11 másodpercen múlt a világcsúcs, de Jim Walmsley így is új amerikai rekordot futott 100 km-en

Walmsley 6:09:25-tel ért végül célba, ami ugyan új amerikai csúcs lett, a 2014-es Max King féle 6:27:44-et írta felül, ám sajnos a világcsúcsdöntés nem sikerült, így továbbra is marad a 6:09:14-es japán rekord.

„Úgy érzem életem egyik legkülönlegesebb futása volt” - mondta Walmsley a verseny után. „Azt éreztem, hogy mindent beleadtam, ehhez nagyon mélyre kellett ásnom, egészen a célig harcoltam érte, nehéz volt látni a múló másodperceket a vége előtt. Kicsit csalódott vagyok, de az amerikai csúcsnak mindenképpen örülök, azt sem adják túlságosan gyakran. 45 percet javítottam rajta, ráadásul mindez az otthonomul is szolgáló államban történt, mindenképpen pozitív a mérleg így is.”

Tizenkilenc férfi és nő indult el ezen a napon azért, hogy akár nemzeti, akár világcsúcsot fusson 100 km-en. Jim Walmsley volt a férfiak favoritja, míg a nők között a 24 órás világcsúcstartó Camille Herron, aki végül csípőfájdalmai miatt feladta a versenyt.

Walmsley öt másik futóval kezdett egy csapatban, de idővel magára maradt, az utolsó 30 km-en iramot váltott, miközben lényegében önmagával volt csak versenyben. Nagyjából féltáv után egy rosszul bevett kanyarban nekifutott a pálya jelölésére kirakott kerítésnek, ami felhorzsolta a bal vállát. A vérző sebe ellenére is tartotta a lépést. 50 mérföldön (kb. 80 km) új világcsúcsot állított fel. Az utolsó 10 km-en belül érkezett el a verseny igazi hajrájához. 37:58-as vagy ennél gyorsabb utolsó 10 kilométert kellett volna futnia. Aki figyelte az élő közvetítést, láthatta, hogy a fáradtság és a fájdalom – ahogy az lenni szokott – ezeken a kilométereken jelentkezett látványosan. Ahogy a célegyenesre fordult alig több mint 1 perce maradt arra, hogy megtegye az utolsó pár 100 métert. Hajrázott, folyamatosan csekkolta az óráját, de végül lecsúszott 11 másodperccel a világcsúcsról.

„Újra meg kell próbálni” - mondta Walmsley. „A pálya alkalmas rá és van egy nagyon jó cipőnk is hozzá. Itt állunk közvetlenül a bejárat előtt, szóval nem végeztem még a 100K-val.”

Walmsley idei éve során először a Comrades Marathon-ra koncentrál, majd jön az Ultra-Trail du Mont-Blanc augusztusban. Három hét múlva pedig szeretne elindulni a Black Canyon 100K versenyen. A tervei a világjárványtól függően változhatnak.

A nők versenyében egy darabig az angol Carla Molinaro állt az élen, őt követte Camille Herron, végül a francia Audrey Tanguy a verseny második felére leelőzte őket. Herron a 9 körös pálya 6. körében kiállt. Tanguy, aki az UTMB TDS versenyszámának kétszeres győztese, végül 7:40:35-ös idővel megnyerte a nők futamát. Ez jóval a női rekord alatt maradt, ami 6:33:11 és 2000-ben futotta a japán Tomoe Abe. Az amerikai Nicole Monette kevesebb mint 3 perccel a francia futótársa mögött ért célba a második helyen.