Borítókép: Ismerd meg az ASICS Frontrunnereket - 1. rész: a legmosolygósabb futócsajszi, Évi és a terepimádó Peti

Ismerd meg az ASICS Frontrunnereket - 1. rész: a legmosolygósabb futócsajszi, Évi és a terepimádó Peti

Forrás: Asics
Elsőként Regős Éva és Holczer Péter mutatkoznak be.

Az ASICS FrontRunner projekt 2010-ben indult el azzal a céllal, hogy világszerte támogassák az ambiciózus futókat és egy különleges közösséget építsenek.

Nálunk, Magyarországon idén alakult meg a csapat és 8 szenvedélyes futót tart össze. Ők nem olimpikonok, hanem dolgozó emberek, akik a sűrű mindennapokban is képesek kihozni magukból a maximumot és lenyűgöző eredményeket érnek el. A céljuk, hogy minél több emberhez eljuttassák a futás szeretetét, legyél akár teljesen kezdő. Most induló porté sorozatunkban megismerheted őket: mindannyian mások, máshogyan kezdtek el futni, más a motivációjuk és a céljaik. Elsőként Regős Éva és Holczer Péter mutatkozik be!

Regős Évi

Regős Évi

Mikor és hogyan kezdtél el futni?
Igazából gyerekkorom óta sportolok. Általános iskolában sporttagozatos osztályba jártam, atletizáltam, és több mint 16 évig kézilabdáztam. Mondhatjuk úgy, hogy már gyerekkoromba belém nevelték a sport szeretetét. Miután abbahagytam a kézilabdát, az nem is volt kérdéses, hogy a sport továbbra is az életem része maradjon. Kezdetben edzőterembe jártam, majd kb. hat évvel ezelőtt tűnt fel a futás, amely mára szerelemmé vált.

De miért pont ez a mozgásforma?
Nos, először a bátyám kezdett el futni, majd kitalálta, hogy teljesít egy félmaratont, és be is nevezett az akkor még Nike, ma pedig már WizzAir néven ismert budapesti félmaratonra. Nagyon tudatosan készült rá, és ezen felbuzdulva jött nekem is az ötlet, hogy akkor én is benevezek. Kezdetben nem árultam el neki, csak elkezdtem futni, és azt vettem észre, hogy egyre jobban szeretem. Aztán szeptemberben együtt le is futottuk életünk első félmaratonját, ami számomra akkora élményt jelentett, hogy eszembe sem jutott, hogy akkor ennyivel megelégedjek. Úgyis mondhatjuk, hogy ott „mérgezett meg” a futás, és teljesen függővé váltam tőle.

Mi az eddigi legnagyobb eredményed, amire a legeslegbüszkébb vagy?
A tavalyi évben elért eddigi legjobb 1:31:30-as félmaratonom, ami ugyan nem mondható egy csúcsidőnek, de én mégis büszke vagyok rá, ugyanis 1:58:18-ról indultam. A másik pedig, amit még megemlítenék, az a tavalyi Spar maratonon elért 3:36:53-as időm.

Volt-e olyan időszakod, amikor fel akartad adni a futást vagy egy kis szünetet vettél ki?
Nos, önszántamból soha nem jutott még eszembe, hogy feladjam. Sőt a közeljövőben sem tartom valószínűnek. Számomra a futás olyan, mint másnak a levegő. Mondhatjuk úgyis, hogy amolyan lételem. Viszont a tavalyi évben volt egy sérülésem, ami miatt kényszerpihenőre szorultam, sőt az is kérdésessé vált, hogy a jövőben futhatok-e még. Őszinte leszek, ez egy elég nehéz időszak volt nekem, nagyon nehezen viseltem. Ezért is próbálom most kicsit visszafogni magam. Nyilván ha tehetném, reggel este futnék, de muszáj odafigyelni a mértékletességre, hogy nehogy újra sérülés legyen a vége. Bár sokak szerint még így is túlzásba viszem.

Péter, Évi, Nóri és Gábor nemrég részt vettem a németroszági FrontRunner találkozón

Mit ad neked az, hogy FrontRunner lehetsz?
Először is nagyon jó érzéssel tölt el, és plusz motivációt ad ahhoz, amit eddig is csináltam. Hihetetlen boldog és hálás vagyok, hogy bekerültem ebbe a szenzációs csapatba. Valójában mindegyikőnk egy kicsit más irányvonalat képvisel, de van egy közös dolog, ami egy csapattá kovácsol minket, ez pedig a futás. Azt gondolom, hogy mindannyian szívből futunk, és jó lenne ezt az érzést, minél több emberhez eljuttatni. Ha már csak egy emberrel is sikerül megszerettetnünk ezt a sportot, vagy legalább motiválni arra, hogy cipőt húzzon, és elinduljon, már akkor megérte.

Ha valaki megnézi például az Instagram-oldaladat, úgy tűnik mintha mindig vidám és pozitív lennél, mi az ami ennyire motivál a futásban?

Nos, ezt jól látod. Ha futásról van szó, mindig pozitív és vidám vagyok, mert ezt váltja ki belőlem. Én tipikus örömfutó vagyok. Azért futok, mert szeretem, boldoggá tesz, magával ragad, és egy másik dimenzióba repít. Mindemellett persze folyamatosan tűzök ki magam elé újabb és újabb célokat, mert azt gondolom, hogy célok mindig kellenek, hisz azok visznek előre. Kicsit szeretem feszegetni a határaimat is, bár a sérülésem óta, ezzel próbálok óvatosabban bánni.

Terep, track vagy város?
Természetesen bárhol szívesen futok, sőt imádom a szép helyeket, a természetet, viszont ha választanom kell, egyértelműen város. Szeretnék a futás kapcsán minél több nagyvárosba eljutni. Jó lenne minden évben legalább egy maratont teljesíteni, és természetesen mindig más nagyvárosban. Életem első maratonját két évvel ezelőtt Bécsben futottam, a másodikat Budapesten, az ideit pedig Frankfurtban tervezem több magyar és nemzetközi Asics Frontrunner társammal együtt. Talán ez lesz a következő nagyobb szabású összejövetelünk nemzetközi szinten. Jövőre pedig talán teljesül végre az egyik nagy álmom, hogy Rómában teljesítsem ezt a távot. Ami a terepet illeti, valahogy az nem az én specialitásom, de persze nyitott vagyok az újdonságokra, és a futásnak ezzel az arcával is szívesen ismerkedek. Így történt ez idén tavasszal is, mikor is beneveztem egy, a Káli-medencében megrendezésre kerülő terepfutó versenyre, aminek aztán az lett a végső tanulsága, hogy aki nem szeret, vagy éppen nem tud terepen futni, ráadásul tájékozódni sem, az maradjon inkább azon a kemény lábgyilkos aszfalton, ugyanis sikerült az erdőben a kijelölt útvonalról úgy letérnem, hogy a 11 km-es távból, végül 18 km lett. De mentségemre szóljon, hogy mindezt nem egyedül hoztam össze.

A csapat a balatonfüredi Generali Runner's World Runon is részt vettek, és néhány érmet el is hoztak!

Mesélj a németroszági ASICS FrontRunner találkozóról, ahol nemrég 3 csapattársaddal vettél részt!
2017. június 9-11. között került megrendezésre a németországi Neussban az ASICS FrontRunnerek első nemzetközi csapattalálkozója, ahol négyen képviseltük Magyarországot. Európa 16 országából összesen 146-an vettünk részt, és három csodás napot töltöttünk el más országok ASICS Frontrunnerjeivel. Az esemény egyben az új RoadHawkFF cipő kampányindítása is volt, és az egész esemény a Neussban megrendezésre kerülő Sommernachtslauf elnevezésű 5 és 10 km-es éjszakai futóverseny köré szerveződött, amely a város belvárosában került megrendezésre, és fergeteges hangulatban telt. Még most is libabőrös vagyok, ha arra a szurkolásra gondolok, ami ott volt.

Ami a programot illeti, nagyon tartalmas és mozgalmas három napban volt részünk. Ha röviden össze kellene foglalnom ezt a hétvégét, akkor csak annyit mondanék, hogy imádtam minden pillanatát. Hihetetlen jó érzéssel töltött el, hogy ennek az ASICS nagycsaládnak én is a tagja lehetek. Eddig is tudtam, hogy a futótársadalom egy nagyszerű közösség, de ez a hétvége csak tovább erősítette ezt a nézetemet.

Holczer Péter

HOLCZER PÉTER

Mikor és hogyan kezdtél el futni?
Rendszeresen 2014. januárjában egy márciusi 10 km-es versenyre készülve. A verseny megvolt, újabb célok lettek, így a futás is folytatódott.

Mi az eddigi legnagyobb eredményed, amire a legeslegbüszkébb vagy?
Elsősorban az, hogy azóta is folyamatosan a pályán vagyok. Ha feltétlenül eredményt kell említeni, büszke vagyok rá, hogy sikerült a Terepfutás.hu által szervezett Nyúlcipőbolt versenysorozatban hosszú (L) távon versenyt nyernem (Mecsek Trail - 2017), valamint első nekifutásra párosban sikeresen teljesíteni az UltraBalatont, ráadásul a 4. helyen célbaérni (2017). Szintén ide sorolom a fiammal teljesített félmaraton váltókat (legjobbunk: 1:34:42), melyek közül kisebb versenyen álltunk már a dobogó tetején is (Óbuda - 2016).

Idén párosban teljesítette Péter az Ultrabalatont

Volt-e olyan időszakod, amikor fel akartad adni a futást vagy egy kis szünetet vettél ki?
Igen, 2 napja – így 24 óráig nem is futotam. Komolyra fordítva, tavaly novemberben és másfél évvel előtte júniusban telt el 4-4 nap futás nélkül, egyébként 3 napnál hosszabb szünetem nem volt.

Mire vagy a legbüszkébb mióta ASICS futónagykövet lettél? És miben változott meg az életed azóta?
Arra, hogy bekerülhettem a kis hazai csapatba a jelentkezők számát ismerve, és ezzel egy csapásra egy igazán remek nemzetközi társaság részese is lehetek, amint azt közelről is megtapasztalhattam június elején Németországban. Egyébként klassz Asics felszerelésekben futhatok, tovább nehezedett a versenynaptáram egyeztetése és összeállítása, valamint az Instagram mellett a Facebookon is többet posztolok. És örömmel tölt el, ha bárkit is motiválhatok a rendszeres mozgásra, a természetben való futásra, amit valójában soha nem lehet késő elkezdeni, max. korai abbahagyni (csak ezt nem érdemes).

Péter imád a kisfiával futni

Mi a kedvenc futótereped és miért?
A kérdésedben ott van a válaszom is, a terep! Valójában bárhol szívesen futok, idén eddig pontosan fele-fele arányban tettem terepen és aszfalton. De tény, hogy a terepre való visszatérés dobogtatja meg mindig jobban a szívemet, ott érzem végképp otthon(osan) magamat – ugyanakkor ez nem csak a futásra érvényes nálam. Itthon a Börzsöny és a Mátra a két kedvenc, kicsit távolabb pedig a Dolomitok, de a legközelebbi kis parknak is megvan a maga szépsége.

Mi a legnagyobb célod a futásban, amit szeretnél megvalósítani?
Kicsit az eddigiekkel is összefüggésben elsősorban tartósan folytatni. Aktuálisan a berlini maratonra kezdtem el készülni, de a pillanatnyi fő cél a Lavaredo Ultra-Trail teljesítése két év múlva.

Legközelebb Ottlakán Orsolyával és Hegyi Gáborral ismerkedhettek meg.