Óriási futással tért vissza műtétet igénylő lábsérülése után, az eredmény őt magát is meglepte, nekünk pedig leesett az állunk – Bódis Tamás ultrafutóval beszélgettünk

Tamás továbbra is a Postás SE tagja, és Csiszár Gáborral közösen rakják össze az edzéseket. Az elmúlt időszak további adaléka, hogy sportszer szponzorával, a Hokával pár hónapja megszakadt a kapcsolat, Tamás azt mondja azért, mert idővel nem egyeztek az elképzeléseik. Azóta a Runner’s Lab támogatását élvezi. Az NN Ultrabalaton után két nappal beszélgettünk a 34 éves friss pályacsúcstartó, háromszoros UB győztes, Bódis Tamással.

Hogy vagy, hogyan zajlik a regenerációd?

Most már egész gyorsan. Azt gondolom, hogy minél több hosszú távot teljesítesz, annál gyorsabban fel tudsz épülni idővel. Ma már megyek egy könnyű átmozgatásra. De nem feltétlenül azért, mert kívánom, hanem mert ezzel gyorsul a szervezet felépülése. Ilyenkor heteken keresztül a helyreállítási folyamatokon kell dolgozni. Nálam 3-4 hét szükséges ahhoz, hogy azt az edzésmunkát újra el tudjam végezni, amit a verseny előtti időszakban.

Az Ultrabalaton eredményed azt mutatja, hogy a tavaly októberi műtéted után nagyon szépen vissza tudtál térni erőben, tempóban. Hogyan alakult a felépülésed?

Novemberben, 6-7 héttel a műtét után kezdtem újra futni, de akkor még éppen csak csoszogtam, duzzadt volt még a műtött terület, viszont az operáló orvos mondta, hogy kezdjek mozogni, próbálgassam. Pár futást követően viszont sokat javult, december közepére már heti 50-60 kilométert tudtam futni.

Január közepén még volt egy csípősérülésem is, ami azt követően alakult ki, hogy a BOK csarnokban futottam. A 200 méteres pálya döntött kanyarjai megterhelték a csípőmet. Ez volt az első alkalom, hogy ott edzettem. Ezt követően lényegében február végén tudtam újra erősebb heteket összehozni. Tehát a mostani Ultrabalatonban körülbelül két hónapos munka van. Rövid volt a felkészülési idő, viszont minőségi.

Az első versenyed idén a 12 órás országos bajnokság volt, amit feladtál. Ott mi történt?

Szerettem volna országos csúcsot futni, de a verseny közben derült ki, hogy ehhez nem adottak a körülmények. Például túl sokan voltak a pályán és folyamatosan kerülgetni kellett a futókat, ami nagyon sokat kivett mentálisan is. De a pálya sem volt egyszerű, egy körben 11 méter szintemelkedés volt, 100 körben az 1100 méter, az egész Ultrabalatonban nincs annyi szint. Ezek után betudtam egy jó edzésnek, de nem érte volna meg azt kockáztatni, hogy végigfutom, a csúcsdöntés nyilván nem sikerül, viszont a regeneráció több hétbe tellett volna. Ha elérem az időt, amit szerettem volna, akkor ez lett volna a prioritás és akkor az UB-n a teljesítés is elég lett volna. Persze számomra az Ultrabalaton az egyik kedvenc verseny, akárhogyan is nézzük, az UB a legnagyobb presztízsű magyar ultrafutó verseny.

Akkor ezek után úgy álltál az Ultrabalaton mezőnyébe, hogy fókuszáltan, komoly céllal fogsz futni?

Igen, két okból is felmérő volt számomra bármelyik tavaszi verseny. Egyrészt, hogyan sikerült visszatérni a sérülést követően. Ősszel 100 km-es világbajnokság lesz, 24 órás Európa-bajnokság és 50 km-es Európa-bajnokság. Tehát, másrészt szerettem volna felmérni, hogy most hol tartok, mik a gyengeségeim, miken kell javítani. Van durván 4 hónap, hogy javítsak azon, amin kell. Az Ultrabalatonon volt egy tempótervem, 4:40-4:45 közötti iramban szerettem volna sokáig elmenni, kíváncsi voltam, meddig bírom. Aztán kiderült, hogy végig, 4:43-as átlagot futottam a teljes körön.

Tehát ez a futás jobban sült el, mint ahogyan tervezted?

Igen, a végére több szenvedésre számítottam, de nem volt nagy holtpontom.

Mennyire figyelted Erős Tibort, amíg együtt mentetek?

Oda-vissza előztük egymást, attól függött az első hely, hogy melyikünk állt ki technikai szünetre, vagyis wc-zni. De mivel jobban szeretek kikapcsolva, a saját világomban futni, ezért éltem egy adódó lehetőséggel és elléptem tőle, onnantól maradt is, sőt egyre nőtt a távolság köztünk.

Ki volt idén a segítőd?

Egy tanítványom, aki nem mellesleg nagyon jó képességű futó, egyben jó barátom, ő kísért biciklivel. Nem volt egyszerű számára, mert egészségügyi problémával érkezett, ráadásul még soha nem csinált ilyet előtte. Viszont azt gondoltam, hogy jó élmény lehet, ami végül összébb kovácsolt bennünket. Ő volt az egyetlen kísérőm idén.

Mennyi állásidő volt ebben a futásban?

Végig mozgásban voltam. Amikor időt mértek, akkor is csak lassítottam, a frissítőpontokon csak a segítőm állt meg és lényegében csak vizet vételezett nekem, minden egyebet, géleket, izotóniás készítményt magunk vittünk és menet közben fogyasztottam.

Van olyan része az UB útvonalának, amit nem annyira szeretsz és örülsz, ha túl lehetsz rajta?

Inkább azt mondanám, hogy a versenytáv utolsó 10 százaléka az, ami nehezebb. És ez szinte minden távolságra igaz. Egy maratonnál például olyan a tempó, amit a végén már nehéz tartani, egy ultratávnál az utolsó 10-20 kilométeren pedig már fájnak a lábak, megjelennek a vízhólyagok, sőt ki is durrannak. Ezeken a nehéz szakaszokon egyértelműen a verseny végét várom.

Ilyenkor mibe kapaszkodsz, mi az ami egyben tart mentálisan?

Szerencsére az Ultrabalatonon most nem kellett az összes kártyát kijátszani, mert nem volt holtpontom. De legtöbbször abba kapaszkodom, hogy mit tettem azért, hogy egy versenyen ott legyek. Mennyit edzettem időben és távban, milyen erőfeszítéseket tettem azért, hogy ott állhassak a rajtnál és futhassak egy versenyen. De gyakran gondolok édesanyámra is. Többször műtötték daganatos megbetegedése és szív problémái miatt. Halmozottan nehéz helyzetben van hozzám képest. Rengeteg fájdalmat kell elviselnie, nekem viszont csak pár órát…

Futottál egy erős pályacsúcsot, ezzel szerinted hosszú évekre feladtad a leckét a sporttársaknak és magadnak, vagy már megfogalmazódott benned, hogy lehet még faragni rajta?

Bármi lehetséges szerintem. Ugyan előzetesen nem gondoltam, hogy ilyen tempóban végig tudok futni ekkora távot, de most azt érzem, lehet ennél még jobbat, pláne, hogy tényleg nem volt semmi gondom futás közben. Ha megnézzük a nagyvilág történéseit, ott van például Alexsandr Sorokin, aki brutális eredményeket ért el eddig. Megdöntötte a 24 órás világcsúcsot, a 12 órásat, a 100 mérföldet, most pedig a 100 km-es rekordot is. Azt mondtam előzetesen, hogy minden tiszteletem az övé, de szerintem nem fog összejönni, mert nem elég gyors ehhez a távhoz, de megcsinálta! Ez is azt mutatja, hogy bármit meg lehet dönteni. Én is évről évre fejlődök. Alig pár éve kezdtem az ultrafutást és nem volt olyan évem, hogy ne javultak volna az eredményeim. Még a sérülésem ellenére is futottam tavaly egy 2:24-es maratont – nehéz cipőben, egy daganattal a lábamban. Most is látom az edzéseimen, hogy olyan részeredményeket érek el, mint a legjobb maratonon, tehát már tudnék jobbat is futni. Ha erre kerül még egy 6-12 hónapos edzésmunka, jövőre ismét más eredmény jönne ki.

Mi a következő állomás számodra?

Amire fókuszálok, az az augusztus 27-ei 100 kilométeres világbajnokság, az azt következő hónapban a 24 órás Európa-bajnokság, majd az 50 kilométeres Európa-bajnokság. Ezek a főbb versenyek, a többi a felkészülés része lesz. Ugyan ott a nevem a Spartathlon mezőnyében, de ha valóban megrendezik a 24 órás EB-t, tehát nem marad el a pandémia miatt, akkor az előnyt élvez a Spartathlonnal szemben.