Miért érdemes futni akkor is, ha életed stresszben bővelkedik?

Ha csak közvetlenül az elmúlt 18 hónap eseményeit tekintjük, zen buddhista legyen a talpán, aki képes volt minden szempontból megőrizni a belső nyugalmat és békét. Világjárvány több hullámban, globális bezárások és az éghajlati válság közepette a szorongás, a stressz amolyan szerves részévé vált sokunk életében. Szerencsére a futás segíthet ilyenkor is – amit számos tanulmány bizonyít.

A testmozgással és a stresszel kapcsolatos kutatások határozottan azt igazolják, hogy bármilyen válság éri az egyént, ha aktív marad, kevésbé éli át a stresszt okozó tényezőket, valamint jobb testi és lelki állapotban éli túl a nehéz helyzetet.

A laboratóriumi körülmények között végzett kutatások azt találták, hogy az emberek testmozgás után csökkent érzelmi reakciókat váltanak ki a mesterségesen előidézett stresszre. Például a Marylandi Egyetem tanulmányában azok, akik 30 perces edzés után 15 perccel kellemetlen látványú képeket néztek, alacsonyabb szintű szorongást mutattak, mint azok, akik 30 percen át csendben ülve nézték a képeket. Ebből könnyen belátható, hogy egy stresszes munkahelyi nap előtti testedzés hasonló stresszcsökkentő hatással bír.

Természetesen a futók kutatásoktól függetlenül érzik annak értékét, hogy hektikus időkben is megőrizzék a futórutint, ami általában felüdülést jelent és lehetőséget arra, hogy a nehézségeket átgondolják, ráadásul a futás segít abban is, hogy érezzék, nem veszítették el az életük feletti irányítást.

Ebben az új kutatásban az a lényeges, hogy az emberek aktivitási szintjét összehasonlították a valós stresszorokra adott visszaemlékezéssel, és megerősítette, hogy ha nehéz napokon is képesek sportolni, az kulcsfontosságúvá válik ahhoz, hogy a legnehezebb napok se tűnjenek annyira nehéznek.

A Health Psychology folyóiratban megjelent kutatás során több mint 2000 felnőtt testedzési szokásait és stresszesnek tekinthető élethelyzeteiket követték nyomon nyolc egymást követő napon át. A mindennapi élet eseményei magukban foglaltak olyan helyzeteket, mint például másokkal folytatott viták, vitás helyzetek elkerülése, diszkrimináció, munkahelyi, otthoni vagy iskolai stressz, valamint közeli családtagot, közeli barátot érintő stressz. A kutatók két kulcsfontosságú csoportosítást végeztek az összegyűjtött adatok alapján: először is az általában inaktív emberek és a rendszeres testmozgást végzők között; másodszor pedig aközött, ahogyan az emberek felidézték stresszszintjüket azokon a napokon, amikor sportoltak, és azon napokon, amikor nem.

Egészen pontosan, a kutatók azt mérték, amit „negatív hatás reaktivitásnak” neveznek, illetve azt, hogy érzelmileg hogyan éli meg a kellemetlen eseményeket az egyén. Az alacsony negatív hatás nagyjából az érzelmi stabilitáshoz hasonlít, vagyis átélünk kellemetlen helyzeteket, de nem nyomasztanak túlzottan. Az alacsony negatív hatás nemcsak pillanatnyilag jó – például hiába kellemetlenkedik a kollégád, nem teszi tönkre a napodat –, de hosszú távon is, mert kevésbé valószínű, hogy a gyakori vérnyomásingadozások és a stresszhormonok egészségügyi következményeitől szenvedni fogsz. Annak megállapítására, hogy mely alanyok reagáltak alacsony negatív hatással a stresszes eseményekre, a kutatók értékelték őket, hogy egy stresszor milyen mértékben váltotta ki bennük a dühöt, szomorúságot, szégyenérzetet, idegességet vagy szorongást.

Nem volt különbség aközött, hogy az aktív és a kevésbé aktív alanyoknak milyen gyakran voltak stresszes napjai. A különbség az volt, hogy stresszes napokon a rendszeres testmozgást végzők által megélt negatív hatás 14 százalékkal alacsonyabb volt, mint a többi alanyé. Más szóval, ugyanazok a rossz dolgok történtek mindenkivel, de az aktív résztvevők lényegesen kevésbé élték meg nehézségként őket. Eli Puterman, Ph.D., a British Columbia Egyetem kutatója, kineziológus professzor azt mondta, hogy az aktivitás előnye ebben a kérdésben valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy a rendszeresen sportolók kevésbé reagálnak a stresszor előfordulására, és nem is élik meg a stressz mértékét oly súlyosnak.

Egyre nagyobb a konszenzus abban, hogy – amint a Clinical Psychology Review című folyóiratban megjelent kutatási áttekintés megfogalmazta – „az edzés olyan folyamatot idéz elő, amely tartós ellenálló képességet biztosít a stresszel szemben”. Úgy gondolják, hogy ez a jelenség az agy szerkezeti változásaihoz kapcsolódik, mint például a neuronok növekedése és jobb egymás közti kapcsolódása, mindezt a futás és más aerob tevékenységek okoznak.