Hogyan készülnek az atlétikai világbajnokság szervezői az amatőr sporteseményekre?

A világbajnokság szervezői minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a sportok királynőjének számító atlétika képviselői izgalmas versenyekkel, elképesztő eredményekkel, esetleg világcsúcsokkal kápráztassanak el minket, szurkolókat. Mindezek mellett a szervezőknek az is célja, hogy ők maguk is rekordot döntsenek: egyrészről, hogy a világbajnokságok történetének legszínvonalasabb eseményét bonyolítsák le, másrészről, hogy minél több néző számára lehetővé tegyék a személyes jelenlétet. Ezért, azokat az aktív embereket, akik mozognak szabadidejükben, esetleg amatőr sporteseményeken vesznek részt, kedvezményes jegyvásárlási lehetőséggel jutalmazzák. Az érdeklődők a Hétköznapi Hősök oldalán január elseje és a vb augusztusi kezdetet között több mint 40 esemény közül választhatnak országszerte, ezeken a rendezvényeken való indulásért cserébe pedig féláron juthatnak hozzá a világbajnoki jegyekhez.

A rendezők azonban nem csak buzdítják a lakosságot a mozgásra, hanem maguk is mozognak, sőt a meghirdetett programsorozat eseményein is rajthoz állnak. Ezzel igyekeznek példát mutatni, hogy a mozgás elhanyagolására a sok munka sem lehet indok, még akkor sem, ha valaki éppen egy világbajnokság szervezését koordinálja. A Budapest 2023 Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Németh Balázs is sportruhába bújik hétvégente, hogy részt vegyen az eseményeken. Balázzsal nemrég arról beszélgettünk, milyen kapcsolatban áll az atlétikával, mióta és mennyit fut, illetve, hogy milyen eredményeket tud felmutatni a Hétköznapi Hősök kezdeményezés.

Édesapádról, Németh Lajos meteorológusról sokan tudják, hogy felnőtt korában kezdett el futni, illetve, hogy 50 évesen teljesítette élete első maratonját. Miatta kezdtél te is bele a futásba?

Nem igazán, mivel éppen ellenkezőleg történt mindez. A nővéremmel mi ketten előbb ismerkedtünk meg a futással, mint apu. 10 éves koromban kezdtem el sportolni a Budapesti Honvéd SE atlétika szakosztályában, és egészen 20 éves koromig intenzíven atletizáltam. Már egy ideje jártunk futni a Tüzér utcába, amikor kitaláltuk, induljunk el egy utcai futóverseny családi futamán. A nővéremmel szerettünk volna gyorsabban futni, de sajnos nem tudtunk, mert apu nem bírta az iramot velünk. Ezután határozta el, hogy elkezd mozogni. Eleinte titokban járt ki a Margitszigetre körözni, majd 50 és 55 évesen is teljesítette a maratont. Valójában tehát nem mi kezdtünk el miatta futni, hanem ő miattunk.

Ha már a család témánál tartunk, szerinted mennyire fontos, hogy egy családon belül a szülők is mozogjanak, ezzel pedig példát mutassanak a gyerekeknek?

Biztosan sokat számít a mintakövetés, hogy a szülők maguk is sportoljanak. Ennek ellenére a szülők felelősségét én inkább abban látom, hogy elérhetővé teszik-e a sportolás lehetőségét a gyerekek számára. Fontos, hogy mi, szülők is mozogjunk, de talán még ennél is kardinálisabb, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a sport megszerettetése érdekében. A lányaim esetében én például azt tartom lényegesnek, hogy minél fiatalabb korban minél több sportág kipróbálására sarkalljam őket. Köztudott ugyanis, hogy vannak olyan sportágak, amelyeknek ha nem sajátítja el az alapjait valaki 14 éves koráig, akkor idősebb korban már nagyon nehéz elkezdeni. Szeretném, ha mindenbe bele tudnának kicsit kóstolni, hogy a későbbiekben ne származzon abból hátrányuk, hogy gyermekkorban kimaradt az életükből valamelyik mozgáselem.

A te életedben egyébként miért van ilyen nagy jelentősége a sportnak? Miért tartod fontosnak, hogy te is és a családod is mozogjon?

Azért, mert teljesen más lesz az életminősége egy olyan embernek, aki sportol. Általában azt hangsúlyozzák ebben a témában, hogy aki sportol, az tovább fog élni. Szerintem ennél van fontosabb szempont: az a lényeg, hogy amíg élünk, azt milyen minőségben tesszük, mennyire érezzük jól magunkat a bőrünkben. Itt pedig nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyanokra, hogy reggel fáj-e derekunk ébredés után, hogy tudunk-e a busz után futni, fel tudunk-e menni a mozi lépcsőjén, vagy tudunk-e focizni majd az unokáinkkal.

Augusztusban a 19. szabadtéri atlétikai világbajnokságnak ad otthont Budapest, és a legkiemelkedőbb teljesítményre képes atléták látogatnak majd el hazánkba. Téged gyerekként mi vonzott ebben a sportágban, miért maradtál lent az atlétika pályán 10 évig?

Talán egy iskolai plakáton láttam meg, hogy lehet menni atletizálni. Korábban igyekeztem mindent űzni, de az 1988-as szöuli olimpia után határoztam el, hogy szeretném kipróbálni az atlétikát is. A Honvéd sportegyesület adott volt, elég közel volt hozzánk. Eleinte csak hetente háromszor jártam le, majd mindennaposak lettek az edzések. Kívülállóként az atlétika talán unalmasnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az! Az edzések izgalmasak, és kezdetben a gyerekek mindent csinálnak, ami az atlétikához kötődik. Aki atletizálni kezd, általában megismerkedik a sportág minden versenyszámával, én is többpróbázóként kezdtem a pályafutásomat. Ezt követően szépen lassan áttértem a futásra, azon belül is a középtávfutásra. Általában 800 méteren versenyeztem, és habár akkor sok érmet szereztem, mégsem a győzelem volt a legfontosabb számomra. Nagyon jó hangulatban teltek az edzések, nagyon szép emlékek fűznek a Tüzér utcai pályához. Fiatalkorom legmeghatározóbb évei voltak azok.

Amikor 20 évesen abbahagytad a versenyszerű sportolást, utána miként és hogyan maradt helye a futásnak a mindennapjaid során?

Eleinte annyira lekötött a televíziózás, hogy alig maradt időm a sportolásra. Éjszakánként is dolgoztam, és nemigen fért bele a hétköznapjaimba a futás. 4-5 év telt el úgy, hogy alig tudtam időt szánni a mozgásra. Amikor azonban megismerkedtem a feleségemmel, már igyekeztem odafigyelni, hogy ismét megtaláljam a sportolás helyét az életemben. Attól kezdve kisebb-nagyobb intenzitással, nagyjából rendszeresen sportolok, de már csak amatőr szinten. Egyébként nem csak futok, mert mindenevő vagyok, csak mozogni lehessen. Nagyon szeretek más sportokat is űzni, szívesen síelek vagy úszok. Bármit, amit a hidegben lehet csinálni, az közel áll hozzám.

Már a maratont is teljesítetted, méghozzá kétszer. Hogyan és mikor jött az elhatározás, hogy egy ilyen hosszabb távot is teljesíts?

2016-ban egy horvátországi nyaralás alkalmával vízilabdáztunk, és egy rossz mozdulat következtében valószínűleg részlegesen elszakadt a combhajlítóm. Gyorsan megnéztem az interneten, hogy pontosan mit takar egy ilyen sérülés, mit lehet vele tenni. Azt olvastam, hogy a középkorú férfiaknál fordul elő gyakrabban az izomszakadás, mert ők úgy gondolják, megvan még az akaraterejük, de a szervezetük már nem annyira tudja tolerálni a hirtelen mozdulatokat. 38 éves voltam akkor, és emlékszem, nem esett olyan jól, hogy középkorúként hivatkoztak rám. Akkor döntöttem el, kell valami cél, hogy rendszeresebben és intenzívebben sportoljak. Így jött a maraton ötlete, amit először 2017. októberében, utána pedig 2018. őszén teljesítettem.

Milyen emlékeid vannak a maratonokról, hogyan élted meg azt a bizonyos 42 kilométert?

Az első maratonom emléke sajnos nem maradt meg túl jó élményként, de a második már sokkal jobban sikerült. Pedig az első maratonomra nagyon lelkiismeretesen készültem, majdnem egy évet szántam a felkészülésre. A BSI oldalán található edzésterv szerint edzettem, és mindent úgy csináltam ahogyan az elő volt írva.

Akkor mi lehetett az oka, hogy ennek ellenére mégsem sikerült olyan jól a 2017-es maratonod?

Mert görcsösen ragaszkodtam mindenhez, ami a tervben szerepelt. Mindent azon a napon csináltam, amelyik napra elő volt írva, nem hagytam ki egyetlen futást sem, nem tologattam az edzéseket. Még a nyaralás alatt is mereven követtem az edzéstervet. A versenyen pedig túlságosan is jól szerettem volna futni, még a frissítést is úgy próbáltam megoldani, hogy minél kevesebb időt vegyen el a futásból. 4 órán belül szerettem volna futni, és végül kicsúsztam a tervezett időből, mert 4 óra 24 perc alatt értem célba, egy kínszenvedés volt az egész futás. Beálltam az iramfutók mögé, de már a második kilométerben nagyon rosszul esett a verseny. 26 kilométerig mentem a 4 órás iramfutókkal, utána leszakadtam, és nagyon megküzdöttem azért, hogy beérjek.

Egy év múlva ismét rajthoz álltál, nem vette el a kedvedet az újabb maratonfutástól a rossz élmény?

Egyáltalán nem. 2018-ban azonban már nem vettem olyan szigorúan a felkészülést. Edzettem, de sokkal lazábban álltam hozzá, mint korábban. Volt, hogy kihagytam edzéseket, és volt, hogy mást vagy másik napon futottam. Az előző évi felkészülésemnek szinte az ellenkezője volt a 2018. év, annyira, hogy sokáig még az indulás is kétséges volt. Sok kilométer hiányzott a nyári felkészülésemből, be sem voltam nevezve az októberi maratonra, egészen szeptemberig halogattam. Majd egyszer kitaláltam, kimegyek a Margitszigetre, és ha le tudok futni 6 kört, akkor elindulok a maratonon.

És végül jól sikerült a második próbálkozásod? Jobb élményekkel gazdagodtál a második maratonod alkalmával?

Igen, és nagyon élveztem a második maratonomat. Másodszorra már a frissítést sem rontottam el, hagytam rá időt, az sem zavart, hogy sétálnom kellett emiatt. Végül jóval 4 órán belül sikerült teljesítenem a 42 kilométert, 3:52-et mutatott az óra a célban.

Azóta nem futottál maratont?

Nem, pedig jó lenne, de sajnos nagyon sok időt elvesz a felkészülés. Pont emiatt én azt gondolom, hogy talán nem is való mindenkinek a maratonfutás. Egy tisztességes félmaratont lefutni pont ugyanolyan dicséretes dolog, mint a maratont teljesíteni.

A világbajnoksággal kapcsolatban meghirdettétek a Hétköznapi Hős programot, amelynek lényege, hogy akik amatőr sporteseményeken vesznek részt, azokat kedvezményes belépőjegyekkel jutalmazzátok. Mindenki, aki elindul, és teljesíti a távot, féláron juthat hozzá a vébé jegyekhez. A honlapon található közel 45 esemény közül te mennyin vettél eddig részt, és ezekre hogyan készültél?

Az edzések szempontjából sajnos én most nem vagyok egy követendő példa, mert jelenleg leginkább csak a versenyeken való részvételre jut időm. Eddig – az úgynevezett egyéni kihívásokkal együtt – csaknem 20 eseményen álltam rajthoz, és ha minden jól megy, akkor közel leszek a 30-hoz a világbajnokság kezdetéig.

Volt olyan sportrendezvény, amin most indultál először, és nagyon tetszett?

Igen, korábban például nem indultam terepversenyen, most ez újdonság volt nekem. Annak ellenére, hogy szoktam terepen futni, eddig mindig aszfalton versenyeztem. Nagyon megfogott a terepfutás hangulata, egy nagyon szimpatikus közösség a terepfutók társasága. Illetve, akadályfutáson sem indultam korábban, az ismeretlen terep volt eddig számomra, de zseniális volt az egész. 14 akadályon kellett túljutni egy 8 kilométer hosszú pályán, ami nem tűnik nehezen teljesíthetőnek, de másnapra brutális izomlázam lett a versenytől.

Megálmodtátok, hogy a világbajnokság által megmozgatjátok kicsit a magyar lakosságot, felhasználjátok ezt a világeseményt az emberek aktivizálására. Hogyan látjátok, mennyire lett sikeres a Hétköznapi Hős program?

Tavaly kitaláltuk, hogy szeretnénk a világbajnokságot felhasználni arra, hogy mozgásra ösztönözzük a lakosságot. Ennek lényege tehát, hogy akik részt vesznek amatőr sporteseményeken, azokat kedvezményes, féláron történő jegyvásárlási lehetőséggel jutalmazzuk. A rendezvények tárháza pedig egészen szélesre sikerült, mert lehet futás, úszás, kerékpározás, triatlon és evezés közül is választani. Mindezek mellett vannak még egyéni kihívások is a választható események között is, amelyeket bárki bárhol teljesíthet. Mindez jól hangzik, de amikor megszületett az elképzelés, még nem tudtuk, mennyire lesz eredményes a kezdeményezés. Jelenleg ott tartunk, hogy eddig közel 10 000 jegyet vásároltak meg az emberek az eseményeken kapott kódokkal. Most már azon gondolkodunk, hogyan lehetne ezt az ösztönző rendszert valahogyan a későbbiekben is fenntartani, átemelni a világbajnokságot követő időszakra.

Akkor ezek szerint a hétköznapi hősök kíváncsiak a szuperhősökre?

Igen, fontos is, hogy az amatőr futók tisztában legyenek azzal, hogy az a sportág, amit ők űznek, ugyanaz, mint aminek képviselői Budapestre érkeznek majd augusztusban. Mindenki atléta ugyanis, aki futóversenyen indul, vagy csak hobbiból eljár futni, kocogni. Szerintem egyébként pont az amatőr futók azok, akik tisztában vannak azzal, milyen nagy teljesítmény 10 kilométert 30 percen belül futni. Ők fogják igazán értékelni a futók eredményét, hiszen tudják, nekik ehhez talán dupla annyi időre lenne szükségük. A maratonfutás pedig egy külön csemege lesz mindenkinek, hiszen nem gyakran lehet látni 2 óra közelében futó maratonistákat testközelből Budapest utcáin.

Az atlétikai világbajnokság a 3. legnagyobb sportesemény a világon, sőt az atlétika az olimpiai versenyszámok között a legnézettebb sportág. Személyesen te miért várod ezt az eseményt?

Nehéz erről objektíven beszélni, mert én nagyon elfogult vagyok. Ahogyan a világbajnokság szlogenjében is szerepel, szerintem, akik kilátogatnak a Nemzeti Atlétikai Központba, azok mind egy csoda részesei lesznek majd. Fantasztikus teljesítményeket lehet majd élőben látni a lelátókon ülve, ugyanis, azok, akik pályára lépnek a világbajnokság idején, mindannyian elképesztő és bámulatos eredményekre képesek. A világ leggyorsabb emberét látni futni, szerintem nagyszerű dolog. Persze ugyanolyan lenyűgöző azt is megtapasztalni, milyen, amikor valaki a gerelyt képes egy focipályán hosszában áthajítani, amikor valaki képes majdnem 9 métert távolban ugrani, vagy milyen, amikor, egy rúdugró egy emeletes ház második emeletére képes lenne felugrani. Mindezt kár lenne kihagyni, hiszen most karnyújtásnyira kerülünk attól, hogy az atlétika szuperhőseit láthassuk szerepelni. Most házhoz jönnek a szupersztárok, és élőben szurkolhatunk nekik. Mi szervezők pedig extra showműsorokkal próbáljuk majd még izgalmasabbá tenni az egyébként is érdekfeszítő atlétikai versenyszámokat. Ez az esemény vonzó lesz azok számára is, akik egyébként még sosem láttak atlétikai versenyt.

Sok helyen lehet olvasni, hogy nekünk magyaroknak milyen sok hasznunk származik a világbajnokság megszervezéséből: közel 1 milliárd tévénéző fog bekapcsolódni a közvetítésekben; az elhagyatott ipartelep helyén most egy 1000 fával és közel 18 ezer cserjével rendelkező, több mint 10 hektáros sportpark kerül kialakítása; valamint a stadion területén az ideiglenes nézőtér elbontása után futókört alakítanak majd ki szabadidősportolók számára. A külföldieknek azonban miért éri meg Budapestre utazni, vajon ők mit profitálnak majd a budapesti világbajnokságból?

Mi, szervezők nem csak a versenyzőkkel és a sportdiplomatákkal foglalkozunk, szeretnénk a nézőket és a szurkolókat is kiszolgálni. Reméljük, bárki, aki hozzánk látogat, úgy fog hazatérni, hogy láttak nálunk egy fantasztikus sporteseményt, amelynek mi kiváló házigazdái voltunk. Eddig 77 országból több tízezer külföldi vásárolt jegyet a világbajnokságra, „ennyien nem tévedhetnek”, szoktam mondani viccesen. De érthető, hiszen ki ne szeretne a világ egyik legjobb helyszínén a világ egyik legnagyobb sporteseményének részese lenni?

AZ ATLÉTIKAI VILÁGBAJNOKSÁGRA ITT VÁLTHATSZ JEGYET!