Leginkább a futásban akadályoztak a kilók, most viszont kezd visszatérni az erő a lábaimba

Bár alapvetően semmi nem hiányzik, semmilyen íz, vagy ételtípus. Jókat, finomakat eszem. Nagyjából ugyanazokat az ételeket, mint korábban, csak kicsit másképp elkészítve. Ma például rántott hús volt az ebédünk, krumpli pürével (szójatejjel, nem tehénnel), párolt brokkolival és friss zöldségekkel. A rántott húst nem hagyományosan paníroztam, hanem teljes kiőrlésű lisztbe, majd tojásba, majd dióba hempergettük. A vaskos dióbundába öltöztetett csirkemell iszonyatosan finom volt. A dió ráadásul lassú felszívódású olajos mag, amelyre nem számolunk szénhidrát tartalmat, mert magas az olaj tartalma, ami lelassítja a benne lévő szénhidrát felszívódási sebességét. Ugyanakkor a magas olajtartalom miatt sem szabad erős túlzásokba esni, de mértékkel, nagyon fontos kiegészítői az olajos magok az étrendemnek. Alapvetően a szénhidrát bevitelen van szigorú kontroll, mert a bőséges szénhidrát fogyasztás zsír formájában megjelenik test szerte. Ez ellen „harcolok” jelenleg.

De hogyan lehetséges az, hogy most tudom tartani a kontrollt, pár hónappal ezelőtt pedig számolatlanul fogyasztottam mindent? Azaz igazság, hogy Benedek, a második kisfiam születése után rajtam maradt kilók egyetlen helyzetben akadályoztak látványosan, még pedig futás közben. Egyébként nem piszkált engem senki miattuk. Sem Norbi, sem más családtag, vagy ismerősök, barátok. Teljesen elfogadtak, úgy ahogyan vagyok. Jó azért volt egy-két vélhetően ártatlan megjegyzés, amelyek mélyen bennem maradtak. Például nem olyan régen, megkérdezték tőlem, hogy úton-e a hármaska? Vagy a másik, amikor azt mondták: „most már nem nagyon fog visszamenni a hasad”. Meg aztán „a második gyerek után már én sem tudtam visszafogyni” bölcselkedéssel sem tudtam megbarátkozni. Én meg olyasmikkel „nyugtattam” magam, hogy ebben a korban már lassul az anyagcsere (most már papírom van róla, hogy tökéletes a szénhidrát anyagcserém), meg 41 éves vagyok, 2 gyereket szültem, olyan nagyon azért nem vagyok elhízva, szóval mi a frászt akarok még.

De a futást valahogy nem tudtam megszokni ebben az új állapotban. Pláne azok után, hogy volt idő, amikor egész jól ment. Ez volt tehát az egyetlen helyzet, amelyben kifejezetten kellemetlenül éreztem magam a fölös kilóim társaságában. Hiába edzettem sokat, próbáltam gyorsítani, fejlődni nem tudtam. Viszont elfogadni sem azt, hogy innentől kezdve így maradok. Hogy egy könnyű emelkedőre is erősen szuszogva kocogok fel, miközben szakad rólam a veríték, a pulzusom pedig olyan tartományban van, amely legfeljebb rövid ideig és bizonyos edzésfajtáknál, netán egy jól megfutott verseny vége táján illendő.

A végső döfést a sérülésem utáni első futások adták meg. Addig sem voltam éppen a toppon, de azt követően, végképp besokalltam. S mivel az elmúlt két hét alatt többet adott az, amit most csinálok, mint amire számítottam, nyilván erősen motivált vagyok abban, hogy ne kajáljam fel a nasi készletünket, vagy ne pakoljak további adagokat a tányéromra, miután már elfogyasztottam a kimértet. Nem, ilyen most nincs.

Az esetek túlnyomó részében jól lakom. Olyankor érzek éhséget, ha néha még keverem a CH (szénhidrát) szempontból számolós és nem számolós ételfajtákat, s emiatt kevesebbet fogyasztok lassúból, vagy ha kicsit elcsúszik valami miatt az étkezésem, vagyis, ha későn tudok enni. Tény, hogy a napi 180 gramm szénhidrát adagommal az elég-nem elég határán mozgok. Van, hogy bőven elég, van, hogy kicsit kevés, különösen most, a nehezedő edzések mellett. A héten például több mint 5 és fél órát fogok futással tölteni, holnap még vár rám egy órás edzés. A napi szénhidrát adagon idővel fogunk módosítani Évával (MacPherson Éva, egészség és táplálkozás terapeuta), ez egészen biztos. Ha ismét könnyebb hetem lesz, akkor pedig újra le lehet venni a CH mennyiséget. Valószínű, 180g alá nagyon nem tudok menni még könnyebb heteken sem, de nem is kell, hiszen a súlyom csökkenése így is eléggé intenzív. Két hét alatt 2 kg-tól búcsúzhattam el.

Folyamatosan konzultálok továbbra is Évával a tapasztalatokról. Igazít az eddigieken ott, ahol szükséges, újabb és újabb nagyon jól használható ötletekkel, tanácsokkal lát el. Bátorít, megerősít, támogat. A héten elkészültek az általa javasolt laborvizsgálatok, így most már látható, milyen állapotban van a szervezetem, mennyire lehet elvárni tőle azt, hogy engedjen a felhalmozott többletből. Szerencsére ezen a téren nincs semmi olyan, ami aggodalomra adhatna okot.

De ami ennél is fontosabb számomra, már jobban érzem magam futás közben. Könnyebb a mozgás, könnyebb felfelé haladni az emelkedőkön, erősebbnek érzem magam. Ha így haladnak a dolgok, előbb elérem a célsúlyt, mint a január elején tervezett 12 hét. S a tavaszi futószezon elé már egy kicsit másképp állok oda…