futás egy életen át,futás 50 felett,futás idős korban,motiváció

Még mindig futtában...

Légy mindig hálás azért, amit megad a tested számodra, hálás minden nap, hogy futhatsz.

Óóó milyen sokszor hallom rég nem látott futóismerősöktől: „de jó neked, hogy még mindig futsz! Még mindig mennek a maratonok? Én sajnos már nem futok, mert lesérültem. Fáj a térdem…, a hátam…, a csípőm…, az Achilleszem…, a bokám…”- mikor mi. S persze a lényeg, ami elhangzik ilyenkor: „el sem tudom mondani, mennyire hiányzik a futás!”

Nem mindig lepődök meg mindezen. A barátnőim zöme, lassan eléri az 50-et. Közülük néhányan sok-sok kilométert raktak már a lábaikba, mire én a 30-as éveimben elkezdtem futni. Régi versenyeken összeszedett sérülések, térdműtétek, problémás talpi bőnyék, egyéb fáradtságból adódó sportsérülések. Fejüket csóválva mind azt hajtogatják, milyen szerencsés vagyok, hogy még mindig futhatok.

futás idősebb korban,futás 50 felett,futás egy életen át,motiváció

Szoktam persze arra gondolni milyen lesz majd, amikor már inkább pilates órákra járok és nem lesz szükség a futócipőmre, vagy amikor azért húzom fel, hogy körbesétáljak egy pici tavat kezemben egy kávéspohárral. Ilyenkor mindig áldom a jó sorsom, hogy még mindig itt tartok.

Egészséges vagyok és erős ahhoz, hogy folyamatosan gyűjtsem a kilométereket.

Soha ne vedd magától értetődőnek, amit a jó sors oszt számodra – futóként is. Az egészség, az idő és a természet értékes ajándéka - mindegyik egy-egy szál futócipő-fűzővel átkötve. Gondolsz arra, hogy egykor majd el kell fogadni a futás végét? Az igazat megvallva, szeretnénk az idők végezetéig futni - jól gondolom?!

Jó pár nagymama korú sportembert látunk maratonokon célba érni, fiatalabb futótársaikat meglepő tempóban hasítani, de akár olyan távokon győzedelmeskedni, amelyekre lehet, hogy én soha nem leszek képes. Miért van az, hogy egyes emberek a kor múlásával megújulnak, mások pedig elhasználódnak? Talán a jó gének, a jó szerencse, jól megválasztott keresztedzések, jó táplálkozás, jó hozzáállás? Fogalmam sincs! De a magam részéről tudom, hogy a hála és az egyensúly kombinációja elengedhetetlen ebben a kérdésben.

Légy mindig hálás azért, amit megad a tested számodra, hálás minden nap, hogy futhatsz. Ne lépj túl egy határt, ne zsigereld a tested a végletekig. Figyelt a tested által közvetített jelzéseket: pihenj, ha ezt üzeni, igyál, ha szomjazik, etesd, hogy éhezik. Van egy pont, ahol a futás enyhíti a stresszt a testben, és egy pont, ahol elkezdi azt okozni - ezt a pontot ismerni kell. A keresztedzésekkel, megfelelő táplálékkiegészítőkkel (csontokat, izmokat, ízületeket karban tartva), szervizelni kell azt a csodás szerkezetet, amely lehetővé teszi számodra a futást.

futás egy életen át,futás 50 felett,futás idős korban,motiváció

Az egyensúly elengedhetetlen bármihez, amit élvezel. Jó, ha szereted a Napot, füröszd meg az arcod a fényében, de ne hagyd, hogy égesse, mert az már kárt okoz. Jó, ha szereted a bort, de ne igyál belőle annyit, hogy később már ne ihasd. Jó, ha szeretsz vásárolni, de ne költekezz túl gyakran, mert semmi szükség rá. Jó, ha szereted a húst, de fogyaszd mértékkel, mert máshonnan is hozzájuthatsz értékes tápanyagokhoz, hogy a szervezeted tápláld.

Ha szeretsz futni és szeretnél minél tovább hódolni-e szenvedélynek, kezeld úgy a futást, mint egy ajándékot. Örülj neki, légy boldog általa. Soha nem tudhatod, hogy meddig lesz ott neked. Viseld úgy a gondját, hogy az idő múlásával, az élet természetes változásai közepette is megmaradjon számodra.

Az eredeti cikk szerzője Kristin Armstrong, a Runner's World szerzője.