűzött célra próbálok koncentrálni, és elhinni azt, hogy a nehézségek leküzdése csak közelebb visz a céljaim eléréséhez.

Mik a jövő évi terveid?

A jövő évi versenynaptár inkább a terepversenyekről szól majd. Csak a 2 kedvenc aszfaltos versenyem marad, a Balaton Szupermaraton egyéni és a Korinthosz.hu egyéniben. De jöhet a Mátra trail, a Szentlászló trail (81km), a Piros 85, és még hasonló versenyeket nézek majd meg!

Mi a legeslegjobb dolog a futásban, ami miatt sosem hagynád abba?

A futás az életem része. Létforma. És újra és újra megtanít a nagy igazságra: Eltervezed-megdolgozol érte -eléred. És ez az élet más területeire is igaz. Minden perc, minden kilométer élmény, ami csak a tiéd.

A többi FrontRunnerről itt olvashatsz: