“Jobban élvezem, hogy a futásban a saját utamat járhatom“ - ismerd meg Osztafin Annát

Az aerobik tipikusan zenés sport, így muszáj azzal kezdenem, hogy zenével futsz?

Nagyon jó a kérdés, ugyanis 20 évig csak zenére sportoltam, el sem tudtam volna képzelni a sportot zene nélkül. Viszont futáshoz még egyszer sem próbáltam, és szerintem nem is fogom. Nagyon nem igénylek a futáshoz zenét. Hétköznap általában városban, aszfalton futok, ott elég veszélyes tud lenni, ha az ember nem hallja a környezet zajait. Terepen pedig mindig a természetre figyelek, imádom hallgatni a madárcsicsergést és a természet hangjait.

Mondhatni egész életedben élsportoló voltál, az aerobiknak köszönhetően rengeteg helyen jártál és sok szép eredményt értél el. Hogy emlékszel vissza az aerobikos éveidre?

Az aerobikos évek rengeteget adtak nekem. Sokszor szoktam mondani, hogy ezek az évek tanítottak meg engem a kitartásra és a céltudatosságra. Persze voltak benne nehézségek is, mint minden élsportban, de én csak a jóra emlékszem vissza. Nagyon jó csapatunk volt, jó volt a viszony az edzőimmel is, olyanok voltunk, mint egy család, akik néha veszekednek persze, de nagyon szeretik egymást. Én mindig csapatban versenyeztem, így amit igazán megtanultam azokban az években, az a csapatmunka. Ennek a munkám során is hatalmas előnyét tapasztalom egyébként. Az meg külön öröm, hogy rengeteg csodaszép helyre eljutottam az aerobik által, jártam Kínában, Hong Kongban, a Fülöp-Szigeteken, Japánban, Dél-Koreában, az Azori-Szigeteken és Mexikóban is.

Mikor hagytad abba?

2016-ban hagytam abba a versenyzést, ami akkor egy nagyon fájó döntés volt, mert egyszerűen megszoktam azt a környezetet, onnan voltak a barátaim, velük töltöttem szinte minden időmet. De mivel véget értek az egyetemi éveim, és elkezdtem dolgozni a családi vállalkozásunkban, ezért már nem tudtam volna heti 6 edzésre eljárni és én ha valamit csinálok, abban mindig nagyon maximalista vagyok, így félgőzzel nem akartam folytatni. Miután abbahagytam, hónapokig nem találtam a helyemet, annyira hiányzott a megszokott életritmus, de végül egy hasonló jó dolgot hozott az élet, a futást.

Sok szép sikered van már futóként is, a versenyszellemet az aerobikból hozod a futásba?

Szerintem ezt inkább apukámtól tanultam. Ő is ilyen maximalista, mint én, és mindig is sokat várt el tőlem minden területen. Ha valamit csinálok, akkor abban a legjobb akarok lenni, már gyerekként is ez volt a jellemző rám. Egyébként ez nem feltétlenül jó dolog a futásban, ami csak hobbi a számomra, hiszen nem tudok úgy odaállni egy versenye, hogy ezt most csak élvezni fogom, és "csak” részt veszek, hanem mindig maximális erőbedobással futok végig, ami iszonyú megterhelő. Próbálom egyébként lazábban felfogni, és emlékeztetni magam arra, hogy ez egy hobbi, és nem e körül forog minden, de aki fut, az tudja mennyire be tudja szippantani az embert a futás világa.

Nem érzed monotonnak a futást az aerobikhoz képest?

Egyáltalán nem, viszont amíg nem futottam addig úgy gondoltam, hogy a futás nagyon unalmas és monoton sport. A versenysportolói éveim alatt azért sokat futottunk az alapozó időszakokban, de maximum 5-6 km-eket, de akkor nem igazán szerettem. Aztán 2021 május elsején az első futásom alkalmával, amikor 5 km-t futottam terepen a Bükkben, éreztem, hogy ez aztán nagyon nem unalmas, és azonnal elkapott az érzés, hogy ez az igazán nekem való sportág. Futás közben még sosem unatkoztam vagy sosem éreztem azt, hogy monoton lenne, főleg nem terepen, ahol aztán minden méter új élmény. Minden évszakban máshogy néznek ki a megszokott futóösvényeim is, és tényleg mindig történik valami emlékezetes. Ezt szeretem a terepfutásban, hogy annyi élményt ad, annyival több leszek általa, megismerjük az erdőt, az állatokat, növényeket, fákat, madarakat, a különböző időjárási körülményeket, megtanulunk tájékozódni és egyáltalán megtanulunk egyedül lenni a természetben és ezáltal önmagunkat is jobban megismerjük.

Van edződ? Hogy készülsz, hogy építed fel az edzéseidet?

Nincsen edzőm, magamnak építem fel az edzéstervemet. Egyébként nagyon sokszor megfordult már a fejemben, hogy jó lenne edzővel készülni, és többször volt már, hogy majdnem írtam is edzőnek, hogy elvállalna-e, de aztán mindig inkább a szabadságot választottam. Persze nagyon hasznos és jó dolog edzővel készülni, hobbi sportolóknak is, de én 20 évig edzővel edzettem, ahol minden egyes edzésemen megmondták, hogy mit csináljak. Így már jobban élvezem, hogy a saját utamat járhatom a futásban és akkor edzek, amikor én akarok és annyit, amennyit én akarok. Egyébként nagyon sokat olvasok a témában, futó szakcikkeket, könyveket, kutatásokat, így egyáltalán nem random edzek. Tudatosan építem fel, a fokozatosság elvét figyelembe véve és változatos edzéseket alkalmazva. Heti egyszer pedig eljárok az iRunMore team futó klubba résztávos edzésekre, ami sokat segít a tempóm fejlesztésében.

Ha jól tudom ingázol Eger és Budapest között, hogy fér bele a sok edzés a munka mellé?

Így igaz, Budapesten élek, de Egerben dolgozom a családi vállalkozásunkban. Az ingázás maga elég megterhelő, de sokszor jó arra az utazás, hogy átgondoljam a dolgaimat, tervezgessek vagy podcasteket hallgassak, így gyorsan elrepül az idő. Számomra a futás a napi örömforrás, így nem megterhelő szakítani rá időt, általában már alig várom, hogy munka után mehessek végre futni. Persze hétköznap nem 20-25 km-ekre megyek el, mert az valóban nem férne bele, de 1-1,5 óra futásra könnyen tudok időt szakítani. Szerencsére a családom nagyon támogat benne, így ezzel sincs gondom.

Hogy néz ki egy napirended, mikor szakítasz időt a futásra?

5:30 és 6 óra között kelek és napi 8 órás irodai munkám van, mindennap megyek Egerbe, majd délután vissza, így a hétköznapok nagyon húzósak szoktak lenni. Egy héten általában 5 alkalommal futok, és ebből 3 szokott hétköznapra esni. Hétfőtől péntekig csak estefelé tudok edzeni, általában rögtön le is tudom munka után, van, hogy Egerben maradok és ott futok. Ha leülök otthon munka után, vagy belefogok bármibe, akkor már nagyon nehéz nekiindulni, így amint hazaérek, már öltözök is át futócuccba és megyek. Mivel a hétköznapok nagyon rohanósak, így nem egyszerű megoldani, hogy beleférjen a munka, az edzés, a főzés, a magánélet és a pihenés is. A 8 óra alváshoz ragaszkodom, ha azt látom, hogy nem fog beleférni a 8 óra alvás, akkor inkább az edzést hagyom ki. Heti kétszer járok személyi edzésre is, ahol direkt a futásomhoz csinálunk feladatokat, hogy elkerüljük a sérüléseket és megerősítsük a futáshoz szükséges izmokat. A hétvégéim viszont cserébe mindig szabadok, akkor annyi időt töltök a természetben, amennyit csak tudok. Hétvégén szoktam terepen edzeni, ezek a kedvenc edzéseim és mindig olyan sok energiával tölt fel, ami a hétköznapokra is kitart.

Élversenyzőként gondolom megszoktad, hogy figyelsz a táplálkozásra, de például mennyire figyelsz a frissítésre futás közben?

Mivel esztétikai sportágból jöttem, ahol nagyon fontos volt a megjelenés, és 1-2 kg plusz sem volt megengedett, így bennem maradt ez a fajta tudatosság. Nem követek semmiféle diétát vagy speciális étrendet, csak igyekszem egészségesen táplálkozni, minél több friss, feldolgozatlan és teljes értékű élelmiszert fogyasztani. Amióta futok, azóta sokkal többet eszem, mint korábban, mert a futáshoz kell az energia. Egy hétvégi hosszabb futás után simán megengedek magamnak egy egész pizzát vagy hamburgert sültkrumplival, nem csinálok ebből problémát. A futás közbeni frissítést még gyakorlom és jelenleg a tapasztalás fázisában vagyok, próbálok különböző frissítési technikákat kikísérletezni, hogy nekem mi a legjobb. Egyébként a tapasztalt futó barátaimtól szoktam tanácsokat kérni frissítés ügyben, és figyelek rá, hogy mindig legyen nálam elegendő folyadék és gél vagy valami szilárd táplálék, mondjuk zabkeksz vagy banán. De ebben még van hova fejlődnöm, ugyanis nemrég kezdtem el olyan távokat futni, ahol már kötelező frissítenem. Az elején beleestem abba a hibába, hogy nem frissítettem, és több alkalommal rosszul is lettem hosszú terepfutás után, szédültem, fájt a fejem, émelyegtem. Ma már ezekre nagyon figyelek, regeneráció miatt is nagyon fontos, hogy megfelelő legyen a futás közbeni frissítés és ne éheztessük ki a szervezetünket.

Van már kedvenc futóútvonalad, futóversenyed?

Igen, vannak. Általában a Budai-hegységben edzem, mert az van közel a lakóhelyemhez. Itt már szerencsére a legtöbb ösvényt ismerem és otthonosan mozgok ezen a környéken. Szoktam néha a Pilisben, a Visegrádi-hegységben és a Bükkben is futni, azokat is nagyon szeretem. Minden hétvégére új útvonalat találok ki, amit vagy magamnak rajzolok meg, vagy letöltök kész útvonalakat. Viszont a legnagyobb kedvencem a Balaton északi partja, azon belül is a Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc és a Gulács, tehát a Tanúhegyek. Itt futok a legszívesebben, és minden olyan versenyre benevezek, amit ezen a tájon rendeznek. Sajnos csak ritkán van lehetőségem oda utazni, de külföld helyett is szívesebben választom nyaralási célpontnak is ezt a környéket.

Közösségi edzéseket is vezetsz, csapatban vagy egyedül szeretsz jobban futni?

Jobban szeretek egyedül futni, mert nekem a futás az énidőm. Sokat gondolkozok közben, tervezgetek, vagy egyszerűen csak csendben élvezem a táj szépségét, megállok nézelődni, fotózni, de van, hogy egyszerűen csak leülök egy sziklára és napoztatom az arcomat egy kicsit.

Van pár megszokott edzőtársam, velük nagyon szívesen megyek, de jobb szeretek a saját tempómban menni, nyomaszt ha várni kell rám, vagy a másik gyorsabban menne, és miattam nem tud, de fordítva sem szeretem. A közösségi futásokat nemrég kezdtem el, havi kettőt vezetek terepen, és ennek a célja a közösségépítés, barátkozás és egymás megismerése. Illetve persze az is, hogy olyan futók is megismerkedjenek a terepfutással, akik egyedül nem mernének elmenni terepre, azoknak ez jó lehetőség. Nagyon élvezem egyébként, mindig új útvonalakat igyekszem a csapatnak összerakni, más indulási helyszínekkel, és nagyon tudok örülni, amikor 1-1 helyszínre azt mondják, hogy: "de gyönyörű, itt még sosem jártam!”.

Milyen főbb célok lebegnek előtted futóként? Milyen konkrét versenyek, ha van ilyen?

A legfőbb célom az, hogy minél tovább tudjam ezt egészségesen és örömmel csinálni, minél többet tudjak terepen futni és minél több saját magamnak felállított kihívást teljesítsek. Konkrét távra vonatkozó terveim nincsenek, de jelenleg nagyon élvezem azt, hogy egyre hosszabb távokra vagyok képes, és mindig feszegetem a határaimat. Így tavaszra már beneveztem két 30km-en és 1000m szintemelkedésen felüli terepversenyre is, amik igazán nagy kihívások lesznek számomra, ugyanis az eddigi leghosszabb terepversenyem 22km volt. De én imádom a kihívásokat, ezek éltetnek és motiválnak, hogy újra és újra legyőzzem önmagam és olyan dolgokat teljesítsek és tapasztaljak meg, amire azt mondtam volna régen, hogy nem vagyok rájuk képes. Most azt mondom, hogy nagyon jól elvagyok ezekkel a 10 és 30km közötti távokkal, aztán meglátjuk mit hoz a jövő.