Borítókép: Az elveszett poggyász sem akadályozta meg, hogy rajthoz álljon élete első ultráján

Az elveszett poggyász sem akadályozta meg, hogy rajthoz álljon élete első ultráján

Forrás: Ultra-Trail Hungary
A Salomon Ultra Trail Hungary évről évre népszerűbb a külföldi futók körében is, idén mintegy 39 országból érkeztek sportolók a versenyre. Köztük volt a brit Ines Lozano Lopez is, akivel megtörtént a repülővel utazók rémálma: elveszett a poggyásza, benne az összes futócuccával.

Edinburgh-ból Berlinen át vezetett Budapestre az útja a kerékpáros futárként dolgozó Inesnek, aki azonban a feladott poggyásza nélkül landolt a magyar fővárosban az UTH rajta előtt egy nappal. Így az önfeledt készülődést felváltotta a kétségbeesett aggodalmaskodás és intézkedés.

„A verseny napjának reggelén még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán lesz miben elindulnom az UTH-án, amire másfél éven keresztül készültem. Borzasztó nagy csalódottságot éreztem, ugyanis ez volt életem első ultra távú versenye, amire hosszú hónapokon keresztül edzettem“ - nyilatkozta lapunknak a spanyol származású futó.

„Amikor szembesültem azzal, hogy elveszett a bőröndöm, hirtelen akkora pánik lett úrrá rajtam, hogy azonnal fel akartam szállni a legközelebbi gépre, hogy visszatérjek Skóciába. Be is írtam azonnal a kollégáimmal közös Messenger csoportunkba, ahol a legnagyobb megdöbbenésemre azzal fogadták az üzeneteimet, hogy ezt nem tehetem meg velük, sem pedig magammal és akárhogy is, de nekem másnap ott a helyem a rajtban, hiszen annyit készültem rá. Így azonnal elkezdtek szervezkedni, volt, aki a rendezőkkel vette fel a kapcsolatot, míg egy másik barátom elindult az edinburgh-i reptérre a poggyászom után kutatni. Én pedig elmentem Szentendrére, elfoglaltam a szállásomat abban az egy ruhában, ami rajtam volt. Ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon vagyok, de egyelőre még nem tudtam élvezni az ittlétet“
folytatta Ines, aki végül felvette a kapcsolatot a versenyszervezőkkel, és a névadó szponzor segítségének köszönhetően tetőtől talpig futónak öltözve állhatott be a rajtzónába éjfél előtt pár perccel.
Forrás: Ultra-Trail Hungary
„Teljesen reménytelennek tűnt az indulás, az utolsó bizodalmam a közösségi médiában volt. Írtam az Instagramon Nedybalinak, mert láttam őt a verseny oldalán a felszerelés ajánló videókban, így gondoltam hátha tud majd akkor nekem segíteni. Eleinte nem érkezett válasz, majd láttam, hogy elolvasta az üzenetemet, de még mindig semmi. Ekkor nagyon elkezdtem izgulni, mire megérkezett az üzenet: természetesen mindenben segítünk. Mindent kaptam, a kötelező felszerelésen keresztül, a fejlámpán, a frissítésen és a futócipőn át a teljes ruházatig. A verseny másik szponzorától navigációs órám is lett, így tényleg semmi nem akadályozott már abban, hogy megvalósíthassam az álmon. Elmondhatatlanul nagy hálát éreztem a rajt előtti pillanatokban, és csak arra tudtam gondolni, hogy valaki mentőangyalt küldött nekem.“

Végül Ines az utolsó ellenőrző pontnál sajnos 2 perccel kicsúszott a szintidőből, de így is 100 km feletti távot teljesített, a körülmények tükrében pedig egyáltalán nem volt csalódott a verseny után.

„Bármennyire is hihetetlen, számomra ez az eredmény is felér egy győzelemmel, és határtalanul boldog vagyok, hogy minden nehézség és akadály ellenére rajthoz tudtam állni életem második futóversenyén, ami az első ultrám volt. Nagyon sokat dolgoztam érte, hiszen a munkám miatt naponta 60-70 km-t bringázok, és mellette minden nap futottam hajnali 4:30-tól az elmúlt másfél évben. Az az igazság, hogy 29 km-ig elrepült a táv, majd 40 km környékén elkezdtem érezni a bokám körül egy fájdalmat, de mentem tovább. 50 után már lassabban tudtam haladni, végül 90-nél meg kellett állnom, és akkor elsírtam magam. Azt éreztem, hogy lépni sem tudok. Kaptam a frissítő ponton fájdalomcsillapítót, így újra tudtam futni, de 2km múlva megint éreztem a nyomást. Ezek után már csak sétálgattam, néha belekocogtam, de 104km-nél kicsúsztam 2 perccel a szintidőből. Miközben ballagtam vissza a versenyközpontba, azon kaptam magam, hogy örülök. Aztán belegondoltam, hogy is lehetnék csalódott, hiszen kölcsön cuccokba, totálisan frusztrált állapotban így is sikeresen lefutottam életem első 100 km pluszos távját, és hirtelen olyan érzés fogott el, mintha megnyertem volna a versenyt. Nekem az az egész most mindennél többet ér, és nem gondolok arra, hogy mi lett volna, ha… Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem ennyi önzetlen és segítőkész embert, akik mind a részeseivé váltak egy álom megvalósulásának. Köszönöm nektek! Jövőre visszajövök!“
#Hírek #terepfutás #UTH #ultrafutás #ines