Felemelő és megrázó olimpiai pillanatok az atlétika világából

Íme jó pár fontos esemény az olimpia történetéből.

Döntő pillanatok

1964 - 10 000 méter döntő

Az 1964-es 10 000 méteres olimpiai döntőben az 1960-as 5000 méteres olimpiai bajnok (Murray Halberg), az 1960-as 10 000 méteres olimpiai bajnok (Pjotr ​​Bolotnikov) és a 10 000 méteres világrekorder (Ron Clarke) közti versengést borítékolták. Senki sem figyelte Billy Mills-t – valójában érthető okból. Második lett az amerikai olimpiai próbán, és egy perccel Ron Clarke mögött ért célba a római kvalifikációs futamon. Ennek ellenére 28 perc és 24 másodperccel a startpisztoly eldördülését követően új olimpiai rekorddal első helyen futott be. Neve egy szempillantás alatt vált ismertté.

A videó-e hírnév előtörését mutatja be:

Itt pedig egy jobb minőségű felvétel szintén erről a döntőről.

1972 - 800 méter döntő

Dave Wottle egy 21 éves főiskolai hallgató volt, aki az amerikai olimpiai próbán futott 800 métert, a hivatalos távja, az 1500 méter előtt. S bár lehet, hogy Wottle tapasztalatlan volt 800-on, ennek ellenére miután elérte az 1:44.3-as világrekordot, hirtelen egyenes útja lett ​​az olimpiára.

A fegyver eldördült és Wottle látszólag borzalmas rajttal indult, a mezőny után 10 méterrel futott. A kommentátorok azon tűnődtek, vajon megsérült-e, de mint kiderült, egyszerűen csak úgy futott, mint egy hosszútávfutó.

Elképesztő nézni is ezt a döntőt:

1980 - 1500 méter döntő

Steve Ovett és Seb Coe egymás riválisai voltak, hatszor versenyeztek egymással profi sportolóként. Az 1980-as olimpián Coe-t tartották az esélyesebbnek 800 méteren, míg Ovettet 1500 méteren favorizálták. Valójában Ovett három éven át nem veszített egyetlen mérföldet vagy akár 1500 métert az olimpiáig.

Amikor Steve Ovett legyőzte riválisát, Seb Coe-t 800-on, Coe apja emlékezetesen úgy reagált fia teljesítményére, hogy „úgy futott, mint egy abszolút idióta”. Ezek után úgy tűnt, hogy Ovett a világ legjobb középtávfutójaként nyert elismerést. Ám a visszavágóra nem kellett sokáig várni, Coe 1500-on aratott váratlan győzelmet, Steve Ovett pedig a harmadik helyen ért célba:

2000 - 10 000 méter döntő

Ami az Ovett és Coe közti rivalizálás volt a 80-as évek elején, azt Paul Tergat és Haile Gebrselassie a 90-es években folytatta. Ők ketten Kenyát és Etiópiát képviselik, mind a két ország az állítja a futóiról, hogy a legjobb hosszútávfutók.

A sydney-i olimpiáig Tergatnak öt aranyérme volt mezei futó világbajnokként, Gebre háromszor verte meg vetélytársát 10 000 méteren világbajnokságokon, egyszer pedig olimpián. Ez nem csekélység, ráadásul Gebrselassie 1990 és 2000 között nem veszített el egyetlen 10 000 méteres versenyt sem.

A döntő utolsó köre minden idők egyik legnagyobb csúcspontja volt két kiváló sportoló teljesítményének:

Meghatározó sportolók

Joan Benoit - 1984. maraton

1984-ben volt az első olyan olimpia, ahol már a nők is futhattak maratont. Nagy nyomás volt az amerikai Joan Benoit-on, hogy megnyerje országa számára az olimpiai aranyat. Fő vetélytársa a norvég Grete Waitz volt, aki az előző évben maratoni világrekordot futott.

Los Angelesben a verseny napján nagy hőség volt, ennek ellenére Benoit merészen futott - 14 perc elteltével a mezőny élére állt. 30 km környékén több, mint 2 perces előnye volt. Amikor belépett a célt rejtő stadionba, óriási üdvrivalgás fogadta, a teljesítményének megítélését az is fokozta, hogy hosszú ideje az első női sportoló volt, aki képernyőre kerülhetett:

Michael Johnson - 1996. 200 méter

Michael Johnson már karrierje csúcsán járt, amikor híres aranycipőjét felöltötte Atlantában. Viszont korábban senki nem nyert 200-on és 400-on ugyanazon az olimpián.

Johnson majdnem egy teljes másodperccel megnyerte a 400 métert és új olimpiai rekordot állított fel. De az igazi parádét a 200-as döntőre tartogatta. Nem pusztán megszerezte az aranyat, hanem egyben világcsúcsot is futott:

Usain Bolt - 2008. 100 méter

Johnson világrekordja a 2008-as olimpiáig maradt fenn, amikor is Usain Bolt megállíthatatlan erővel berobbant. Bolt ezen az olimpián mind a két sprintszám (100 és 200 méter) olimpiai bajnoka lett és mind a két számban világcsúcsot futott.

Nehéz igazán uralni egy ilyen rövid versenyszámot, de Bolt stílusosan csinálta. A célba érkezés után kisebb showműsorral ünnepelt. Ez lett az ő egyik védjegye. Ezzel kezdődött az uralkodása, az atlétika egyik legnagyobbja a következő két olimpián is remekelt:

Inspiráció

Az olimpia varázsa természetesen nem csak a nyertesekről szól. Az éveken át tartó kemény munka csúcspontja, ugyanakkor nincs garancia arra, hogy minden a terv szerint alakul.

Miközben Joan Benoit-t ünnepelte a közönség a '84-es Los Angelesi olimpia maratoni finishében, Gabriela Andersen-Schiess lehet a legikonikusabb beérkezője a versenynek. Forróság volt aznap, és egyértelmű, hogy Andersen-Schiess nagyon küzdött, amikor belépett a stadionba, hogy megtegye a maraton utolsó 500 méterét. Állapota ellenére úgy döntött, hogy befejezi önerőből a versenyt, intett az orvosi segítség elhárítására, hogy ne kerüljön kizárásra. Semmit nem kell érteni a felvételekből, mert a lényeg ott van szavak nélkül, az emberi szellem ereje:

Végül ott van Derek Redmond - a volt 400 méteres brit rekord birtokosa, aki abban a leghíresebb, ahogyan kizárásra került az olimpiáról. A barcelonai játékokon Redmond a 400 méteres elődöntőben vett részt, amikor hirtelen fájdalmasan a combhajlítójához kapott és sántikálni kezdett. Ahelyett, hogy kiállt volna, bicegve, fájdalomtól torzult arccal folytatta a versenyt, ám végül elfogadta a pályára érkező apja segítségét, ami kizáráshoz vezetett, mert külső segítséget vett igénybe. A célba érkezése nem szerepel az eredmények között, de ha megnézzük a felvételt mélyen rögzülnek a pillanatok, ahogyan apa és fia átlép a célvonalon: