„Rájöttem, hogy ez soha nem lesz könnyebb“ - Nyári Dia beszámolója a Barcelona maratonról

„Nagyon jól vagyok, már a verseny után sem voltam egyáltalán fáradt“ - kezdi az élményeivel és friss érzéseivel a színésznő. „Ezen a futáson most tényleg jól jött ki minden. Igazából az egyik legnagyobb tapasztalásom pedig az volt, hogy hiába tudom fizikailag egyre könnyebben teljesíteni, ez az a táv, amit azért soha nem lesz könnyű lefutni. Utólag persze más emlék már minden, de azért közben meg kell érte küzdeni. Ez benne a legszebb egyébként, kicsit olyan, mint a szülés. Sosem könnyű, és mindig vannak mélypontok, de a végén minden megszépül.“

Dia legutóbb 2022. őszén Budapesten futott maratont, így a spanyolországi verseny már a harmadik volt a tarsolyában.

„Most nem indultam annyira lelkesen és pozitívan útnak, mint tavaly Párizsban. Egyrészt talán azért is, mert már a kezdeti lelkesedés elmúlt, és az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyon túlterhelt időszak áll mögöttem. Így a felkészülésem is elég fárasztó volt, de mivel nagy küzdő vagyok, azért szerettem volna kihozni magamból a lehető legjobb formámat. Nyilván titkon jobbat is szerettem volna jobbat futni, mint a párizsi időm, de az órám nem sok jót jelzett nekem előre, konkrétan olyan időt mutatott a versenyjelző, ami életem legrosszabb formáját jósolta.“

Dia viszont bebizonyította, hogy tényleg hatalmas lelki ereje van, és elszántan indult a harmadik maratonjára.

„Amikor beálltam a rajtzónába nagyon jó kedvem volt, kicsit elérzékenyültem, valahogy mindig a rajtban tör rám az az igazi meghatottság, amikor végigfut bennem, hogy milyen út vár rám, és mennyi minden áll mögöttem, hogy mennyit tettem azért az elmúlt pár hónapban, hogy itt lehessek. Amúgy szerintem ezért is jó például egy külföldi verseny, mert ha már azt a rengeteg plusz pénzt és időt is hozzáadjuk, amit az utazásra áldoztunk, akkor az segíthet a mélypontokon könnyebben átlendülni.“

Dia végül komolyabb krízis nélkül, könnyedén, élete második legjobb idejét futotta a festői Barcelonában, fegyelmezett sportolóként végig betartva az edzője, Debreczeni Dóri által megadott utasításokat.

„A verseny előtt abban maradtunk Dórival, hogy biztonsági játékot játszunk, beállítottam az órámra megadott pulzuszónákat, amiben 7 km után volt egy váltás, és után tényleg végig flow-ban tudtam futni. Dóri nem engedett maxolni, de jól is tette. A táv második felét is élveztem, az utolsó 7 kili az már kemény volt, fejben kicsit elfáradtam, de nagyon jól működött a frissítésem, és nagy erőt adott a férjem jelenléte. Közel 30 km-en keresztül tudott kísérni bringán, ő is nagyon élvezte, a célban pedig vártak a legjobb barátaim, úgyhogy extrán jó volt beérni. A fő célom az volt, hogy a 4:30-as iramufutók előtt beérjek, és ez sikerült is, úgyhogy nagyon boldog vagyok!“

„Én sosem leszek az az ember, akiknek minden második hónapjára jut egy maraton, szerintem nekem az évi kettő az, ami számomra rendszeresen belefér. Tekintve, hogy azt gondolom, soha nem leszek olyan állapotban, hogy ettől gyakrabban fussak ilyen hosszú versenyeket. Optimálisan két maraton között azért el kell telnie egy bizonyos időnek, így idénre is még egyet tervezek, majd az őszre. Nagyon szerettem volna már idén egy ultra távon is próbára tenni, de meglátjuk mi fér bele. Most az Amszterdam maraton felé kacsingatok. “