Heti 40 K a minimum - interjú Heal Edinával

Körülbelül tíz éve fut. Eleinte komolyabb célok nélkül, majd jött a futók számára nem ismeretlen jelenség, a bekattanás. Amikor elkezdte komolyabban csinálni, már szüksége volt a versenyekre, hogy fenntartsák a motivációját. Két évvel ezelőtt vett részt első versenyénés több félmaraton után ebben az évben azt tervezi, kipróbálja magát 42 kilométeren is.

Miért épp a futást választottad?
Elsősorban azért, mert egyedül lehetek közben, de az is fontos, hogy az ember normális tud maradni tőle. Ebben a világban nehéz megőrizni a lelki és fizikai egészséget, szerencsére a sport rengeteget segít ebben. Erre természetesen bármelyik mozgásforma alkalmas, azonban a futást a meditatív jellege miatt is szeretem.És ne feledjük, ez az a sport amit akármikor, akárhol lehet csinálni. Fontos a természet közelsége is. Mivel egy milliós nagyvárosban élünk, nyilván nem mehetek minden alkalommal a zöldbe, így gyakran futok aszfalton is. Nőként félek nekivágni a teljesen elhagyott helyeknek, ezért gyakran a férjemmel, meg néha barátokkal vágok neki az erdőnek.

Használsz valamilyen appot?
A Runtasticot. A leaderboardot naponta többször megnézem – nem mintha ilyen gyorsan változna – mert szeretném tudni, ki hol tart a társaságban. A verseny engem motivál.

Rábízod magad az alkalmazásra?
Azt azért nem hagyom, hogy átvegye az irányítást. Nekem kell kontrollálnom a dolgokat, hiszen vezető vagyok. Heti 40K a minimum, de most 50 a cél, mivel maratont szeretnék futni. Persze nehéz időt találni. Ha nem dolgoznék - vagy nem ennyit dolgoznék-, biztosan futnék akár 50K-t is hetente. Már több is jól esne, csak nem érek rá. Két gyerek és a munka mellett komolyan terveznem kell, különösen azért, mert sokat utazom. Csak ebben az évben tizenhárom országban jártam. Éjfélig-egyig mész az ügyfelekkel meg a kollégákkal és ha nem is iszol, akkor is másnaposnak érzed magad egy hosszabb éjszaka után. Azért a két-három napos utakon megpróbálok beiktatni egy futást.

Ami remek alkalom a városnézésre.
Abszolút! Amire büszke vagyok, hogy idén már 400 méterrel a tengerszint alatt is futottam a Holt-tengernél. Megvolt a dubai marina, Berlinben a Tiergarten és a Tel-Aviv Haifa tengerpart. Talán ez volt az egyik legszebb az idén. De többször futottam már a San Franciscói tengerparti sétányon is, azt sem hagynám ki soha, mikor ott vagyok, mint ahogy a város legmeredekebb utcáit sem.

Létezik álomversenyed?
Ha hozzámvágnák a lehetőséget, hogy eljussak a New York Marathonra, akkor gyorsan összeszedném magam és felkészülnék, de a nizzai versenyen komolyan gondolkodunk. A harmadik a Big Sur Marathon Kaliforniában. Az útvonala az egyes autóúton kanyarog, végig az óceánparton, de érdekelne egy különleges verseny is, mondjuk az Északi sarkon, vagy egy futás ott, ahol éjjel sem megy le a nap. Most a Bilbaó-i éjszakai futás a következő érdekesség amire beneveztünk.

Megtalálnak a sérülések?
Korábban fájt a derekam, hátam, csípőm, de a futás teljesen rendbe hozta ezeket. A súlyzós, erősítős feladatok már nem férnek bele az életembe, de úszni például szeretek és nyáron fogok is. Emellett néha jógázom, de ezt inkább a testtartásom javításáért csinálom.

Zenével, vagy zene nélkül?
Nagyon ritkán, leginkább csak versenyeken hallgatok zenét, mert nagyon fel tud pörgetni. Az elektronikus zenék nem jönnek be, elég monoton műfaj, inkább az alternatív, vagy modern rockot szeretem. Ezen túl nem hiányzik a zene. Egész nap rengeteg emberrel találkozom, beszélek, másokat hallgatok, motiválok, irányítok, nyugtatok, manipulálok, engem manipulálnak. Amikor már zúg a fejem az egésztől, jöhet a futás és a csend. Hallom a madarakat, a vizet, érzem az illatokat és pontosan ez az, amiért nekivágok.