„A munkámat elvesztettem, de a motivációmat nem!”

2/3 triatlon, de 100%-on: uszodába ugyan még nem mehet, de a futást és a kerékpározást egyszer sem hagyná ki az Élménykülönítmény csapatának tagja. „A főnököm úgy döntött, csődbe viszi a pizzériát, ahol dolgoztam, úgyhogy nekem már nincs visszaút a régi munkahelyemre. Ennek ellenére igyekszem pozitív maradni, hiszem, hogy valamiért így kellett lennie. Például nagyon sok időm lett sportolni és olyan dolgokra fókuszálni, amire korábban nem volt időm” –mondja Ibolya, aki kilométerei jelképes örökbe adásával évek óta gyűjt adományokat a súlyosan beteg gyerekeknek.

„100 km-t utaztam naponta, 18 éve nem voltam otthon karácsonykor, hétvégente is felszolgáltam. Állandó mókuskerék volt az egész. Régóta érlelődött bennem, hogy abba kéne hagynom. Azt szűrtem le ebből az egészből, hogy ha én nem tudtam megálljt mondani, a vírus most megtette helyettem. Lehetőséget kaptam arra, hogy másfelé vegyem az irányt.”

A tavaszi futóversenye is elmaradt, de nem volt kérdés számára, hogy lefutja a vállalt félmaratont. „Csatlakoztam az Élménykülönítmény felhívásához és az eredeti időpontban rajthoz álltam – csak éppen teljesen egyedül. Ugyanúgy készültem rá, mintha verseny lenne. Mintha az életemért küzdenék, úgy futottam a lila pólómban. A Bátrakat pedig úgy segítem, ahogy tudom: az 1% fontosságára is minden ismerősöm figyelmét felhívom. Mert sokan, akik szintén elveszítették a munkájukat, lehet, hogy nem tudnak most adományozni, de az adó 1%-uk felajánlása nem kerül semmibe.”

„Nem tudom, mit hoz a jövő, de én motivált vagyok és futok tovább. Egy őszi triatlonversenyre még készülök, hátha…”

Van két perced életeket változtatni? Te se feledkezz el adó 1%-odról, tegyél hozzá egy virtuális téglát az épülő Digitális Bátor Táborhoz!