UTMB: A „legek” versenye

Ezzel az állítással biztosan lehet vitatkozni, azzal azonban kevésbé, hogy mára a legnagyobb terepfutó eseménnyé fejlődött. Az összes versenytávon majd’ 9000 futó vesz részt, akik a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeznek. Az UTMB amolyan nem hivatalos terepfutó-világbajnokság. Míg a legjobb versenyzők valamivel több, mint 20 óra alatt teljesítik a kört, addig a többségnek 32–46 óra szükséges a cél eléréséhez. A legtöbbjük két éjszakát a pályán tölt a menet során.

Az UTMB útvonala

Az útvonal nagyjából a híres Tour de Mont Blanc (TMB) túraösvényt követi, amelyet általában 7–9 nap alatt szoktak teljesíteni a túrázók. Ez a kör megkerüli a Mont Blanc tömböt, s a világ egyik legimpozánsabb látványát adja a teljesítők számára. A verseny hivatalos útvonala többször módosult, volt olyan év, amikor a kedvezőtlen időjárási körülmények indokolták a változtatást. 2010 volt az az év, amikor a szervezők a teljes UTMB-versenyt lefújták a kemény magashegyi időjárási viszonyok miatt. A mezőny eleje a rajt után 30 km-rel, Les Contamines-ban állt meg, a többség csupán egy félmaratont futott aznap az UTMB teljes távjából. Másnap Reprise UTMB néven elindították ismét a mezőny megmaradó részét (sokan nem indultak el), az útvonal nagyjából a CCC-ével (az UTMB egyik versenyszáma) azonos volt, de annál rövidebb.

Fontos információk

• 2006–2014 között a The North Face volt az UTMB főszponzora, 2015-től a Columbia vette át ezt a szerepet.
• 2000 önkéntes munkáját veszik igénybe a szervezők a lebonyolítás során.
• Átlagosan 10–15 km-enként vannak frissítőpontok az útvonalon. Ezen belül négy nagy pont van az UTMB-n (Les Chapieaux – 50,1 km, Courmayeur – 80 km, Champex – 126 km és Chamonix – 171 km), ahol meleg ételt fogyaszthatnak a futók, masszázzsal frissülhetnek és ledőlhetnek akár aludni is.
• Az UTMB-n egy helyen, Courmayeurnál van lehetőség saját depós csomagot előreküldeni, a TDS-en ugyanezt Beaufort ponthoz (91,7 km) küldhetik.
• A versenyzők rajtszáma és a csuklójukra rögzített karszalag időmérő csipet tartalmaz, amelyet 50 ellenőrző ponton leolvasnak a menet során. A futók nyomon követése a tényleges versenyidő alatt ezen keresztül lehetséges. Óriási figyelem övezi a versenyeket az online követők között is.
• Az UTMB a Nemzetközi Terepfutó Szövetség (ITRA) szabályainak megfelelően zajlik.

Részvételi lehetőség

• Az UTMB egy egész hetes fesztivál Chamonix-ban és a környező településeken. A verseny népszerűsége és a nevezők aránya jelentősen megnőtt a kezdetek óta.
• 2003-ban 700 nevező volt, ez a szám a következő évben 1400-ra nőtt.
• 2005-ben 5000 versenyző regisztrált 7 hónappal a startok előtt.
• 2006-ban a szervezők úgy döntöttek, hogy létrehozzák a CCC-t annak érdekében, hogy több versenyző vehessen részt sikeresen az eseményen. Minden hely elfogyott ezt követően is.
• 2007-ben jött létre a maihoz hasonló kvalifikációs rendszer, ettől függetlenül 24 órán belül minden hely elkelt a két versenyszámban.
• 2008-ban már 6000 futó indulhatott, a helyek 8 perc alatt beteltek.
• 2009-ben szigorították a kvalifikációs kritériumokat és sorsolást vezettek be annak érdekében, hogy a bejutás tisztességesebbé váljon (ne az döntsön, hogy a nevezés megnyitását követően ott ül-e a futó a számítógép előtt és elég gyors-e ahhoz, hogy bekerüljön a keretbe).
• A mai napig ehhez hasonló a nevezési rendszer, ám a szükséges kvalifikációt többször módosították, egyre magasabb pontszám szükséges ahhoz, hogy egyáltalán regisztráljon a futó, illetve a sorsolási rendszer is változott, figyelembe veszik a többször elutasított futók esetében a próbálkozások és az elutasítások számát. A következő regisztrációk és sorsolások során ők előnyösebb helyzetből indulnak, ám garantált helyet ők sem kapnak. Ezért is van óriási jelentősége annak, ha valaki sikeresen nevez és elindulhat a választott távon!
• A szigorú kvalifikációs feltételek ellenére általában magas a feladók száma, idén az UTMB 2543 indulójából 1556-an értek célba, 987-en tehát feladni kényszerültek a versenyt.

Versenyszámok

2006 óta szerepel a Courmayeur–Champex–Chamonix, vagyis a CCC verseny a programban, 2009-ben a „Sur les Traces des Ducs de Savoie”-t, azaz a TDS pályát indították el, majd 2014-ben a legrövidebb számmal, az Orsières–Champex–Chamonix-val, vagyis OCC-vel egészült ki az UTMB sorozat.

A La Petite Trotte à Léon, a PTL 2008 óta egy olyan „versenyszám”, amely 2-3 fős csapatok számára teljesíthető, és jellegét tekintve inkább hasonlít egy klasszikus teljesítménytúrához, mint egy terepfutó versenyhez, mert önellátóbb, nincs pályajelölés, s minimális frissítés áll rendelkezésre (ezek zömmel menedékházakban elérhetők, ahol lehetőség van alvásra is). Az útvonalat GPS-készülék segítségével követik, az indulókat jeladóval látják el. Az útvonal és az irány évről évre változik, megközelítőleg 300 km-t és több mint 30 ezer méter szintet tesznek meg bő 6 nap alatt az indulók. A legmagasabb hegycsúcs eléri a 3300 métert.

Kötelező felszerelések

A viharos 2010-es évtől kibővült a kötelező felszerelések listája, amely szükség szerint tartalmaz téli időjáráshoz illeszkedő ruházatot is. Mindig a pontos meteorológiai jelentést követően határozzák meg, hogy melyik „szettel” kell készülniük a futóknak. Az alap kötelező felszerelés: futózsák, működő mobiltelefon, szél- és vízálló kabát, meleg ruházat, étel és folyadék, síp, egészségügyi készlet, hővédő takaró, lámpák.

Egy kis UTMB-történelem…

Az UTMB előtt is voltak versenyek a Mont Blanc körül, de azok többnyire aszfaltozott utakat érintettek, illetve volt köztük többnapos is. A 80-as években csinálták meg a Tour de Mont Blanc váltót, amelyen 40 hétfős csapat indult (közel 300 induló), de a Mont Blanc alagútban bekövetkezett tragikus balesetet követően megszűnt az esemény. (1999-ben tűz ütött ki a Mont Blanc tömb alatt futó, 11 km hosszú, Franciaországot Olaszországgal összekötő alagútban, melynek következtében 39 ember életét vesztette: ezután az alagút három éven át zárva volt.) Később, az alagút újbóli megnyitásakor ismét felmerült, hogy megszervezik a versenyt, de lelkesedés híján végleg megszűnt.
Az UTMB története 2002 szeptemberében kezdődött, amikor a helyi terepfutóklub elnöke, Rene Bachelard megemlítette Michel Polettinek, hogy csinálják meg a versenyt, amely a Mont Blanc körül zajlik és a hegy körül élő emberek, a franciák, olaszok és svájciak barátságának szimbóluma lesz. Végül négy ember – Rene Bachelard, Michel és Catherine Poletti és Jean-Claude Marmier – összefogásának eredményeként jött létre a ma már kultikus verseny.

A szervezők akkor még semmit nem tudtak a terepultrafutásról, nem hallottak a már létező nagy terepfutó versenyekről, például az amerikai Western Statesről vagy a Leadville 100-ról. Csupán az ultrafutásról hallottak ezt-azt. A kicsit hasonló Grand Raid, azaz a The Diagonal des Fous verseny (166 km / 9611 méter szintes terepverseny Réunion szigetén) sikerét ismerve úgy gondolták, hogy nem lőnek mellé, ha megcsinálják a Mont Blanc körüli eseményt, amely legnagyobb részt terepen zajlik, s nonstop és egyénileg kell teljesíteni.

Az első évben 300 nevezővel számoltak és azt gondolták, hogy ha összejön 500, az már a siker csúcsa lesz. Végül több mint 700-an indultak és már akkor nemzetközi mezőny rajtolt. Valójában azt gondolták, kisebb csoda lesz, ha a futók valóban teljesítik a teljes kört, emiatt lehetőség volt Courmayeurban vagy Champex-ban is befejezni a futást. Az időjárás sem kedvezett, ezért a 700 indulóból csupán 67-en értek célba Chamonix-ban.

Miért lett ennyire sikeres az UTMB? Michel Poletti azt mondja erre: „A futók végigmennek Európa legmagasabban fekvő ösvényein, a látvány lélegzetelállító, közben megjárnak három országot és természetesen ott van maga a Mont Blanc, a kontinens legmagasabb csúcsa. Persze kezdetben magunk is azt gondoltuk, hogy hihetetlen teljesítmény, ha valaki körbefutja. Mindemellett sok munkát tettünk bele és kezdettől fogva jó volt a kommunikációnk.”

A versenyszámok növekedésének egyik oka az volt, hogy azt látták a szervezők, sokan megállnak Courmayeurban, mert számukra túl hosszú a teljes kör. Azt szerették volna, ha a kevesebbet bírók is láthatnak olyan hegyeket, mint amilyen például a Grand Col Ferret (az UTMB 101,8 km-énél van, a CCC mezőnye a táv 30,7 km-énél jut el a Ferret-hágóba.). Ez adta a CCC ötletét, a futók egy részének hozzáférhetőbb lett a távolság. Az útvonal lefedi nagyjából az UTMB második felét.

A többi versenyszám létrejöttének is konkrét története van. A csapattúra, a PTL például azért született meg, mert az a vád érte a szervezőket, hogy az UTMB és a CCC túlságosan elkényezteti a hegyek közé érkezőket. Az útvonaljelöléssel, a sűrű frissítőpontokkal, a csomagszállítással részben elvész a valódi kihívás. Legyen egy olyan „versenyszám”, amely kellően nomád a hegyeket és a kalandokat kedvelők számára. A TDS útvonala nem titkoltan keményebb a nagy elődökénél, ráadásul az útvonal úgy épül fel, hogy ritkábbak a lakott települések a vonalvezetés mentén. Az OCC pedig a svájci szervezőgárda kérésére vált valóra, hiszen az addigi négy rajtból kettőt Franciaország, kettőt Olaszország „kapott”. Kezdetben tartottak a „rövid” táv miatt, vajon elég vonzó lesz-e a futók számára, ma azonban már tudjuk, hogy igen, szívesen vesznek rész az OCC-n is, a mezőny telített minden távon.

A legjobb magyar eredmények az UTMB-n

A hazai terepfutók körében is kedvelt az UTMB valamennyi versenyszáma, bár az utóbbi években kissé csökkent az indulói kedv. A két legkiemelkedőbb eredményekkel bíró terepfutónk a verseny történetében Németh Csaba és Wermescher Ildikó. Csaba 2004-ben volt először UTMB-n. Ezt követően még öt alkalommal teljesítette, a legjobb eredményét 2006-ban érte el, az olasz Marco Olmo mögött a második helyen futott be. A nyolcadiknál hátrébb soha nem végzett. Wermescher Ildikó négy alkalommal teljesítette az UTMB-t, minden teljesítése során a női top 10-en belül ért célba. A legjobb idejét 2018-ban futotta, 27 óra 19 perc alatt ért körbe. Ildikó 2017-ben a TDS-en érte el eddigi legrangosabb helyezését az UTMB versenyeken, harmadik lett a nők között.

A TELJES CIKKET (ÉS SOK HASONLÓ CIKKET) ELOLVASHATOD A RUNNER'S WORLD TEREPFUTÁS BOOKAZINE-BAN!