Te miért futsz?

Nemrég beszélgettünk pár futó ismerőssel, és szóba került, hogy az elmúlt hónapok magánéleti problémái miatt leálltam a futással, de pár hete gőzerővel vetettem bele magam újra. Erre felmerült az egyikőjükben, hogy „de mire készülsz, melyik versenyre?” Én meg mondtam, hogy semmire sem, jelenleg szeretnék formába lendülni. Aztán jött egy másik kérdés, hogy „de azért ősszel a Wizzair meglesz, nem?” Erre a lehető legtermészetesebben mondtam, hogy „jézusom, dehogy.”

Szeretem a versenyeket, sok ilyen rendezvényen részt vettem már, készültem maratonokra vagy terepversenyekre, fontosak a célok, ezek motiválnak, és jó érzés elérni egyet-egyet. De az, hogy folyamatosan készüljek valamire, engem kicsinál. Hiszen, ha rendesen készül az ember, akkor kevesebb ideje van más hobbikra, a családra és barátokra, nekem pedig mindennel együtt lesz kiegyensúlyozott az életem. Nem tudok az az ember lenni, aki mindig minden versenyen ott van, mert szeretek utazni is, szeretek más programokat csinálni a futáson kívül.

Ennek ellenére heti 5 alkalommal futok, egyszer erősítek és egyszer jógázom. Vannak résztávos edzéseim, hétvégi hosszúim és a többi. De ez a terv nem olyan feszített, mintha készülnék valamire, és ha egy edzés netalán kimarad, akkor sincs semmi baj. Motivál, hogy újra feszegetem a határaimat egy pályaedzésen, és az is, hogy 1-2 órát futok a gondolataimmal hétvégén. Érzem, hogy jobban érzem magam újra, hogy várom az edzéseket és kapkodom a levegőt. Ha egész életemben nem akarnék többet egy versenyre menni, akkor is futnék, mert nekem a sport szeretete az, amiért űzöm, és nem az, hogy ott legyek minden versenyen és találkozzam mindig ugyanazokkal az arcokkal. Megértem azokat, akiknek ez a szórakozás, de akkor ők is értsék meg, hogy nekem más is!

Na és, te miért futsz?