Hosszútáv alvás

Egy harvardi kutatás szerint sebességben és távolságban az élővilág csúcsára értünk, ami a hosszútávfutást jelenti. Még egy dologban kiemelkedünk, mi emberek, az élővilág többi tagja közül. Mégpedig abban, hogy az ember az egyetlen élőlény a földön, aki tudatosan vonja meg magától az alvást. Van-e kapcsolat a két szuperképességünk között? Milyen hatással vannak egymásra?

Ha velem tartasz a cikk olvasásával, akkor mindezekre választ kaphatsz. Megtudhatod, hogyan válhatsz hosszútávalvóvá, illetve hogyan hat egymásra a futás és az alvás.

Egy profi maratonfutó heti közel 10 órát tölt futással, és egy ultrafutó sem fut átlagosan ennél másfélszer többet, vagyis egy hosszútávfutó hozzávetőlegesen 6–8%-át tölti a napjának futással. Nem tűnik lehetetlennek, igaz? Miért van az mégis akkor, hogy a hosszútávfutás nem való mindenkinek?

Az evolúcióbiológia egyik professzora, Daniel Lieberman a Harvard Egyetemen egy 2007-ben publikált kutatásában rámutatott, hogy az emberek kivételes képességekkel rendelkeznek hosszú távok futására forró és száraz körülmények között. Ezek a kivételes képességek a hatékony energiatárolás, a hatékony energiafelszabadítás és a testünk hőszabályozása. Összehasonlításképpen: egy csimpánz akár kétszer nagyobb sebességet tud elérni, mint Usain Bolt a 100 méteres világrekordja beállításakor, amit néhány percig fent is tud tartani, de utána kimerül.

Maratoni távon meleg, száraz környezetben az embernek gyakorlatilag nincs versenytársa. Az ember ugyanis aerob anyagcserén keresztül jut hozzá az energiához és izzadással hűti a testét, míg erre az állatvilág nem nagyon képes. Állóképességi kulcsmutatónak a VO2max nevű mutatót tekintjük, amely a szervezet által maximálisan felvehető és szállítható oxigénmennyiség testtömegkilogrammra vetített percenkénti értékét mutatja meg. Minél magasabb ez az érték, annál jobb állóképességgel rendelkezünk.

Ultratávok alatt és után, illetve maratoni versenyeket követően gyakran szinte lehetetlennek tűnik az alvás. Stressz hatására ugyanis két hormon termelődése kezdődik meg: a kortizolé és az adrenaliné. A futás egy fizikai stressz, így nincs ez másként akkor sem, ha futni kezdünk. E két hormon a szervezetünk ébrenlétéért (rövid távú túléléséért) felelős, vagyis nem csoda, ha jelenlétükben az alvás gyakorlatilag lehetetlennek tűnik: mert az is. Minél tovább tartjuk fenn ezt az állapotot, annál tovább vannak jelen ezek a hormonok a szervezetünkben. A jó hír, hogy a testünk képes hozzászokni, adaptálódni az őt ért hatásokhoz, így a stresszhez is. Ennek a folyamatnak a hatására az adott inger következményeként kevesebb ideig marad jelen a szervezetünkben a fent említett két hormon. Három tényező játszik szerepet ebben az adaptációs folyamatban:

• Milyen hosszan ér minket az adott inger?
• Milyen erősségű az adott inger?
• Milyen rendszeresen ér minket az inger?

Mielőtt kifejteném bővebben mindezek jelentőségét, picit térjünk át az alvás témakörére. A legtöbb ember az alvást egyik naphoz sem sorolja. Napjaik felkeléstől lefekvésig tartanak. Nem véletlen tehát, hogy a hosszútávfutás mellett még egy dologban az élővilág csúcsára jutottunk. Ez pedig a képesség, hogy tudatosan vonjuk meg magunktól az alvást. És hogy miért? A rövid válasz az, hogy a stressz miatt. Picit hosszabban kifejtve: a fejlődésünk, az életünk éltető forrása és egyben akadálya is a stressz. Ahogy korábban már olvashattad, stressz hatására megindul a kortizol és az adrenalin hormonok termelődése, ami a szervezetünket ébren, készenlétben tartja. Minél több inger ér minket, annál tovább marad jelen a két hormon a testünkben, mert a hatások összeadódnak. Ha tehát rengeteg inger ér minket a nap folyamán, akkor a sok stressz miatt így is, úgy is nehéz lenne aludnunk, ahogy a futásnál már olvashattad. De emberként az alvásidőt tudatosan le is rövidítjük, vagyis alvásidőt vonunk meg magunktól. Valakinek „nincs más választása”, dolgoznia kell. Valakinek „nincs más választása”, s van ideje minden másra. Valaki pedig úgy gondolja, hogy úgysem fog tudni elaludni, úgyhogy inkább csinál addig is valami mást. Mindegy, mi a miérted, nem az a fontos.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a cikk, a folytatását megtalálod a Runner's World 2021. második lapszámában: