138 kilótól a terepultrákig - Lapis Zoli története

Ahogy most rád nézek, nem tudlak elképzelni elhízva, rendszeresen túrázol, pár hete pedig a Burger King Ultrabalaton Trail leghosszabb távján futottál. Mikor jött el a fordulat?

Pedig világ életemben abszolút anti sportoló voltam, fiatal koromban soha nem mozogtam. A kitűnő bizonyítványért testnevelés órán is inkább elméletből feleltem. 138 kilót mutatott a mérleg, amikor egyszer csak úgy döntöttem, akkor ez most így elég lesz. Gondoltam megnézem, mit tudok magamból kihozni. Hajtott a kíváncsiság, és nagyon motivált az egyik kollégám fogyása is. Futni még nem voltam képes, így elkezdtem kirándulni az erdőben. Meglepő módon nagyon élveztem, bár az elején a kínok kínját éltem át. Alig bírtam menni, fulladtam és patakokban ömlött rólam a víz. De minden egyes túra után valahol elégedettséget éreztem, hogy képes voltam leküzdeni önmagam, és elég hamar beindult a látványos fogyás. Attól kezdve pedig nem volt megállás.

Ahogy elkezdtél sportolni, mondhatjuk életmódot váltani, az étkezésre jobban figyeltél?

Persze, de ebben nincs semmi titok vagy trükk, egyszerűen elengedtem a szénhidrátot. Semmi péksütemény, kenyér, tészta nem került a tányéromra, és az édességekről is lemondtam. Nyilván nem volt könnyű, de hajtott a motiváció, és mivel volt miből fogyni, tényleg gyorsan el is indult a változás. Nagyon jól estek az elismerések, és a kirándulgatásokból szép lassan, fokozatosan futómozgás lett.

Ezek szerint nem sanyargattad magad drasztikus diétával, és hosszú idő volt míg elérted a célod. Viszont azt azóta tudod is tartani?

Közel 10 éves folyamatról beszélünk, persze voltak benne hullámvölgyek. Amikor elkezdtem lefogyni egyből hirtelen lement 20 kiló, majd visszacsúszott több, mint 10. Én is beleestem a jójó csapdába, de aztán az egyre nagyobb és komolyabb via-ferrata túrák, és a visszafogottabb étkezés hosszú távon mégis meghozta a kívánt eredményt. A mostani súlyomnál egyszer voltam 7-8 kilóval is vékonyabb, de alapvetően jól érzem így magam a bőrömben, jól megy a futás és manapság már teljesen nyugodt szívvel megeszek egy hatalmas tál spagettit is. Tudni kell kezelni a határokat, amit nekem is évekbe telt megtanulni.

Mit szólt a környezeted a változásodhoz?

Sokan meg sem ismertek. Előfordult családi összejövetelen az is, hogy találkoztam rég nem látott rokonnal, aki amikor odalépett hozzám, bemutatkozott. A munkahelyemen egyszer egy megbeszélés után diszkréten félrehívott a főnököm, és aggódva megkérdezte, hogy ugye nem vagyok rákbeteg. Édesanyám, aki éveken át azt mondogatta, hogy ejnye kisfiam, le kéne már fogyni, most minden alkalommal aggódva fogad, hogy mennyire vékony vagyok. Sokan fordulnak azért már hozzám tanácsért, és volt, aki kedvet kapott a futáshoz a példámat látva. Ezekért a pillanatokért azt hiszem már megérte ezt az utat választanom.

A futásban is nagyon szép sikereket és eredményeket tudhatsz már a magadénak, milyen céljaid vannak még?

Tudom, hogy hol vannak a képességeim határai és a jelenlegi állapotommal is tisztában vagyok, így nem kergetek felesleges álmokat, inkább a realitás talaján tervezgetek. Persze nagyon jó lenne egyszer például eljutni az UTMB-re, de attól én még nagyon távol vagyok. Az egyik legnagyobb belátható célom most az NN Ultrabalaton. Nagy élmény volt a trail is most ősszel, és magam is meglepődtem, hogy a számomra nagyon jó helyezést jelentő 19 versenyzőként értem célba. Bevallom én futni azért kezdtem el, mert szerettem volna lefogyni. Nem a futás a mindenem, de ma már nem tudnám elképzelni az életemet mozgás nélkül, és talán ez a legfontosabb.