Borítókép: Mi a leglassabb tempód 1 kilométeren?  Nekem 27.49

Mi a leglassabb tempód 1 kilométeren? Nekem 27.49

A Runner’s World fotósa, Szász Norbert az elmúlt hétvégén az olaszországi Garda-tónál tartott terepszemlét. Pont akkor, amikor a BVG Trail is megrendezésre került. A versenyen 75, 50 és 25 km-es távokon lehetett indulni, a mezőnyben több magyar futótársunk is megmérette magát.

Az indulóknak nemcsak a távval kellett megküzdeniük, hanem a Garda-tó partvidékén égbe törő hegyekkel is. Míg a leghosszabb távon mintegy 4500 m szintemelkedést és csökkenést kellett leküzdeniük, addig a „maratonra” keresztelt közepes távon 3450 m-t, az egyszerűen csak RUN-nak nevezett 25-ös távon 1000 m volt a szintemelkedés.


A 75 km-es távon 6. helyen ért célba Kiss Miklós (8.28), a 8. helyen Sperka Tamás (8.45), 33-ik helyen pedig Medgyessy Gergely (10.17). A magyar lányok is szépen mentek, a 4. és 5. helyen Szimandl Anita és Szabó Judit (10.52) közösen osztoztak. Az 55 km-es távon, a 48. helyen futott be Fekete Dániel (7:13), míg a 25 km-es futamot Fekete Kovács Ágnes a 18. helyen szűk 3 óra alatt (2:57) alatt teljesítette.

A Garda-tó és környéke ideális helyszín az aktív kikapcsolódást keresőknek. Futni nemcsak síkon lehet (például az októberi Garda Maratonon), hanem több verseny is vezet a környező hegyek közé. Például a mostani , vagy a szintén októberben Limone-ban megrendezésre kerülő Skyrunner sorozat Extreme (27 km/3000m szint) és Vertical (3,7 km/1080 m szint) versenyszámai.


Utóbbi útvonalat személyesen is szemügyre vettem.

Ahogy a sík részen kocogva ráfordultam az első és egyetlen emelkedőre, hamar elment a futástól a kedvem. Persze nem adtam fel pár méter után, a pulzus szépen emelkedett, a lábam elnehezedett és győzött a testem az eszem felett, gyaloglásra váltottam. És ez a gyaloglás ki is tartott az útvonal tetejéig. Futás nélkül, de az intenzitás olyan, mintha futnék. Furcsa. De ami még furcsább, hogy nagyon lassan fogy a táv ebben a tempóban és persze az idő is lassan múlik. Mintha állnék, pedig haladok. Az erőm fogytán, a táv is szerencsére, viszont a nehézségeket a páratlan panoráma és a hegyek látványa feledteti. Megállok, de csak azért, hogy pár fotót készítsek. Kiváló ürügy. Aztán ez egyre gyakrabban ismétlődik: a lassú cammogást a pihentető fotózás váltja fel. Itt biztosan nem szégyen ez a tempó. Alaposan kiélveztem minden percét.


Nem életem leggyorsabb ezer métere volt, de az egyik legfeledhetetlenebb.
És akkor egy kis mozgóképes ízelítő erről a vidékről:

">Limone Vertical from szasza on Vimeo.