A futás kortalan és tényleg mindenkié

Marika nénivel a pécsi Cserepka János Általános és Sportiskola futófolyosóján találkozunk, ahol a téli hónapokban minden hétköznap délután 4 órától végzi az edzéseit. Bevallom, amúgy is nagyon zavarba vagyok, amikor azonban megkér, hogy tegezzem, szóhoz sem jutok hirtelen. Kedves, mosolygós, közvetlen, és őszinte. Határozottan, mégis könnyed természetességgel lépked a tizenéves gyerekek között az iskola folyosóján, a szülők, és a tanárok mind mosolyogva fogadják. Amint belép a futófolyosóra, mindenki boldogan köszönti, és az amúgy is nyüzsgő edzőtér igazán megtelik élettel.

„Minden nap örömmel jövök ide, már várom a délután 4 órát, amikor kinyílik az iskola kapuja“ - kezdi a beszélgetést a budapesti születésű egykori atléta. Miközben cipőt cserél és gondos figyelmességgel dupla csomóval rögzíti a cipőfűzőt, majd felkészül a bemelegítésre, és futókarrierjéről mesél. „1990-ben mentem nyugdíjba a Pécsi Postahivatal Pénzügyi Osztályáról, ahol közel negyven éven keresztül dolgoztam, hagyományos, irodai ülőmunkát végeztem a nap nyolc órájában. A munka mellett néha eljártam asszonytornára, de a futás a nyugdíjas éveimmel köszöntött be újra az életembe - majd a visszatekintést már bemelegítés közben, gimnasztikai gyakorlatokat végezve folytatja - Akkoriban indult Magyarországon a szenior atlétika szakága, és én egyből éreztem, hogy ott a helyem, hiszen fiatal koromban is atletizáltam, de a gimnázium elvégzését követően abbahagytam. Férjhez mentem, megszületett a gyermekünk, és az anyósom ápolása is rám maradt. Így nem jutott idő a sportra, a család és a munka töltötte ki a mindennapjaimat. Amikor nyugdíjba mentem, szinte azonnal elkezdtem futni, és volt szerencsém kiutazni Dél-Afrikába egy világversenyre is. Azóta sikerült tényleg rengeteg helyre eljutnom a futóversenyeknek köszönhetően, bejártam szinte egész Európát Törökországtól, Svédországon, Anglián át Spanyolországig“ - meséli az élményeit Marika néni, majd a bemelegítés után elindulunk, hogy megkezdődjön a futóedzés.

„Amikor kint vagyok a pályán szabadtéren tavasztól őszig, általában 2 kör a bemelegítés, itt a zárt folyosón nagyjából tízszer futok fel-alá. Utána jöhet egy kis futóiskola, majd a sprintek. Nincs órám, nem nézem az időt, csak érzésre futok, nagyjából egy órás edzéseket végzek. A régi edzésterveimet a mai napig őrzöm, ezek alapján készülök. Amikor elkezdtem versenyezni, az ismert pécsi atlétikaedző Ferenczi Imre segítette a felkészülésemet közel 25 éven keresztül. Most már nem követem olyan szigorúan az edzésterveket, mint akkoriban, talán azért sem, mert Magyarországon nincs ellenfelem“ - árulja el nagyon szerényen Marika néni, aki azt is elmondja, hogy a rengeteg magyar bajnoki cím ellenére még mindig nem elégedett maradéktalanul a sportpályafutásával.