"Sikerült a sport által elfogadnom magam" - interjú Ekler Luca paraatlétával, miután két új világcsúcsot állított be

Runner's World: Nemrég az Európa-bajnokságon két számban is első helyezést értél el, ráadásul új világcsúcsokat állítottál be. Ennél jobban mondhatni nem is sikerülhetett volna, milyen eredményekre számítottál korábban?

Ekler Luca: Ilyen eredményekre még álmomban sem számítottam, boldog vagyok hogy nem sokkal a tokiói paralimpia előtt így tudtam teljesíteni. Nagyon reméltem, hogy távolugrásban közel tudok kerülni a világcsúcsomhoz, és ez sikerült is. 100 méteren és 400 méteren is szerettem volna minél többet kihozni magamból, a legjobbamat nyújtani mindkét számban. Azt tudtam, hogy érmes lehetek, viszont a 400-as világcsúcs óriási meglepetés volt mindenkinek.

RW: A távolugrás és a síkfutás is fej-fej mellett sikeres számok nálad, melyikre kell többet készülnöd? Melyik a kedvenced?

EL: A fő számom a távolugrás, a sprintszámokra inkább kiegészítésként gondolok, de szerencsére jól beleillenek az edzéstervembe. A legtöbbet távolugrásra készülök, és ez a szám áll a legközelebb a szívemhez. Mellette sok futóedzésem van, ahol résztávokat futunk, rajtolunk, gátazunk, vagy más gyorsasági munkát végzünk.

RW: Tokióra már megvan a kvótád, oda milyen reményekkel utazol?

EL: Ez lesz az első paralimpiám, úgyhogy a kvótaszerzéssel az egyik legnagyobb álmom vált valóra. Mindent meg fogok tenni azért, hogy a lehető legjobban szerepeljek, azt majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Elsősorban a saját eredményeimet szeretném túlszárnyalni, ha ez sikerül, akkor bármilyen helyezéssel boldog leszek.

RW: 2018 óta vagy hivatalosan paraatléta, miben mások a te edzéseid a hagyományos futó- és távolugróedzésekhez képest?

EL: A paraatlétika még csak pár éve van jelen az életemben, viszont már több, mint tíz éve atletizálok. A bénulásom óta (Luca 2009-ben stroke-to kapott, mely során a bal oldala lebénult - a szerk.) integráltan edzek és versenyzek “ép” atlétákkal, az edzéseim inkább kisebb részletekben térnek el. Az ujjaimat nem tudom kinyújtani a bal kezemen, ezért például a rajtolás nehezebben megy, valamint a konditermi edzéseim is kicsit másképpen zajlanak. A futásoknál és az ugrásoknál az edzőm gyakran szól nekem, ha a bal kezem nem dolgozik úgy ahogy kéne, így erre általában jobban oda kell figyelnem. Az edzéseim mellett gyógytornázok és sokat nyújtok, figyelve a bal oldalamra, ami kötöttebb, mint a jobb, ezért több munkát is igényel.

RW: Mit jelent számodra az, hogy paraatléta lehetsz, ráadásul ilyen sikeres?

EL: Az, hogy a paraatléták között versenyezhetek, mindent jelent számomra. Ha egy szóval kéne megfogalmaznom, olyan mint az önbeteljesítés.

Úgy érzem itt megtaláltam a helyem, sikerült a sport által elfogadnom magam, úgy, hogy közben azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és ezzel másokat is inspirálhatok. Óriási erőt ad ez nekem. Rengeteg új barátot szereztem, varázslatos helyekre juthattam el, és sok életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. A siker, ami vele jár, az már csak ajándék.