Vajon miért futsz újra és újra maratont, ha annyira fájdalmas?!

A maraton nehéz. Ha nem lenne az, még annál is többen futnák, mint amennyien teszik ezt világszerte. Gyakran kerülünk nehéz helyzetbe verseny közben. Itt-ott-amott fáj a táv második felére, kidörzsöl, feltör, eléhezel, elszomjazol, ott a fal, ami alig enged át, görcsölsz, az egész egy kisebb fizikális katasztrófa, mégis újra és újra ott állunk a rajtvonalon. Hogy is van ez?

A magyarázat egyszerű, az agy felülírja a kellemetlen élményeket, ha a kellemes élmény – történetesen a célba érés – erőteljesebb, még ha az – végül is – pillanatok alatt lezajlik. Egy tanulmány – amely az amerikai Memory magazinban jelent meg – arra mutatott rá, hogy a maratoni távot sikeresen teljesítők egész másként élik meg a versenyen tapasztalt fájdalmak súlyát egy héttel, egy hónappal, három hónappal és fél évvel a versenyt követően. „Bár a maratoni futás fájdalmasnak bizonyult, érzelmileg nagyon erős impulzus, különösen azok számára, akik ténylegesen be is fejezték a versenyt" – mondja Przemysław Bąbel, Ph.D., a tanulmány szerzője.

Egyébiránt a futók jobban tolerálják a fájdalmat, mint egy átlagos ember. „Ha állóképességi „sportoló” vagy, idővel tapasztalatot szerzel a fájdalom és a kellemetlenségek terén, akár az edzések, akár a versenyek során” - mondja Tracey Devonport, Ph.D., az angliai Wolverhampton Egyetem sportpszichológusa. Ezzel a képességünkkel válik lehetővé az, hogy egyre magasabb szinten és egyre hosszabb ideig teljesítsünk.

Illetve idővel lehetővé válik a fájdalmak megkülönböztetése is, hiszen a fájdalomnak létezik olyan formája, amely túlmutat a megszokotton és sérülést jelez. A verseny fájdalmának feledésbe merülése a memória műve, hiszen vannak bizonyos események egy-egy lényeges verseny során, amelyekre hosszú idő után is pontosan emlékszünk. Ilyen például a rajt vagy a célba érés, illetve az útvonalon tapasztalt fontosabb események, mint amilyen a számunkra kedves ismerősök szurkolása. „Ezek a kiemelt események általában epizodikusak, amelyek szemben állnak az érzésekkel" – magyarázza Tracy Devonport.

Érdekes az is, hogy a kellemes érzés, a teljesítmény, amelyet elértél, az elégedettség, vagy a büszkeség tompítja a nehézségek emlékét. De ez teljességgel evolúciós jelenség. Ez teszi például lehetővé, hogy a komoly szülési fájdalmak ellenére, az anyák egész sok gyermek világrahozatalára is hajlandóak. Ha egy fájdalmas tevékenység értéket eredményez, a nyomában pozitív érzelmek keletkeznek, ami – futásra vetítve – abban segít, hogy újra és újra a rajtvonalon találjuk magunkat.