Magyar csúcs és felejthetetlen pillanatok a hatnaposon - interjú Rakonczay Gáborral, az új magyar rekorderrel

Majdnem épp egy éve ilyentájt beszélgettünk a tavalyi hatnapos után, és akkor - bár nem mondtam - csalódottságot éreztem rajtad. Most hogy érzed magad, elégedett vagy az eredménnyel?

Azt gondolom, megtettem mindent amit tudtam, de az is biztos, hogy jópár kilométer van még számomra az EMU 6 napos pályáján. Tehát elégedett vagyok, de az is biztos, hogy nem fogok ennyinél megállni.

Most végig nagyon erős nyugalmat sugároztak a képek, már a verseny legelejétől kezdve átjött az elszántság. Jól sikerült a felkészülés fizikailag és mentálisan is?

Igen, jobban. Kipihentebb és erősebb is voltam mint tavaly, meg a tapasztalat is több. Egy év alatt ez a harmadik ilyen versenyem, és lassan kezd össze állni a kép, hogy mi is kell egy minőségi 6 napos futáshoz.

Hogy érzed, a tavaszi Grönland-átkelésből mennyi idő alatt sikerült teljesen regenerálódnia a testednek? Nem volt semmi nyoma a fokozott igénybevételnek?

A grönlandi expedíción sok kilót vesztettem és ez még nem jött vissza. De mivel ugyanúgy ultra távról beszélünk, bizonyos értelemben az egyik erősíti a másikat, és ez a legfontosabb.

Ha jól emlékszem a 3. nap éjszaka kezdődött egy komolyabb mélypont, ami a FB közvetítés szerint azért elég sokáig tartott. Mi történt pontosan, hogy élted ezt meg belülről, és hogy sikerült kivergődnöd belőle?

Egy ilyen többnapos versenyen mindenki elég komoly mélypontokat él meg. Ez természetes és lehet rá készülni. A kérdés mindig csak az, hogy mennyi idő alatt tudunk kimászni belőle. Második nap az éjjeli 90 perces alvás nem jött össze. Annyira fájt, ahogy az ágy megtartott, hogy nem tudtam elaludni. Ezt a nem alvást görgettem magam előtt, ami hosszú órákra belassított. A pályán futás közben álmodtam, neki mentem az út széli kukának többek között. Aztán sikerült fogást találni a dolgon, és zenével beindítottam magam. Az, hogy egy ekkora gödörből kimásztam, később megadta a következő 300 kilométerre a lendületet.

Mit ettél, ittál, hogy frissítettél és mennyit pihentél a hat nap alatt pontosan?

A frissítést két jó barátom, Ernő és Zoli segítette, akiknek nagyon hálás vagyok. Emellett a versenyt rendező csapat is hihetetlen mód odatette magát, mindenki azon volt, hogy minél több kilométer összejöjjön a verseny végére. Annak ellenére, hogy igen hosszú távról beszélünk, sokat mentem géllel és isóval. Emellett persze volt napi négy fix kaja, aminek van térfogata is. Az alvás napi kétszer két óra és kétszer tíz perces pihenésből állt. Kivéve az első és utolsó nap, ahol nem volt alvás.

Te vagy az új magyar csúcstartó, beéred most ezzel, vagy azért az a világcsúcs még mozgatja a fantáziádat?

Igen, ez elég menő és mindenkinek köszönöm a bíztatást, de nem állok meg itt. A jövő tavaszi olasz vb a fő cél és a mostani verseny egy nagyon komoly lépcsőfok volt az oda vezető hosszú úton. A világcsúcs már más dimenzió. Most kezdem érzékelni, hogy mennyi meló és fókuszáltság lehet mögötte. Csak a tavalyihoz képest ezt a plusz 40 kilométert rátenni nem csak pár óra pihenő idő csökkentéssel járt, hanem teljesen újra kellett hozzá értelmezni mindent. Más nézőpontból meg úgy látom, ha másik öt ember már képes volt 1000 kilométer felett futni a hatnaposon, akkor csak idő kérdése hogy mikor lehet azt a szintet elérni.