A „lassú futás” nagykövete – Interjú Czeilinger Dorinával

A mai futóvilágban, amikor mindenki a PB-k, pulzuszónák és egyre nagyobb távok forgatagában szeli a kilométereket, felüdülés olykor olyanokról olvasni, akiknek ezek másodlagosak, és pusztán a futás szeretetéért futnak. Ilyen Czeilinger Dorina is, alias #Tekilány: számos versenyen részt vesz, de számára a futás által szerzett barátok és élmények jelentik a fő motivációt. Ezért is válaszottuk őt #GlobalRunningDay játékunk második nyertesének!

Mióta futsz, hogyan kezdted el?

Közel 7-8 éve kezdtem el futni, még gimnáziumi éveim alatt. Mindig is kerestem azokat a tevékenységeket, amik valami pluszt tesznek hozzá a mindennapjaimhoz. A futás kikapcsol és rengeteget köszönhetek neki. Mindig ezt mondogatom: „Ha szomorú vagy? Húzz futócipőt! Ha boldog vagy? Húzz futócipőt!” A futás számomra nem csak egy hobbi, hanem egy társ a mindennapokban. Kisebb távokkal kezdtem, mint mindenki más. A környéken lévő utcáktól-utcákig, majd háztömbök következtek, végül ezt követték a több kilométereket átölelő felfedezések. Emlékszem, akkor annyira izgatott voltam, hogy még futócipőt sem vettem…tornacipőben indultam neki, valami kis otthoni felszerelésben. Ma ez eszembe sem jutna!

Mi volt az eddigi legnagyobb nehézséged a futásban és hogyan léptél át rajta?

Elég makacs természetem van. Nehezen viselem, ha valami nem úgy jön össze, ahogy én elterveztem. A legnehezebb, amikor egyszer csak eljön az a bizonyos holtpont, a motiváció hiánya és meg kell találnod a „hibakódot”, mert tudod, hogy így nem mehet tovább. Nem is olyan régen volt „szerencsém” ezen átesni. Közhelynek hangzik, de ami nekem bevált, hogy a szívemre hallgattam, azt tettem, amit jónak érzek. Kis időre most elhagyom a számokat, a tempókat, melyek az utóbbi időben magába szippantottak és elfelejtették velem a futás igazi örömét. Kedvenc idézetem: „Ha elfárad a lábad, fuss a szíveddel!” Amióta így futok, újra forog a kerék és kopik a futócipőm.

Mit szeretsz benne a legjobban?

A kihívásokat, a meglepetéseket, a kitűzött és a teljesített célokat és természetesen az odavezető utat. Az érzést, amikor mindenegyes lépéssel legyőzöm önmagam, vagy az adott körülményeket. A futással azzá válhatunk, akik igazán vagyunk. Igazából a futás tesz minket önmagunkká. A legfontosabb talán azok a barátságok, amelyek a futás által kötődtek. A mai világ tökéletes lehetőséget nyit arra, hogy másokkal megoszthassuk futásainkat, segítsük és támogassuk egymást a közösségi profilokon keresztül, akár teljesen ismeretlenül is. Ember és ember között is van különbség, futó és futó között pláne. Nem mindenki a gyorsaságra és a leghosszabb távokra születik, de attól még ő is ugyanúgy FUTÓ! Onnantól válik valaki futóvá, hogy elindul és rutinjává válik felhúzni a futócipőt és legyőzni önmagát. Soha senkit ne frusztráljon az, hogy valaki jobb, gyorsabb vagy erősebb, inkább merítsünk mások sikereiből mi is erőt. Ezeket a nézeteket igyekszem én is minden erőmmel képviselni különböző közösségi platformokon keresztül #Tekilány posztok alatt.

Mire készülsz jelenleg, mi a célod?

Célokkal tele van a padlás állandóan. Engem ezek a kitűzött versenyeken való sikeres részvételek motiválnak és visznek előre. Az ilyen rendezvények hatalmas doppingot adnak a további edzésekre. Tavasszal a Vivicittá előtt eldöntöttem, hogy minden évszakban indulni fogok félmaratoni távon, ez eddig jó úton halad. Futniszépes ex-futónagykövetként pedig minden általuk szervezett versenyen szeretnék részt venni különböző távokon, aminek már a fele teljesítve is van, hiszen a Tihanyi Félmaratonon és a Naplemente Félmaratonon is futottam.P ár hete egy futóbarátommal való beszélgetés után elhatároztam, hogy jövő szeptemberben szeretném magam kipróbálni a triatlon területén, mégpedig rövidtávon. Legszerencsésebb pedig azért vagyok, mert a párommal együtt fogok felkészülni és elindulni a versenyen. Izgalmas lesz és már nagyon várom az edzéseket. Utána pedig igazából, amit hoz a jövő. Én állok elébe.

Mennyit futsz átlagosan egy héten?

Nagyon változó, de nagy átlagban 3-4 alkalommal jutok ki a szabadba futni, összesen 25-35 kilométer erejéig. Ezeken felül úszok és szeretném bevezetni még pluszban keresztedzésnek az otthoni erősítést. Hétvégére jutnak a hosszabb távok, hiszen akkor jóval több idővel is rendelkezem. Mázlista vagyok, mert a párom maximálisan támogat. Ha nagyon késő estébe nyúlna az edzés, akkor elkísér, így kellemeset a hasznossal tudok vele időt töltve biztonságosan futni.

Mi volt a legtöbb idő, amit futás nélkül töltöttél?

Az elmúlt 7-8 évből sajnos durván egy év kimaradásom volt. A gimnázium utáni hónapokban nehezen tudtam átállni és megszokni az új életritmust a munkavilágában. Kellett egy kis idő, míg újra kialakítottam az új napirendemet. Most megbolondulnék valószínűleg ennyi kihagyástól.

Mivel foglalkozol civilben?

Állandó pörgésemhez képest teljesen ellentétes irodai, ülő és nyugalommal teli munkát végzek állami szférán belül. Ellenőrzök, analitikát vezetek általános munkarendben, hétfőtől péntekig. Nagyon szeretem, mert ebben a munkakörben otthon érzem magam, és addig is tudok regenerálódni és pihenni fizikailag.