Az atlétika királyszámának magyar vonatkozásai - Interjú Illovszky Dominikkal

Tavaly Illovszky Dominik volt a Mennyit futsz 100-on? budapesti fordulójának szakmai segítője, aki tanácsokkal látta el a rajthoz állókat. Találni sem lehetett volna nála jobbat erre a feladatra, hiszen Dominik 2018-ben az U18-as atlétikai Európa-bajnokságon 2. helyen, míg 2021-ben az U20-as korosztály kontinensviadalán 6. helyen ért célba. Ifjúsági olimpián volt már 21. helyezett, 2017-ben pedig EYOF-on 4. helyen végzett. Felnőttek között tavaly a toruni fedett pályás Európa-bajnokságon, idén pedig a belgrádi fedett pályás világbajnokságon képviselte hazánkat.

Milyen emlékeid vannak a tavalyi Mennyit futsz 100-on rendezvénnyel kapcsolatban? Milyen tanácsokat tudtál adni az érdeklődőknek?

Nagyon örültem a felkérésnek, mert én mindent, ami az atlétika és a sport népszerűsítését szolgálja, támogatok. Nem is csalódtam, én is remekül éreztem magam és úgy láttam, hogy mindenki, aki ezen a rendezvényen részt vett hasonlóan érezte magát. Én talán annyit tanácsolnék a résztvevőknek, hogy „csak” élvezzék a futást, a remek hangulatot, aminek tökéletes hátteret ad a Margitsziget. Ha pedig tehetik, mindenképpen látogassanak ki a Gyulai István Memorialra – úgy lesz teljes az élmény.

Idén sajnos a hétvégi országos bajnokság miatt nem tudsz részt venni az eseményen, hiszen címvédőként ott fontos feladatod lesz. Milyen céljaid vannak a magyar bajnokságra vonatkozóan?

Valóban hétvégén rendezik meg a magyar bajnokságot, ami két dolog miatt is jelentős számomra. Az egyik, hogy tavaly junior korúként sikerült felállnom a dobogó legfelső fokára, és nem titkolt szándékom megismételni a tavalyi teljesítményemet. Terheket azonban nem szeretnék a vállamra helyezni, mert nem lesz egyszerű feladat az címvédés. Célom ezért inkább az, hogy kihozzam magamból a lehető legtöbbet, mindazt a sok munkát, amit belefektettünk a felkészülésbe. Szeretnék egy jó időt elérni, és igyekszem majd élvezni a versenyzést. Mindezek mellett, a jó szereplés nem csak a tavalyi eredmények tükrében fontos, hanem az augusztusban megrendezésre kerülő müncheni Európa-bajnokság miatt is.

Az Európa-bajnokságra milyen esélyeid vannak kijutni?

A szintek nagyon megerősödtek az elmúlt években, idővel kvalifikálni nagyon nehéz. Ranglistáról kikerülni valamivel egyszerűbb, ahhoz azonban magasabb kategóriás versenyeken kell minél jobb helyezéseket elérni. A nemzeti bajnokságok ilyenek például, kiemelkedő jelentőséggel bírnak a pontozásban. Nem lehetetlen a kijutás Münchenbe, idei legjobbam 10.37, de ehhez azért még kellenek a megfelelő versenyeken elért jó eredmények is. Jelenleg a 39. helyen állok, és 36-an vehetnek részt az EB-n. Július 26-ig van még lehetőség pontokat szerezni, nem lesz könnyű, de én még reménykedem abban, hogy sikerülni fog a kvalifikáció.

És ha már nemzetközi versenyeknél tartunk, picit fussunk előre az időben. 2023-ban atlétikai világbajnokság lesz, méghozzá itthon, Budapesten. Milyen célokkal tekintesz előre a jövő évre vonatkozóan?

Azt hiszem a versenysportolók szeme előtt, mindig ott kell lebegjenek a nagy nemzetközi sportesemények, mint mondjuk egy világbajnokság, vagy olimpia. Ezek engem is nagyon motiválnak, főleg egy olyan egyedi és megismételhetetlen élmény, mint a hazai rendezésű világbajnokság. Már most nagy várakozással tölt el, hogy jövőre esetleg magyar közönség előtt futhatok. Ennek ellenére igyekszem reális célokat kitűzni, ezért a világbajnokságra való kijutás esélyéről érdemben csak jövőre fogok tudni beszélni. Sok minden függ ugyanis az azt megelőző felkészülési időszaktól, de a lehetőség megvan a részvételre.

És neked már 12 évesen is ott lebegett a szemed előtt az olimpia, amikor megfutottad a korosztályos világcsúcsot?

Nemigen foglalkoztam ezzel akkor, és most sem tulajdonítok túl sok jelentőséget annak, hogy 12 évesen megfutottam azt a rekordot. Többen felfigyeltek akkor erre az eredményre, de valójában nem volt annak akkora súlya, mint amennyire felkapták. A edzőm és a családom is helyén kezelték azt az időt, mindannyian tudták, hogy a valódi sikerekhez azért sokkal többet kell dolgozni. Inkább csak egy jó visszajelzés, megerősítés volt arra vonatkozóan, hogy tehetségem van a rövidtávfutáshoz, érdemes több energiát is fordítanom a sprint számokra.

Ezután egyből elköteleződtél az atlétika iránt? Már akkor tudtad, hogy sprinter szeretnél lenni?

A családom mindig is nagy hangsúlyt fektetett a sportos életmódra, emiatt én is nagyon szerettem mozogni. Kezdetekben azonban sok más sportban kipróbáltam magam. Olyan is előfordult, hogy teljesítettem egy szigetkört, pedig a sprinterek 2-3 kilométernél többet nagyon ritkán futnak. Hazudnék azonban, ha azt mondanám, hogy az eredményeimnek nem volt köze ahhoz, hogy végül sprinter lettem. A 100 méteres síkfutás azonban az összetettsége miatt fogott meg igazán. Például ki gondolná, de egy jó sprinternek is szüksége van állóképességre a gyorsaság mellett. A sprint számokban engem az érdekel a legjobban, hogy hogyan valósítható meg az a látszólag ellentétes dolog, hogy minél gyorsabban, mégis minél könnyedebben fussak le egy bizonyos távot., Az edzések is nagyon változatosak, nagyon sokoldalúan kell képeznünk magunkat. Szinte mindig vannak futóiskolai gyakorlatok, futótechnikát javító mozgáselemek, valamint erősítések is. Ezek mértékét azonban mindig a felkészülés adott szakasza határozza meg.

A sprintszámokban mekkora jelentősége van a helyes futómozgásnak?

A futótechnikára is nagyon odafigyelünk, sok időt fordítunk a megfelelő mozgás elsajátítására. Persze ez mindenkinél eltérő lehet, és valójában egészen szubjektív is, hogy ki fut megfelelően. Szerintem az tud igazán jó eredményt elérni ebben a versenyszámban, akinek a mozgása és versenyzési stílusa teljes mértékben az egyéni képességeire van szabva.

Ha esetleg megkérdezik, szeretsz-e futni, akkor arra mit szoktál válaszolni?

Én a 100 méterben leginkább nem is annyira a futást, mint inkább a sebességet szeretem. Illetve a kihívást, hogy a gyorsaságot együtt valósítsam meg a lazasággal. hogy erősen fussak, azonban ne erőlködjek. Egyébként én tipikus versenyző típus vagyok, folyamatosan hajt előre a maximalizmusom. Mindezek mellett eredménycentrikus is vagyok, de úgy vélem mindez nem lenne elegendő a sok edzés elvégzéséhez, ha nem szeretnék futni. Kell, hogy egy sportoló örömét lelje az adott sportágban, ami kell a mindennapos munka elvégzéséhez.

És olyat nem szoktak mondani, hogy 100 métert bárki tud futni?

Elég sokszor megkapjuk, hogy rövid távot mindenki tud futni, de itt nem is a táv teljesítése a nagy kihívás. A sprint számokban nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. Lehet, hogy 100 métert bárki tud futni, de jól futni már kevesebben. A gyorsaság fejlesztéséhez pedig nagyon sok munkára van szükség, az egy hosszú folyamat eredménye, ha valakinek javul a gyorsasága. Minden apró hiba javítása rengeteg időt és energiát igényel. Már csak a saját ritmusunk és versenyzési stílusunk kialakítása is hosszas kísérletezés és gyakorlás eredménye.

A sprintszámok mennyire szólnak magáról a futásról? Mennyi időt fordítotok a kiegészítő edzésekre?

A mi edzéseink nagyon összetettek, a futáson kívül sok olyan dolgot csinálunk, ami hatással van a teljesítményünkre. Például a pihenés is az edzés része, vagy az is a terv része, hogy heti kétszer masszőrhöz, gyakran meg hidegkamrába járok. Szerintem egy versenysportolónak időnként kell, hogy más mozgásformákat is végezzen, hogy megmaradjon a lendület, és frissen tudjon odaállni a következő edzésre is.

Azt mondják, hogy a gyorsaságot gyermekkorban lehet a legjobban fejleszteni, később pedig már igen nehéz. A te meglátásod szerint, ha valaki sprinter szeretne lenni, akkor mennyire fontos, hogy már gyerekként rövidtávfutó edzésekre járjon?

Én személy szerint nem tartom célravezetőnek a korai specializációt, és a szakosodást. Az fontos, hogy mozgással töltse az idejét egy gyerek, de sokkal fontosabb szerintem az, hogy minél több sportágban kipróbálja magát valaki. A sok tapasztalat be fog épülni a mozgáskultúrájába, és később sokkal többet tud ebből profitálni. Más sportágakban is végezhet valaki olyan edzésmunkát, amit utána sprinterként fog tudni kamatoztatni. Ha valaki foci-, vagy kosáredzésekre jár, az ott végrehajtott gyorsaságfejlesztő gyakorlatokra később sprinterként is tud majd alapozni.

Bár még most is nagyon fiatal vagy, de úgy tudom, hogy a gyerekkorod neked sem az edzésekről szólt.

Valóban nem. 12 éves koromtól a kulcscsontom folyamatos gyulladásban volt, ami állandó fájdalmat okozott. Volt, hogy kevésbé volt zavaró, de volt, hogy csak feküdni bírtam. A bizonytalanság, hogy nem tudják az orvosok, hogy mi okozhatja ezt, lelkileg nagyon megviselt. Sokszor nem is tudtam edzeni, főleg kondizni nem, ami nálunk ugye a felkészülés jelentős hányadát adja. Majd kiderült, hogy autoimmun betegségem van, amit lehet kezelni. A kezelések nem voltak egyszerűek, edzeni akkor sem tudtam, de végre hatásosak voltak, és legalább már lehetett reménykedni, hogy a fájdalom egyszer meg fog szűnni. Jelenleg jól vagyok, és ezt köszönhetem a támogató közegnek is. A családom és az edzőim is mindvégig hittek abban, hogy a későbbiekben még sikeres sportoló lehetek. Az egyesületem is mindvégig mellettem állt, mindig számíthattam a klubom támogatására.

Szoktál egyébként azon gondolkodni, hogy a betegséged nélkül már előrébb tartanál-e?

Nemigen szoktam ezen rágódni. Sőt, én még úgy is vélem, hogy a kitartásomhoz és céltudatosságomhoz a betegségem csak hozzátett. Úgy gondolom, sokkal motiváltabb lettem azáltal, hogy folyamatosan azon kellett munkálkodnom, hogy a hátrányomat újra meg újra ledolgozzam.

Akik mondjuk nem ismernek téged személy szerint, azoknak is ismerősen csenghet a neved Illovszky Rudolf révén. Téged zavar esetleg, hogy sokszor felemlegetik neked a családi örökséget?

Nem igazán. Megtisztelő, hogy ismerik a családnevünket még ennyi idő után is, de mindez szerencsére semmilyen terhet, vagy bizonyítási kényszert nem rak rám. Lehet, más lenne, ha focista lennék, de sprinterként tudom magamat ettől függetleníteni. Igyekszem azért mindent megtenni annak érdekében, hogy egy picit én is hozzátehessek ehhez a névhez és általam is tovább élhessen az emberekben emlékezetében családunk sportmúltja.