Ultrabalaton, Utah és még egy sivatag - Lubics Szilvi 2022-es terveiről mesélt nekünk

A tavalyi évet követően nem túlzás azt mondani, hogy újult erővel várod az idei évet?

Igen, a 2021-es évet arra szántam, hogy rendbe hozattam azt a kisebb egészségügyi problémát, ami egy jó ideje már hátráltatott a futásban. A sarokműtét után elkezdtem a saját módszereim szerint felépíteni az edzésmunkát, már nem irányítja külső szem a felkészülésem, és úgy gondolom, most saját magamtól meg is kapom azt a figyelmet, amit valóban igénylek. Eleinte féltem, hogy képes leszek-e önmagam edzője lenni, de eddig úgy érzem jól megvagyunk, jól sikerült az alapozás, jól mennek a gyorsító edzések is, és már nagyon várom a versenyszezont.

Mi lesz az első komolyabb versenyed?

A tavaszi szezon fő célja egyértelműen az Ultrabalaton lesz, előtte pedig még meglátom, hogy hol indulok edző versenyként. Lehet, hogy benevezek egy hatórásra, de az is lehet, hogy rajthoz állok az egyik legkülönlegesebb versenyen, amiről nem sok mindent lehet egyelőre tudni, ez a Black Hole. Néhány hete is hirtelen felindulásból, hétvégi hosszú gyanánt elindultam egy 50 km-es versenyen, ami végül a gyomorgondok ellenére egész jól sikerült. Élvezem az ilyen felszabadult örömfutásokat, ahol nincs rajtam semmi stressz, csak futok.

Akkor a tavasz most főleg az aszfaltról szól, de az Ultrabalaton után egyből vár a terep…

Igen, májustól megkezdem a felkészülést egy hatalmas utazásra, hiszen októberben vár rám Utah és a MOAB 240. A 2019-es Bigfoot 200-hoz képest most még egész sok időm van, hiszen akkor alig három napom volt mindenre, annyira hirtelen jött a döntés, hogy ott rajthoz állok az elmaradt Ultra Góbi helyett. Ugyanaz a csapat szervezi és több ismerős is indul, akikkel a Bigfooton már találkoztam, így könnyebb dolgom van, és több időm. De a munkát ugyanúgy bele kell tenni, mert ez egy elképesztően kemény próbatétel lesz, amit természetesen nagyon várok. Szerencsére most, hogy időben tudunk tervezni, a férjem, Gyuri is velem tart, és lesznek szakaszok, ahol csak 80 km-ként tudunk majd találkozni, de így is hatalmas kihívásra számítok.

Ez nagyon izgalmas, mesélj kicsit a Moab 240-ről!

Amerikában, Utah államban kerül megrendezésre október 7-11 között ez a 238.2 mérföld, azaz 383.4 km hosszúságú verseny, amihez 7283 méternyi szint is társul. A szintidő 113 óra, így van idő gyönyörködni abban a csodálatos látványban, ami az útvonal teljesítése során elénk tárul. A pálya részben érinti az Arches Nemzeti Parkot, a verseny második fele pedig két hegyláncon vezet majd át, itt várható akár hó és igazán hideg is. Fantasztikusan szép völgyeken és kanyonokon haladunk majd át, varázslatosan szép lesz, mindemellett pedig brutálisan kemény is, hiszen a -15-től a +30 fokig bármi előfordulhat. Szóval minden adott egy újabb kőkemény próbatételhez. Annyira izgatott vagyok, már most bújom az itinert, tanulom a pályát, és lélekben már gőzerővel készülök.

Pedig nem csak ez az nagy utazás vár rád az évben, hiszen még vár rád még egy kaland, nem?

De, nagyon várom én is! November végén, ha minden jól megy, végre megrendezik az azt hatnapos versenyt is, amire már két éve készülök, így nem marad sok időm a Moab után regenerálódni, de azért pont annyi lesz, amire szüksége van a szervezetnek. Az nyilván megint egy teljesen más próbatétel, csodálatos helyszínen, fantasztikus környezetben, szóval nagyon bizakodó vagyok, és abszolút motivált is. Jól mennek az edzések, jól működik a frissítés, sokat erősítek, és igyekszem eleget pihenni is, így remélem nagyon jól alakul ez az év. Rengeteg tervem van még a futásban, de a legfontosabb, hogy a mai napig nagyon élvezem, és ez mindennél többet ér!