Borítókép: Rakonczay Gábor győzelmével zárult az olaszországi hatnapos ultrafutó fesztivál

Rakonczay Gábor győzelmével zárult az olaszországi hatnapos ultrafutó fesztivál

Második alkalommal állt rajthoz a világrekorder extrém sportoló hatnapos futóversenyen, és ezúttal 740.100 kilométerrel állhatott fel a dobogó legfelső fokára, több, mint 100 kilométerrel megelőzve a verseny második helyezettjét.

Egy dél-olaszországi kisváros, Policoro adott otthont a rangos eseménynek, ahol a hatnapos verseny mellett több betétfutam is megrendezésre került. Bár nem sikerült az eredetileg kitűzött célt elérni, és az őszi balatonfüredi futófesztiválon elért eredménytől is elmaradt az ultrafutó mostani teljesítménye, ennek ellenére Gábor nem csalódott, hiszen végig egyenletes, stabil futással sikerült megnyerni a versenyt abban a nemzetközi mezőnyben, ahol rajthoz állt az amerikai hatnapos világcsúcstartó Joe Fejes is, de ő 45 óra 34 perc után ki is szállt a versenyből.

„Összességében nagyon boldog és elégedett vagyok az eredménnyel, bár az az igazság, hogy ettől azért közel 100 km-el többet tűztem ki magam elé, ám a körülmények ezt most nem tették lehetővé“
kezdte lapunknak adott interjúját a sportoló már a hazafelé vezető út előtt a reptérről.
„Annak ellenére, hogy a verseny helyszíne a csizma egyik legdélibb részén egy tengerparti kisváros volt, meglepően hűvös időjárás fogadott bennünket és ez ki is tartott végig a hét alatt. Így például rövidnadrágom mindössze 3-4 órát volt talán rajtam a hat nap alatt. Továbbá az sem könnyítette meg a dolgom, hogy a negyedik napra jósolt eső meg is érkezett, ám sokkal erősebb viharral társult, mint amire eredetileg számítottunk. Így órákon keresztül átázva róttuk a köröket, helyenként szó szerint bokáig érő vízben, miközben az erős széltől, gyakorlatilag vízszintesen ömlött a csapadék.”
rakonczay gabor

Gábor mesélt a frissítés körülményeiről is

"Eddig több ultrástól hallottam, hogy a magyar verseny világszínvonalban az élen van, de most láttam is ezt a különbséget. Néhol macskákat, néhol kávézó és dohányzó kempingezőket kerülgettünk futás közben, az ellátás pedig elég olaszos volt. A helyiek maximálisan segítőkészek voltak, ugyanakkor a frissítés, ami leginkább pár szelet pizza, croissant és krumplipüré egy biliárd asztalra volt megterítve. Szerencsére párom, Nóra végig mellettem volt, elment a helyi kisboltba, bevásárolt és többször főtt étellel várt a betervezett pihenők alatt.“

Az ultrafutó azt is elárulta, hogy mennyit aludt a verseny során, és hogy osztotta be az energiáit.

„Az első nap egy órát aludtam, a második-harmadik nap már picivel többet, a harmadik naptól pedig beálltam a napi hat óra pihenőre 30-60 percenként elosztva. Miután Joe Fejes, - aki ennek a sportágnak az egyik ikonja és akivel az első két nap folyamatosan kerülgettük egymást, hol ő volt pár kilométerekkel előrébb, hol én - kiszállt a versenyből már éreztem, hogy meglesz a győzelem, így nem voltam már fejben annyira erős, hogy mindenáron 800 km fölött fussak, ilyen körülmények között. Ennek ellenére nagyon jó érzés a győzelem, sikerült egy újabb hatnapos versenyt stabilan teljesítenem, így nem lehet okom panaszra. A hosszú, egyenletes terhelés miatt is fontos mérföldkő volt ez a futás, ami még közelebb vitt egy lépéssel a következő célomhoz, amiről hamarosan majd fény is derül.“