Maratoni csúcsidők nyomában

RW: A Margitszigeti Atlétikai Club atlétája, Szabó Nóri a Sevilla maratonon megdöntötte Földingné Nagy Judit 1996 óta fennálló magyar csúcsát, ám ez az elképesztő 2:28:25-ös idő sem volt Nórinak elegendő az automatikus kvalifikációhoz az idei atlétika világbajnokságra, ami Budapesten kerül megrendezésre augusztus 19-27. között. Amikor készültem a beszélgetésünkre, kicsit utána néztem a korábbi olimpiai és világbajnoki szintidőknek, és nem is kellett túl messzire tekintenem ahhoz, hogy megállapítsam: bizony kőkeményen megszigorodtak a részvételi feltételek, és hogy őszinte legyek számomra az is megdöbbenés volt, hogy az új magyar csúcs nem jelent egyértelmű kvótát a hazai vb-re Nóri számára….

Markocsán Sándor: Igen, sajnos ez így van. Emlékezzünk vissza, hogy a 2016-os olimpiára nem volt túl erős a szintidő, aminek köszönhetően legalább 6-7 magyar női versenyző is esélyes volt arra a két helyre, ami repülőjegyet ért Rióba. Utána azonban akár a világbajnokságokat, akár a tokiói és a párizsi olimpiát nézzük, bizony nagyon megszigorította az Atlétikai Világszövetség a szintidőt. Ráadásul elég bonyolult a kvalifikációs menet. Nem mindegy hogy hol, milyen maratonon indul valaki, a nevezők számától, a pályától, és a mezőny erősségétől függően pontozzák a versenyeket, amivel lehet gyűjteni a világranglistás pontokat. Tehát azzal is komolyan kell taktikázni, hogy mikor és hol fusson valaki kvalifikációs versenyt. Nóri jelenleg a 64. helyen van, szóval azért megvan az esélye a budapesti vb-re, de tény, hogy az új magyar csúcs sem volt elég az automatikus induláshoz.

RW: Nézzük vissza az előző olimpiai ciklust, Tokióba még 2:11:30 elegendő volt egy férfi maratonistának az olimpiához, Párizsban már 2:08:10 kell. Ha pedig visszamegyünk most tényleg nagyon az időbe, akkor az első hivatalosan bejegyzett maratoni időt 1986-ban találjuk, ez 2:58:50 volt és egy görög futóhoz, Szpirídon Lúiszhoz fűződik. A jelenlegi hivatalos férfi világcsúcsot Eilud Kipchoge tartja 2018-től, ami 2:01:39. De ugye tudjuk, hogy steril körülmények között már futott 2 órán belül is, tehát megállapítható, hogy 100 év alatt közel 1 órát javultak a maratoni eredmények. Szerinted mi várható még?

MS: Mivel limitált a résztvevők száma, adott, hogy egy országból hány versenyző nevezhető. Nem látok mögé, hogy mi lehet az oka annak, hogy az utóbbi néhány évben ennyire hirtelen, ilyen mértékben szigorodtak a szintidők, de tény, hogy erősek az elvárások.

RW: Szakmailag mi a véleményed, meddig terhelhető egy sportoló ilyen szintű elvárásokkal?, időkkel? Hol van a vége, mikor lesz az, hogy már nem lehet újabb csúcsokat döntögetni?

MS: Nyilván záródik az olló, és túlságosan látványos fejlődés azért már nem várható. A tudomány mai állása szerint az újabb a rekordokat maximum inkább másodpercekben, esetleg szűk percekben lehet mérni, de másra nem látok esélyt versenykörülmények között. Látjuk, hogy a technikai mennyit fejlődik, hogy milyen cipők vannak. Nem tudom, hogy a cipőn kívül mivel lehet még a futásba belenyúlni. Talán az orvostudomány okozhat még meglepetéseket, vagy a táplálkozástudomány.

RW: Van egy ismert futó, aki még a ruháiból a belső címkéket is kivágja, és állítja, hogy ez értékes másodperceket jelent. Ennyit számít a ruházat, és főleg a cipő?

MS: Hogyne, rengeteget! Feltételezve, hogy egy maraton alatt 30 ezret lépsz és a cipőd 40 grammal könnyebb, mint a korábbi, akkor 1,2 tonnával kevesebbet emelsz a táv során. Azért az rengeteget számít.

RW: Térjünk picit még vissza Nórira, mindenki ezerrel bízik abban, hogy élőben is szurkolhatunk majd neki a budapesti vb-n, ám azt is tudjuk róla, hogy a másik fő célja az olimpia. Ha 2024-re kitekintünk, akkor érdemes megfigyelni, hogy a párizsi maratoni szintidő a nők esetében még a budapesti vb-től is szigorúbb lesz, 2:26:50. Mi a véleményed, benne lehet Nóriban ez az idő is?

MS: Nagyon őszinte leszek, régóta ismerem őt, sokszor futottunk együtt a MAC-ban a kezdetektől, sőt, amikor edzői válságba került, az én személyes ajánlásomra fordult a mostani edzőjéhe,z Berkovics Imréhez. Szóval ismerem, honnan indult, és bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy idáig jut. Elképesztő az az alázat, az az elszántság, amilyen kapcsolatot ápol a futással. Ami Nóri futásának az értékét növeli, hogy egyedül edz, nincs aki húzza, csak a stopper, csak az idő, és az edzői biztatás, hiszen ne feledjük, hogy Nóri edzője esőben, hidegben is ott van a pálya szélén, ami óriási támogatást jelent. Én nagyon bízom benne, hogy minden álmát sikerül megvalósítani, és nagyon sok örömre adnak még okot az eredményei. Nóri 33 éves, ami a maratoni futásban nem kor, láthatjuk Kipchoge esetét is, akik közelebb jár már a 40-hez, mint a 30-hoz, de még így is toronymagas esélyes, bárhol is indul. Szóval szerintem még jó pár eredményes év áll Nóri előtt. Persze sokkal ideálisabb lehetne a felkészülése, ha több támogatást kaphatna, gondolok itt a téli meleg égövi vagy a magaslati edzőtáborokra. Bízom benne, hogy felfigyelnek a tehetségére, és mögé tud állni egy olyan szponzor, aki mindazt lehetővé teszi számára, hogy ne 8 órás munka mellett keljen világszínvonalú edzésmunkát végeznie.